A geostacionárius QO-100 (Es’hail 2) felbocsátásával egyre népszerűbb a műholdas üzem, melynek nem egy készen kapható részegysége finomításra szorul. A feladattól nem kell megijedni, igaz, nem árt, ha nem most fogunk először pákát a kezünkben.

A műholdas üzemhez való berendezéseket szerencsére nem vehetik készen meg a létjogosultságuk miatt folyton önérzeteskedő cébészökevények, riget bizony valamilyen szinten építeni kell. Ez a mutatvány szépsége, az, hogy műholdon kell lógni senkinek sem kötelező.

Amíg nem lepik el a 13 centis sávot a kamionosok vagy a zenét játszó kalózok, addig remek szórakozás a folyton bővíthető és fejleszthető transzverter, mely minimális szakértelemmel feljuttathat a 38 ezer kilométerre lévő műholdra. És ha már feljutsz, venni is kell, mert lássuk be, a legszégyenletesebb hitványság interneten keresztül hallgatni az ellenállomást, és semmi rádióamatőr nincs benne. Az ebben rejlő javítás pedig a fejlesztés első lépcsőfoka.

Hiába, PLL ide vagy oda, fél óra alatt akár 5 kHz-et, néhány óra alatt pedig ennek többszörösét is elvándorolhat az LNB frekvenciája – helyesebben a 739 MHz-es KF jel. Ennek oka a konverter referenciajelének pontatlansága, mely leginkább a környezeti hőmérséklet tükrében változik. A legrosszabb, amikor egy őszi délutánon lemegy a nap. A markerek 20 perces intervallumot jelentenek, egy feliratozott raszter egy kHz!

A megoldás nem ismeretlen, a fej lokáloszcillátorát külső, nagyobb pontosságú forrásra kell cserélni. Nem kell azért rögtön kristálykályhák után kapkodni, egy jobb TCXO is megteszi, amit egy átalakított csatlakozónak hála a tartórúdra rögzítve állandósítani is lehet a parabola szerkezetén.

Egy hazai boltban is be lehet szerezni az Ekselans cég EK-LBB21 Twin fejét, mely önmagában nem egy nagy szám; PLL rendszerű, két kimenettel bír, viszont szét lehet szedni. A feladat adott; a két F csati közül az egyiket leválasztjuk, tetszés szerint BNC-re cseréljük és a referenciajel bemenetének kötjük át.

A fej műanyag borítását lepattintva elénk tárul a meztelen valóság, ragasztóval összekenve és imbuszcsavarokkal rögzítve. A fém burkolat megtisztítása és az öt T9-es csavar kitekerése után némi ügyességgel le lehet emelni a nem felhánytorgatható módon ragasztóágyba kapaszkodó borítást.

A fej lelkét egy RL320M adja. A ráakasztott 25 megás kristállyal dolgozó belső oszcillátorának fogunk pontosabb, külső, 25 MHz-es órajelet adni. Ennek az LNB-nek az előnye pontosan itt rejlik, ugyanis két passzív tag eltávolításával az egyik kimenet máris csak egy üres terminál, amit egy közelben lévő padra kell átkötni – ami épp a panel másik oldalán magasodó kristály lábacskája.

Ehhez lekapunk egy ellenállást és egy kondit, és berakunk egy darab rézdrótot. A leragasztgatással nem volt kedvem szenvedni, úgyhogy egy sima páka végezte el a piszkosmunkát hőlégfúvó helyett. A drótot először egy darab gondosan kifaragott panellel akartam helyettesíteni, melyen majdnem helyet kapott volna egy sáv- vagy aluláteresztő szűrő áramköre is. Bevallom, ennek nem mentem utána az alapvető zajszintek jelentette valószínű elnyomás miatt és azért, mert az RL320 gyanítom rendelkezik egy olyan megoldással, hogy ne legyen rá szükség a tükörszelektivitás miatt se. Beforrasztásnál nagyon figyeljünk, mert a készülékház tetejének belógó pereme könnyen hozzáérhet. Csavarozás után mérjük meg, nincs-e az új bemenet és a föld között zárlat!

Az LNB már egy újabb változat, mint amit a neten terjengő leírásokban mutogatnak. Nem sok különbség van, de fontos, hogy míg a korábbi verziókban a kimenet tekercséről egy ellenálláson keresztül lett levéve a tápfesz és elég volt azt lekapni, addig itt közvetlenül csatolja azt a padok közötti, átvágandó J átkötéssel. A felső C kondi csupán hidegít, nem elég eltávolítani. A másik R ellenállás továbbra is magáé a nagyfrekis vonalé, ezt szintén le kell emelni. A hátramaradó, panelen kialakított tekercsnek immáron nincs funkciója.

A forrasztásoknál óvatosan járjunk el, mert a panel fóliája rendkívül vékony, a nem megfelelően felmelegített, talán 0402 méretű SMD alkatrészek leemelésekor nagyon könnyen felszakad. Nem árt hozzá a jó páka vagy hőlégfúvó, biztos kéz és a precíz csipesz sem.

Célszerű egy szűrőt is eltávolítani a megmaradt nagyfrekis – esetünkben KF – ágból. A föld felé induló kondit vagy tekercset leszedjük, az ágba kötött kondenzátort pedig egyszerűen átkötjük.

A munkálatok után minden esetben tisztítsuk meg a panelt, eltávolítva a felesleges forrasztóanyagot és folyatószert! A szétpattanó cin sokszor makacsul, lefújhatatlanul beleragad a kémiába, ahonnan később elszabadulva kínos zárlatokat tud okozni.

A bemenetre jutó jel nagyjából 6 dBm legyen, alacsonyabb szinten ugyanis jelentős érzékenységet csökkentő fáziszaj jelentkezik. Egy nekünk teljesen jó panelt kínálnak Kínából, ami nyilván rohadt pontos TCXO-t tartalmaz, de egy négyszázszoros frekvencián azért lássuk be, nem sokkal vagyunk előrébb a százszor pontosabb zajgenerátorral, mint az eredeti kvarccal. Viszont felesleges lenne megvenni a százezer forint körüli profi fejeket és feedhornokat, és igenis előrébb vagyunk; épp átlépjük a használhatóság határát ami most elég is lesz. Hamarosan a próba és konklúzió következik.