Az átjátszók alkonya épp a határokat mossa el

2020. május 10. vasárnap

Az átjátszók kikapcsolásával lezárul egy majd négy évtizedes korszak. Az utóbbi időben meglehetősen kihasználatlanul álló relék számára a kegyelemdöfést az átgondolatlanul bevezetett CTCSS, majd a többségben vállalhatatlan szájtépés otthonává vált DMR hálózat adta. Mindkét esetben a törekvő, szűk lehetőségekkel bíró amatőr szív.

A megmaradt relék kétségtelenül összébb terelik a rájuk kényszerülő rádiósokat, míg a rádióamatőr munkától még távolabb kerülnek az önérzetükkel egyenjogúságért hisztériázó hívójeles cébések. A szakadék nő, az amatőrök lehetőségei csökkennek. Az internetes rétegnek pedig mindez teljesen mindegy.

Lehetőségeket és szellemi felkészültséget tekintve gyakorlatilag három rádiós réteget különböztethetünk meg. Az első, akinek van lehetősége és tudása komolyabb antennát felhúzni, így megjelenik rövidhullámon vagy immáron műholdon is, nem gond egy-egy szimplex összeköttetés, nincs kizárólag más infrastruktúrájára kényszerítve. Az más kérdés, hogy milyen fokon vagy segítséggel végzi, amíg azt nem teljes egészében mástól kapta készre szerelve, kimeríti a rádióamatőr tevékenység célját, és tud kommunikálni más amatőrökkel.

Az amatőr munkában a keskeny határmezsgyét az a hazai viszonylatban gondolkodó réteg jelenti, akinek korlátozottak a lehetőségei vagy képességei, így csak egy körsugárzót vagy kisebb antennát tudott feltenni valami magas pontra, hogy az átjátszókat vagy szimplex frekvenciákon más, környékbeli amatőröket elérjen. Ez utóbbi megoldással régiónként ma is működnek kisebb társaságok, körök. Számukra jelent igazi deficitet az átjátszók leállítása, hiszen belátható, hogy kisebb hányaduk próbál majd maradéktalanul szimplexen boldogulni vagy komolyabb befektetéssel törekedni arra, hogy távolabbi repeatereket érjen el. Akivel a CTCSS bevezetése nem engedtette el a PTT-t, majd az átjátszó teljes kikapcsolása el fogja.

Sajnos belátható az is, hogy az átjátszók lehúzása nem a szimplex életet vagy a késztetésből megkonstruált QRP adóvevők világát fogja felpezsdíteni, hanem az internetes kommunikációt. Ez jelent menekülési utat a lehetőség nélkül maradt amatőrnek, és egyúttal ki is vezeti a kognitív rádióamatőr tevékenységből. Hozzácsapódik a harmadik réteghez, a semmihez sem értő, vagy teljes mértékben internetre támaszkodó hívójelesek táborához. Ugyan valódi rejtély, hogy miként juthat hívójelhez az, akinek arról sincs alapszinten fogalma, amit a kezében tart, de az már látható, hogy ez a fajta az, aki anyatigris módjára védelmezi jogosultságát a rádióamatőr társadalomban való részvételben, mondván, alanyi jogon kommunikálhat – teljesen elfelejtve, hogy valójában miről kellene, hogy szóljon az egész. Nem egyszer még a vizsga létjogosultságát is megkérdőjelezik, majdhogynem felháborodva annak nehézségi (hi) fokán.

Akinek nem inge nem veszi magára, de sajnos a meggyőződésük – szakmai és szociális téren egyaránt – nagyobb veszélyt jelent a tudatlanságuknál. Számukra az átjátszók lelövése nem sok problémát jelent – valószínűleg észre sem veszik -, hiszen internetes eszközeikkel, rendre olcsó kínai, UHF sávú vezeték nélküli mikrofonnal csatlakoznak egymáshoz.

E között a sokszor vállalhatatlan hívójeles cébézés valamint a fizetős vagy ingyenes mobiltelefonos csoportszolgáltatás között az égvilágon semmi különbség nincs. Azok a hívójelesek a rádióamatőr megnevezésért már tényleg csupán eszmékkel küzdenek, jogilag semmi szükségük rádióengedélyre. Egy csoport használatához legfeljebb a kezelők követelhetik meg a hívójelet, így a színvonalat tekintve csak idő kérdése, hogy a bejelentkezettek sorában megjelenjenek a 109HA kezdetű önkényesen foglalt azonosítók.

Egy amatőrnek legyen tartása, törekedjen a jobbra, a teljesíthetőre, tanuljon, fejlődjön, még ha az egy kis fejtörést is okoz, ne azonnal az internethez nyúljon. Érthető a válsághelyzet, de ha olyan technikát üzemel be, ahol nincs szükség antennára és rádióra, könyörgöm, gondolkodjon már el: nem kurvult ez el ez az egész egy kicsit? Mégis, szerinte mi a rádióamatőr tevékenység legalja? Mi az a szint, amikor már nem hívhatja magát valaki rádióamatőrnek? Szkájpoljon inkább, az egyszerűbb és legalább kétirányú, de ne várja el, hogy érdem nélkül rádióamatőrnek tekintsék és legfőként a rádiózás iránt érdeklődőknek ne hazudja, hogy ez az – különben tíz év múlva is azon fogunk csodálkozni, hogy szűkül a hívójelkönyv…

Persze még kérdés, hogy milyen szintű lesz a leszerelési hullám, illetve június 30. után mi és hova kerül majd fel, de az már biztos, hogy nem előremutató a rádióamatőr életbe sokszor belépőnek számító infrastruktúra megtépázása, visszavetése.