Ez bizony elkurvult

2015. július 15. szerda

Az utóbbi időben rohamosan terjed a digitális rádiózást felkapók tábora. Amatőrök, profik, dilettánsok, ügyfelek, szolgálatok. Az elsők körén tűnődve a miért kérdése vetődött fel bennem, hiszen az amatőr rádiózás örömét valahogy nem érzem át egy bekapcsolásra váró cuccon.

Nézem a szétborított terát, és nem értem. Amatőr nem tudja előállítani, szervizelni, sőt, tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be – sokan még a modulációs módot sem ismerik, legfeljebb a rövidítését jegyezték meg. Egy antennát csatlakoztatni és átmenni néhány menüponton nem kísérletezés és még csak nem is tapasztalatszerzés. Amatőr munka nulla, technikai tudás is legfeljebb annyi kell hozzá, mint egy középiskolai informatikaórához.

Távolsági összeköttetésről és hangulatos távírójelekről, ritről és fadingről ne is beszéljünk, az amatőr életben pedig lássuk be, nincs szükség trönkökre, hívócsoportokra, vagy a Skype adta lehetőségek eszközbeli bonyolításra, de lefedettségi térképre sem. Komolyan, erre tényleg ott a digitális PMR, ehhez tényleg nem kellene hívójel.

A pakettrádiózás hőskorában a lekérhető mailek és néhány kép megjelenítése bizony nagy szó volt: egyik-másik szolgáltatás már megközelítette a nagybetűs internet lehetőségét, így volt mire törekedni. A digitális átjátszók – amellett, hogy néhány mentálisan megkérdőjelezhető csoportnak a birtoklásvágyát kielégítik – rendre sokkal hamarabb lenullázzák a motivációt: bekapcsolod, megy, kiosztasz néhány csoportot – már ha nem valami gagyi kínai minőséget hozó készüléket vásároltál – és kész, nincs több munkád vele, úgy véled, nyugodtan uralkodhatsz azon, amit létrehoztál. Hát, erre jó. Néha legfeljebb ránézel a logra vagy lekéred a statisztikát, hogy igazold magad és ennyi.

hyteraatjatszo

Az egyetlen dolog, amivel a digitális technika kecsegtet, az analfabétáknak szánt egyszerűség adta profizmus illúziója. Ez az elvárás vele szemben. Öt gomb, érthető rövidítések, szabott menümélység. Most egy utolsó upload, és én is kilépek a fejlesztőkörnyezetből, de remélem, ez a doboz életeket fog menteni, nem amatőrök kapcsolják be a saját hívójelüket hirdetni, mondván, ha beüt a krakk, szükség lesz rá. Ez biza nem úgy lesz.

De kedves amatőr, az ott előtted más munkája, te érezhetően az vagy, aki miatt tesztelni kellett, hogy aztán mosolyogva lezárják a valódi fejlesztők a projekt fájlját, mondván: hülyebiztos, nyomogassák. Fenntartom: rádióamatőr az a személy és technika, aki amit a rendelkezésre álló tudásával elő tud állítani.

Megveheted a gyári rádiót, még csak a kezelési utasításra sincs szükséged. TS-990: több száz potméter, kapcsoló és rövidítés. Ugye, hogy ismerős mind? Ugye hogy mennyi ötleted lenne kísérletezni vele? Ugye milyen szívesen belenéznél és böngésznéd a kapcsolási rajzot vagy a blokksémát az egyedi és különleges megoldásokat kutatva?

ts990

És megveheted a digitális technikát – bár mostanában ész nélkül osztogatják, hisz nem egy nagy érték – de hogy abban mi a jó a nem túl távoli célként ragyogó szójjónmá’hogylássák vágyon kívül, hát, döntsd el te. Abban azért bízom, hogy a következő generációk nem csak feljegyzésekből fogják tudni, hogy mi az a zajzár.

Óapropó, juteszembe, feljegyzés. Fél éve döbbent mindenki le a rádióamatőr antennatornyokat érintő jelentős mértékű adminisztratív könnyítésről és költségcsökkentésről. Ha jól tudom, a rádióamatőr tananyag része a jogi ismeretek is. Még mindig nem tanítja senki, hogy miként lehet felállítani egy nyamvadt antennatornyot? Komolyan a hatóság magyarázza el a döntéshozóknak, hogy milyen jogszabályok mellett vizsgáztattak fél évszázada? Lehet jobb is, ha mindenki a digitális átjátszóknál marad: se pénzügyi kockázat (bár úgy tudom, 1500-1700 € is van egy ilyen), se elszántság, se tudás, se komolyabb motiváció nem kell hozzá. Igaz, digitális amatőr átjátszókra sincs túl nagy szükség. Bár egy riportot azért meghallgatnék rajta. -Jól hallak. – Tudom. És RS helyett csak binér logikai ítélet hangzik el?