Teljesen másról akartam írni, ugyanis meghívtak az Icom tokyói szalonjába ahol ma délben tiszteletemet is tettem. Igen ám, de egy fórumot olvasva kicsit elképedtem és előbb erről osztanám meg a véleményem.

Történt, hogy egy hívójeles megkérdezte, családja számára mi a legkönnyebb módja a hívójel szerzésnek, mert – mint írta – egyikük sem jártas a hiradástechnikában így hát jól jönne a kreszhez hasonló tesztsor készen. Ez eddig nem gond. Az viszont, hogy úgy tűnik, ezt egy megoldásra váró problémaként kezelték, nem pedig elmagyarázták neki, miért is vizsgázik a rádióamatőr, elgondolkodtatott.

Értem én, hogy a magyar amatőrök csökkenő létszáma és a frissen vizsgázottak száma évről évre a szociális réteg kihalását prognosztizálja, de azért kapjunk már észbe, jesszusom.

Növekvő létszám? Valóban csak ennyi a fontos? Mesterségesen fel lehet duzzasztani, de minek? A tervgazdálkodás? Hát jó, osszunk ki háromezer hívójelet és meg van oldva az amatőrök kérdése. Uraim és hölgyeim, komoly gondok vannak a fejekben. Valahol talán az a legnagyobb baj, hogy az MHSZ helyét semmi sem vette át, csak a feladatot vállalta, majd bizonygatja évről évre beszámolókkal. Ha a darabszám is nőni fog emellé, talán el is élvez a saját válla veregetésétől.

Azzal a rádióamatőrrel, aki legszívesebben megvenné a hívójelet nem is vagyunk előrébb, csak többen. És mégis, mit fog csinálni a mikrofonnal a kezében? Elmondja hogy mit vacsorázott? Na ezért rádiózom én keveset deklarált magyar frekiken és ezért ülök most a Föld másik felén a debreceni találkozó helyett.

Azzal, aki annyit tud az antennákról és a tápvonalakról, hogy össze kell dugni, nekem nincs közös témám, bár nyilván nem vagyunk egyformák. Ha motiválja valami de nem konyít egy brékózós gyertyázós, batyuzós cébésnél többet a rádiózáshoz, maradjon a felsőbb sávokon, Minden másra ott a CB, ahol elég kitalálnia magának egy számot, és igen, a DMR sem menti meg a magyar ham közösséget, a vizsga könnyítése – akár az előre kiadott tesztkérdések módján is – pedig csak arra lenne jó, hogy darabra több legyen a hívójeles. Az a rendszer, ahol így oldanak meg egy ilyen problémát, azt hittem, negyed évszázada megbukott. Ez nyilván nem történhet meg, mert nyilván a tervszámoknak élő, darabszámban kiteljesedő elvtársak, akiktől ez kitelne ugye az átkossal együtt mentek a levesbe. Ugye? Ugye most nem azon múlik a saját dicsőségük, hogy egy szakvéleményt adjanak egy új vizsgarendszerről?!

Szerintem a rádióamatőröket a készségek és a közös érdeklődési kör teszik egy közösséggé, nem a hívójel megszerzésének herodikus viszontagságai.

Aki tesz a technikára és csak a ptt-t akarja nyomni, annak tényleg nincs más mint a pmr vagy a cb. Erre volt jo a HA es HG prefix, hogy legalább a hívójelért küzdő rádiózás felé érdeklődőt lefölözte. Az más kérdés, hogy a morze ismerete jelentette a vízválasztót – helytelenül -ahelyett, hogy presztízs lehetett volna és valódi tudást tükrözhetett volna a HA.

Megjegyzem, kevesebben akkor sem lennénk, csak jelentene valamit az az A betű. Aki nem épít semmit, nem ért a rádióhoz, maradjon a felsőbb sávokban, legalább nem fog kellemetlen szituba kerülni valami valóban rádióra vonatkozó egyébként primitív felvetések miatt, például hogy miért használ 1:4 balunt a deltához 1:2 helyett…

Az, hogy valaki rádióamatőr legyen szerintem maradjon csak érdeklődés kérdése. Ha a szakmai irányításon múlik, akkor a szakmai oktatás jelentse az előrelépést, ne a darabszám bővítés lehetőségének attól független módon való biztosítása, épp a szakmaiság megkerülését lehetővé tételével.

Ne úgy legyen nagyobb a közösség, hogy az egész család számára hasznos tudás nélkül elérhetővé tesszük a vizsgát. Akkor inkább ne legyen ugrásszerű változás. Jaa, hogy akkor valójában dolgozni kéne?! Igen, kéne…

Most jön az, hogy mondani könnyű, de miért nem mondok valamit. Az van, hogy a munkát is megkövetelő MHSZ eltűntével az elvárásokat sem fogalmazza meg senki. Pedig az utat kitaposták, csak a deficitet kell behozni. Tessék a klubokat összefogni, módszertani útmutatóval felkészítve elküldeni – delegálni – őket a területen lévő iskolákba bemutatkozni, bemutatni. Mondom, felkészítve. A didaktika ugyanis egy kegyetlen és nehéz tudomány, bár tudom, ez tízmillió közgazdász és szociológus országa.

Ehhez nyilván lobbi kell, minimum ajánlólevelet szerezni onnan, ahova az iskolák jelentenek. Ez más tészta, és aki vallja, hogy a rádióamatőr élet döntéshozatala és vezetése is mentes a politikától, lentről nav, a tűzvonalban pedig valójában csak impotens, mihaszna kutyaütő, aki mint eddig, ez után sem viszi sokra csak a saját beszámolói tükrében sikeres. Az amatőr? Ja, hát az magától fogy.

Nyilván a legmodernebb rádiókat nem kell javítgatni, maga a rádió működésének alapismerete pedig ne legyen egy kötelezően letudandó nyűg, mit a KRESZ-hez hasonlóan tesztek formális bemagolásával át lehet vészelni. Valahol a KRESZ-t sem azért kell tudni, hogy jogosítványt kaphass, hanem azért, hogy érvényesülni tudj. A vizsga nem egy kötelező rossz, hanem azzal adod tanúbizonyságát annak, hogy érdemes vagy megmutatni magad és képviselni a magyar közösséget az éterben. Érdekel a rádiózás, de azt sem tudod, mi a köpenyáram? Menj egy klubba. Szeretnél ismerkedni a rádiózással, sőt, szeretnél rádiózni? Menj egy klubba.

Tegyük könnyebbé a vizsgát, mert nem számít a minőség? Legyen preorder a rádióamatőrök bemeneti képzése, azaz előbb kapjon hívójelet, majd utána belejön a szakmába? Úgy csak hívójelesből lesz több, nem rádióamatőrből. Vagy tegyem fel úgy a kérdést, hogy szükség van a darabszámra úgy is, hogy értékes tudás nélkül vizsgáztatjuk le az érdeklődőket? Mert attól, hogy ki tudja választani a helyes választ a hosszabbik SWR-es kérdésre, még nem lesz rádióamatőr.

Nem, Amerikában nem ez történt, ott nagyon komoly munkát tettek az egész mögé. Erről kicsit később írok, még van néhány egyeztetni való e téma kapcsán.

Nem, nem névtelenül írtam amit írtam. Kövezzetek meg, de hiszem, hogy nincsenek meg nem értett Mózesek, akik hiába nyitják szét a vizet, a többiek a hídon mennek át. Egyszerűbben, hogy mindenki megértse: megmondhatod lentebb a tutit, de el ne feledd: valójában SENKI sem mentette meg a magyar amatőröket, te és a haverjaid sem. Ami egymás között megnyugvást hoz, de kifelé semmit sem mutat, az csak egy papíron működtetett rendszer.

Szóval ha egyetértesz a jelenleg hanyatló rendszer rentabilitásával, akkor inkább azon gondolkodj: mégis miért fogyunk?! Nyilván van egy minimum, ami alá nem megy a szám, és a langyos vízben csak addig kell ellenni, amíg azt el nem érjük. Én olyan 2500-3000 kiadott hívójelre saccolom, ha a vizsga rendszere nem módosul, ennél is kevesebbre. Miért? Ki mondta meg, mennyi kell? Nem elég? Van kérdés bőven.

Ja, és próbálj meg olyan okot kitalálni, amin ha változtatunk, nem más indokon kell törnöd a fejed.

Ja, és félreértés ne essék: én csak a közösséget sajnálom, nincsenek elvárásaim, és ez nem kritika senkivel szemben, aki a nagy kutyázásban magára ismer, csupán néhány észrevétel. A közösség gy is úgy is csak párszáz fő, hogy emellett 3000 vagy 12000 hívjel van kiosztva, nem számít.

A kritika ott kezdődik, ahol egyeseknek fejbúbot paskolgató ügyintéző jár. Nem vagyok nagy nyilvánosság előtt üzengető típus, de egy hatodik lapomban vagy egy évkönyvben épp tudnám hallatni a hangom ha nagyon akarnám. Nyilván mellé kell tenni 250 oldal kőkemény szakmát is, no dehát ebben úgyis nagy hiány van. Vagyis nem hiány, csak nincs magasan a léc a fényorgonákkal és elektromos metronómokkal.

Bocs a helyesírási hibákért, egy tenyérnyi gépen írom, amint tudom, javítok, de most átolvasni sincs időm.