TYT MD2017: a trackballt leszámítva bele lehet szeretni

2017. augusztus 11. péntek
KIT | Szerk: HA8LHT

Laci hétfőn becsomagolta és feladta, kedden már itt is volt – azonban rengeteg teendő mellett el kellett utaznom, így csak ma vehettem át a TYT MD2017-es készülékét. Ironikus, de pont a Balatonnál voltam, ahonnan a rádió indult.

Ha azt várod, hogy most meggyőzlek az MD390-ről való cserében, akkor tévedsz. A készülék pontosan annyit tud, az újításnak számító trackball helyett pedig jobban járnánk a négy irányba mutató gombokkal. A kanapén nyomogatva és tekergetve szépen veszi az akadályt, de terepen, munka közben átállítani valamit vagy navigáció nélkül leokézni már kihívást jelent, főleg ha nem épp kicsi ujjaid vannak. Fontos megjegyezni, hogy a csatornaváltás az oldalán lévő gombokkal is megoldható, de a tetején jobb volt a racsni.

Szintén furcsa értéket és késéssel jelez a hangerő műszere, de ha nem foglalkozol vele és csak a poti állását nézed, nincs vele semmi gond. Maga a készülék egyébként nagyon egyben van: könnyű fém vázon nem recseg-ropog a műanyag, a kijelző pedig elődjeitől eltérően szépen kijött az előlap síkjába. A gombok szépen nyomódnak, erőltetni vagy mélyen nyomni semmit sem kell.

A PTT-t sem kell pont középen eltalálni, egyedül az zavaró, hogy a kijelző alsó sarkaiban kiírt funkció nem teljesen egyértelmű a menü és a vissza gombok alsó- a programozható gombok felső helyzete miatt. Ez a menüben navigáláskor és a különböző beállítások mentésekor elég nagy szívást jelent, ugyanis a visszalépés helyett folyton a teljes kilépést eredményező funkciót indítottam el. Megszokható. A teljesítmény viszont három fokozatban állítható.

A készülék 49 ezer forintos ára nem vészes. Ha nem a fél fizetésed, érdemes ezzel kezdeni a digitális rádiózást, ám ha 390-ed van, arról nem feltétlenül kell váltani: előbbre lépést nem jelent és új funkciót sem kapsz. Kétségtelen, hogy nem egy Motorola 2200, 4400 vagy 7000, de praktikus a kialakítása és kitűnik a többi alsó kategóriás DMR közül.

A programozó port csatlakozója egy Motorolára hajazó panel, ami egyáltalán nem megszokott a TYT világában: elfelejtheted az eddig megszokott programozó kábelt és mikrofont, bár a legjobban akkor jársz, ha egy adaptert veszel hozzá. Hogy azzal a programozás is megy-e, nagyjából két hét múlva kiderül. Kapcsolatunk első pillanatait meg is örökítettem, a minőségért bocs, itt és most csak ennyire volt lehetőségem. Ha erre jársz, ugorj be egy sörre és próbáld ki.

Egy hetes használat után meg kell állapítani, hogy a készülék csak a két VFO-ban jelent némi különbséget a 380/390 rádiókkal szemben.

       A trackball egy óriási tévedés: mélyen van, nagyon lassan reagál, nagyon kifinomult mozdulatok kellenek hozzá. Kérjük vissza a rotaryt és a navigációs gombokat.

       A dupla VFO jó dolog, ha csak egy átjátszót érsz el, nem kell scannelni (TG9/216).

       Csak frekvenciakijelzős módból lehet átváltani gombnyomással (back sokáig) VFO módba. Hogy ismét a csatornák neveit lássuk kiírva, az egész üzemmódot menüből kell visszazongorázni. Még csak funkciógombot sem lehet rá beállítani.

       Az akksi helyére tehető szivargyújtós adapter aljából kivezetni a vezetéket csakis egy idióta kínai ötelete lehetett.

       Digitális módban miért jelzi a led minden zavarra, hogy kinyitna az analóg zajzár?

       A térerőmérő pálcikák valós értékhez vannak rendelve, nem csak a vételt jelzik egyetlen állapottal.

       A funkciógombok feletti feliratok néha az alsó gomb funkcióját jelzik, ami feliratozva is van. Rettenetesen bosszantó félrenyomásokat eredményez a legrosszabb helyzetekben.

       A TYT zászlóshajója – függetlenül attól, hogy az alsó kategóriát kévpiseli – igazán kaphatott volna egy USB aljat, hogy ne kelljen programozni.

       Sajátos programozói csatlakozója van, ami semmivel sem kompatibilis, csak az RT82-vel.

       Nem találni hozzá 2 vagy 3 pines aljba adaptert, a Motoroláé nem egyezik.

 

Azon gondolkozol, hogy válts-e MD390-ről? Ne.


Arra kérlek, a hozzászólás ne tartalmazzon linket vagy HTML-tagot.