Legalább ennyit a szerzői jogokról

2019. december 14. szombat
Mozaik | Szerk: HA8LHT

Sokszor vetődik fel a kérdés egy-egy másolt tartalom, kapcsolás tekintetében, hogy sért-e személyiségi jogokat. A kérdés nem ennyire egyszerű, kiváltképp, hogy a rádióamatőr szakirodalomban nem csak szövegről, de nem is csak grafikai elemekről van szó.

Előszeretettel hisztiznek a szerzői jogok miatt holmi szkennelésnél, vagy épp hagyják figyelmen kívül cikkek írásánál, holott fel sem tesszük az elemi kérdést, csak átugorva a téves alapvetéseket vagdalózunk. Tekintsük át, mi is az a szerzői jog, mire terjed ki, kinek kell tiszteletben tartania és mivel sérül.

A szerzői jog a társadalomban olyan, mint a személyiségi jog: szinte mindenkinek megvan a maga meggyőződése, amit megmosolyogtató módon úgy hangoztat, hogy valójában azt sem tudja, miről beszél, mit akar a másikra erőltetni. A tudatlanságnál bizony csak a meggyőződés a veszélyesebb.

Politikai és közéleti lapokat gondozó kiadó vezetőjeként számos ilyen ügyünk van és volt. Míg napjainkban hetente lefut néhány eljárás vagy intézkedés, az elmúlt tíz évben soha nem voltunk alperesként érintettek ezekben az ügyekben, viszont minden esetben sikerrel érvényesítettünk minden követelést. Ennek egyrészt az az oka, hogy nem biztonsági őrök vagy buszsofőrök határozzák meg ex hasibusz a lapok politikáját, hanem az egyszerű és világos jogi szabályozás: a ne lopj alapelv bizony nem csak a boltok polcainál, hanem a fehér lapon is érvényesül.

Mivel a nemzetközi szabályozás – dacára minden harmonizációs törekvésnek – nem igazán tudta felvenni a versenyt a globalizáció jelentette kihívásokkal, sok kérdésre nincs egzakt válasz. Ráadásul keskeny a határmezsgye az előállított tartalom és a nyomán készült, de megváltoztatott mű között, épp ezért nem jogi duma következik, hanem világos alapelvek. A rádióamatőr aspektus miatt maradjunk a kapcsolásoknál és a hozzájuk tartozó leírásnál.

Szerzői és kapcsolódó jogsértést elkövetheted a mű másolásával, terjesztésével, de akár egy nyilvános előadással is. A szerzőhöz köthető jog a mű egysége is. Nem sértesz semmit viszont ilyen tartalom birtoklásával, mint ahogy azzal sem, ha olyan könyved van a polcon, amiért nem fizettél, mert ajándékba kaptad.

 

Átrajzolni nem elég

Egy-egy áramkörnél bizony nem az eredeti kapcsolási rajzra és nem is feltétlenül a grúz nyelvű leírásra szorítkozik a szerzői jogi oltalom. Hiába rajzolják át ugyanis a kapcsolást, hiába fordítják le a szöveget, a szerzői jog ott magára a konstrukcióra vonatkozik. Magyarul az átrajzolgatás, az alkatrészek típusának cseréje és az átfogalmazás nem old fel semmiféle jogi oltalmat, az továbbra is a szerzőt illeti meg amellett, hogy a fordítás már más szerzőt dicsér.

Szerzői jog bárkit megillet, aki előállít és közzétesz valami újat. A szerzői jog nem kiváltság vagy érdem, mint ahogy tiszteletben tartása nem kegy, hanem az előtti főhajtás, hogy valaki erőfeszítést végzett annak érdekében, hogy valami a közösség részévé váljon.

Az alkotás szellemi termék. Ahogy a keramikus megformálja és kiéget az edényt, a szerző megfogalmazza és bemutatja a művét. Ez nincs összefüggésben azzal, hogy ingyen teszi közzé vagy pénzt kér érte, csupán arról szól, hogy az ő érdeme és nem szeretné, hogy mást ismerjenek el érte, más húzzon belőle hasznot. Nyilván le lehet mondani jogokról és át lehet ruházni másokra jogot, de az érdem vitathatatlan, az alkotás ténye megváltoztathatatlan, a szerző mindig is ő marad.

 

Van, ami már a közé

Kedvenc példám, hogy nem követelhet szerzői jogot minden ülőalkalmatosság után az a középkori asztalos, aki először készített széket, hiszen alapvetés, hogy az emberek széken ülnek.

Az alap konstrukcióval kapcsolatban szerzői jog nem érvényesíthető olyan esetekben, mint amikor például valaki a Pixie egyik módosult változatát közli valahol. Ennek oka nem az, hogy a minimalista QRPp rádió nem valakinek a terméke, hanem az, hogy nem vezethető vissza az elképesztő mennyiségű és módozatú másolat között egyetlen kivett elemre. Egyértelmű a helyzet, ha annak olyan specialitása van, mint például az itt is közölt CA3046 array alkalmazása, mely esetében Dobbs tiszteletes az eredeti konstrukción túlmutatóan egyedit alkotott.

 

Van, ami belefér

A rádióamatőr tevékenység alapja az ismeretszerzés és továbbadás. Aki ezt anyagi haszon reményében végzi, az súlyosan megsérti ezeket az alapelveket, főként azért is, mert egy-egy kapcsolás, ötlet terjesztése vitathatatlanul ennek égisze alá tartozik. Egy rádióamatőr szellemiségben alkotó szerző – feltüntetésével és érdemeinek elismerése mellett – a terjesztést nem is veheti rossz néven. Ez nem jelent többet, mint az alap tézis felhasználását annak meghivatkozásával, szigorúan bármiféle ebből származó pénzmozgás mellőzése mellett, míg az alternatív módon való terjesztés – teljes tartalom vagy csak a képek, ábrák kiragadása, kimásolása – már az etika minden határát is átlépi.

Teljesen biztos, hogy nem fog az amatőr megsértődni egy-egy meghivatkozott idézet, vagy vízjellel kimásolt kapcsolási rajz miatt, noha felvetődik a kérdés, hogy például közösségi oldalakon miért nem a link van kiposztolva vagy a kép az eredeti helyéről megosztva, miért kell letölteni, majd sajátként vissza. Erre egyébként a Facebook is nagyon haragszik, komoly szankciók járhatnak érte.

 

Van, amikor épp átrajzolni nem szabad

Számos esetben találkozni a leírás mellett a kapcsolás bemutatásával is, ami gyakran eredeti formájában módon történik. Ennek hátterében a nyilvánosság, a közreadott tájékoztatás és az áll, hogy mindemellett az adott készülék bemutatása egy közösség számára annak elfogadott érdeke. Itt egy olyan leírásról beszélünk, ami nem közvetlenül maga az értékesítésre szánt termék, csupán ahhoz kapcsolódik, és általa maga a termék kerül bemutatásra oly módon, ahogy azt a konstruktőr – vagy gyártó, a jogtulajdonos – is akarta. Hisz épp azért leírás a leírás, mert a bemutatás módját fejezi közvetlen módon ki. Ebben az esetben épp átrajzolni – megváltoztatni – nem szabad a kapcsolást illetve művet, vagy annak egy részét, míg a fordítás önmaga is egy jogi oltalom alá eső mű lesz.

Otthon magadnak bármi kinyomtathatsz, szkennelhetsz, másolhatsz, azokkal csak akkor élsz vissza, ha nem saját célra használod fel. Gondolj csak bele, hogy egy könyv megírása mekkora munka – neme gy Rádiótechnika cikkeinek összegyűjtésére és nyomdai előkészítésére gondolok -, amiért az írónak igenis fizetés jár. Ha továbbadod, ettől fosztod meg. Egy könyv, zeneszám vagy film nem olyan, mint a rádióamatőr tartalmak, igenis kőkeményen gazdasági alapokon nyugszanak, gazdasági érdek húzódik mögötte. Ha megsérted egyebek mellett a szerzői jogokat, azzal a kiadó zsebében turkálsz, pénzt veszel el tőle.

 

Ne bántsd az évkönyvet

Napjainkban a Rádiótechnika szkennelése bolydította fel a közösségi oldal rádióamatőr csoportjában a méhkast. Ezt mindenki maga tegye helyre, mindenesetre míg egy film esetében nincs vita, az, hogy egy összeollózott, irreális áron kínált koncepcióhibás kiadvány továbbmásolása mennyire elítélendő morálisan már más kérdés. Óva intek ettől mindenkit, mert egyrészt tartalmát tekintve teljesen felesleges, másrészt jogilag elítélendő, még ha a gyakorlatban számonkérhetetlen is. Mert a puszta birtoklása semmibe sem ütközik, éppúgy, mint az ajándékba kapott nyomtatványé sem, az elektronikus dokumentum terjesztése és előállítása pedig kis odafigyeléssel ellenőrizhetetlen. Minden más csak elkeseredett fenyegetőzés, demagóg, manipulatív csúsztatás, mely egyértelmű érdek alapján történik.