Óriási veszteség érte a rádióamatőr társadalmat, HA5GN tragikus hirtelenséggel ma örökre letette a billentyűt. János 75 éves volt.

Azt vallotta, a rádióamatőr feladata az állomás építése a QTH és a pénztárca lehetőségei szerint, bár gyakran megjegyezte, hogy ma már nem állomást, inkább QTH-t építünk… Azt, hogy ez mennyire mélyenszántó gondolat számos beszélgetésben, 2010 óta az MRC műszaki napokon igyekezett átadni közönségének. 1995 óta elérhető publikációi, előadásai rengeteg mindent tanítottak az építő, gyakorló rádióamatőröknek.

Rajongott a modern technikai vívmányokért, az új üzemmódokért, modern műszerekért; meglátta bennük a szépet, a lehetőséget.

János 1949-ben született Budapesten. A rádiózással egy iskolai baleset során került kapcsolatba, amikor agyrázkódás miatt ágynak dőlt. Egy ismerősétől kapott egy detektoros rádiót, és innentől nem volt megállás. Anyja iskolaigazgató volt, gimnáziumában a fizikatanár rádió- és TV javítással maszekolt, János pedig inaskodni járt hozzá. Hamar megértette a csöves technikát, tanulmányaival pedig kiegészítette ismereteit.

1965-ben elvégezte az MHSZ rádióamatőr tanfolyamát, egy évre rá letette az RH-B vizsgát, majd a nyelvvizsgát és a morze tárgyat. Hívójelére megfigyelőszámmal várakozott. A gimnáziumban megtetszett neki az atomfizika, az azzal kapcsolatos tanulmányait Moszkvában folytatta, hőfizikus mérnök és irányítástechnikai szakmérnök végzettséget szerzett.

1973-ban hazatért, és megkapta hívójelét. 1985-ben ismét külföldre ment, ezúttal családostul Finnországba három évre, dolgozni. Nem mellékes, hogy a Nokiával építették a paksi atomerőmű szimulátorát. 1989-ben projekjte befejeződött, és az oroszok távozásával hazajött.

1995-től rendszeresen írt az akkor még igazi Rádiótechnikába, 2013-tól előadásait videók is őrzik. Erre mindig is büszke volt, méltán. Elképesztő érzékkel tudta, milyen mélységben érdemes belemenni témákba, hogy mondanivalójában mindenki megtalálja a számára értékes információt.

Sajnos új, videós terveit már nem tudja megvalósítani. Kórházi kezelése után kicsit erőre kapott, de haza már nem tért, a váratlan tragédia híre mindenkit megdöbbentett.

János, már sajnálom, hogy nincs a vákuumrelé az asztalomon. Köszönöm azt a rengeteg mindent, amit tanítottál, amire rávilágítottál, azt a sok asztal körül sétálós beszélgetést, a vitákat, érveléseket. János, rendben, igazad van, az optimum legyen a pont (HI). 73, SK.