Hajnali gondolatok a szükséges rosszról, avagy miért kell a vizsga?
Gondolom a mai idealizált modellt követve lettél te is rádióamatőr, amikor betuszkoltak egy klubhelyiségbe és bebizonyították hogy ez jó, majd megtanultattak egy csomó vizsgalapot és negyedszerre nagy nehezen sikerült bejelölni a helyes válaszokat. Nem?
Dehogy. Gondolom láttál véletlenül valamit – ami jobb esetben nem egy debil kamionos üvöltözése volt -, majd kipróbáltál valamit és megtetszett. A lehetőségek között pedig a rádióamatőrök körében találtad meg a kiteljesedést. Legalábbis ennek valahogy így kellene működnie. A vizsga pedig a tudáson alapul, nem néhány analógián és felismert elemekből álló, de más szavakkal feltéve értelmezhetetlen kérdésekből, amit alig tudsz legyűrni és csak sokszori nekifutásra sikerül. Ha ezt egy szükséges rossznak tartod, akkor veled is csak többen vagyunk, de nem minőségibb a szűkre szabott társadalom.
Vajon ördögtől való lenne egy szóbeli vizsga, ami a készség és a kompetencia alapján szabná személyre az engedélyt? Gondolok itt arra, hogy presztízs lehetne egy magasabb szintű tudás elismerése a vizsgakategóriák által: kiabálhatsz DMR-en és URH-n, ha össze tudod tenni a riget, ismered a forgalmazás szabályait és tisztában vagy azokkal az alapokkal, amikre tényleg szükséged van – jó, azért azokat az alapkövetelményeket is frissíteni kellene.
De nem baj, ha nem ismered mélyrehatóan a csöves technikát, de akkor ne dolgozz vele kilowattokkal 80 méteren a borospincédet ecsetelgetve. Nem baj, ha nem ismered mélyrehatóan a terjedési sajátosságokat vagy az erősítő kapcsolásokat, de akkor ne rádiózz rövidhullámon, mert nem illesz az immáron nemzetközi trendbe. Ezek nyilván csak példák abból a megannyi ostoba kifogásból szemezgetve, amivel az elmúlt időszakban fórumokon találkozni lehetett.
Hogy mi szükséged van például egy átjátszó üzemeltetésének jogi ismereteire? Legyenek hát plusz jogosultsággal kiegészítő modulok. Ha már kiegészítések. Miért is nem lehet morzézni tanulva megcsinálni az első CW QSO-t morzevizsga nélkül? Ennél a baromságnál már a versenyvizsga is értelmesebb lenne. Ott valóban lehet károkat okozni tapasztalat és tudás nélkül.
De ne feledkezzünk el a szakmai általános műveltségről: nincs felesleges tudás, különben úgy jársz, mint a DMR társadalom zöme, akinek látványosan nincs közös témája, nem verődik közös projektek által csoportokba, épp csak hívójellel csinálja azt egy globális hálózaton, amire korábban Stalker meg Grant kellett. Bár ott legalább tudta, mi történik a hanggal, ha elállít ezt-azt a rádión.
Azon túl, hogy ezt nyilván nem lehet variálni mindenféle uniós jogharmonizáció miatt, nem szabad elfelejteni valamit. A vizsgakövetelmény nem a szükséges rossz, hanem épp annak a hobbinak az alapja, amit állítólag űzni szeretnél. Merthogy nem a kommunikáció alanyi jogának elnyerése a cél, hanem a tanulás, kísérletezés. Bár mára ez is elkurvult.
Azért ez a probléma kissé bonyolultabb. Az igaz, hogy a rádióamatőrség átalakult, de nem biztos, hogy feltétlenül a jó irányba tart. Vannak helyek, ahol minden fejlettebb, mint nálunk, de mégis van a jó értelemben vett rádióamatőrizmus.
A vizsga kell, a vizsga egy értéket ad ehhez a hobbyhoz.
Bár én első helyre tenném a biztonsági követelményket;
antenna szerelés, elektromos áram élettani hatása .. stb,
azután a „hogyan-ne-tegyük-tönkre-a-riget” és jöhet végre a forgalmazás.
A többi már „torna-ének” kategória, ez utóbbi már egy fórum idézet volt,
amelyeket egyébként nem tartanék meghatározónak, mármint a rádióamatőr célú
fórumokat. Ugyanis annál jóval többen vannak az egészséges szemléletű
rádióamatőrök, szép „csöndben” a háttérben, de nincs bennük szereplési vágy.
Ők a hazai rádióamatőr tevékenység valódi meghatározó alakjai és
nem a fórumozók (nem magamról beszélek).
Azért mert valaki „hangos”, vagy „önjelölt zseni”, attól még
nem meghatározó és nem jelent semmit, mindössze egy netes írás marad.
Több fejlődő országban is szimpatikus amatőrélet zajlik, de
Angliától, USA -tól, Japántól, Ausztráliától, Új Zélandtól,
Németektől, Hollandoktól, Csehektől, Horvátoktól..azért messzebb vagyunk.
Sziasztok!
Eloszor is, senki sem szeretnek leszolni ezzel a hozzaszolassal, csak mint egy gondolatebreszto irom, egy torvenyesen radioamatorkodni vagyo tizeneves fiatalkent.
Ha az ember egy vizsgara keszul altalaban kap egy konkret anyagot (pdf. vagy konyv stb…) hogy ezt es ezt kell megtanulni ehhez es ehhez.
Nos en meg nem talalkoztam ilyennel ebben a temaban,csak elszortan foszlanyokkal. Nincs egy konkret hivatalos(!), mondjuk az NMHH altal kiirt anyag. Ezt elegge sajnalom!
Egyben kerdeznem is, hogy nekem 15 evesen milyen fokozatu vizsgat es hogyan lenne erdemes letennem, hogy elkezdhessem pengetni a billentyut? Esetleg van valami kulon gyerekeknek kitalalt fokozat?
Amatorvizsgan fonia vagy CW QSO a gyakorlat resz?
Koszonom, ha mar csak elolvastak, azt is!
vy73′ Gellert (HA7KRE, Vac)
Gellért! Ezekre a kérdésekre nem tud senki válaszolni a váci klubban?
Nem, konkret valaszt nem kaptam. Meg attam, hogy mas helyeken pl. forumok is erdeklodnek hasonlo megvalaszolatlan kerdesekben.
Ha valaki tudna valaszolni a kerdesekre, tovabbra is megkoszonom!
Udv
Kedves Gellért !
Ha 15 éves vagy, akkor javaslom, hogy kezdő fokozatú vizsgát tegyél, ha tudsz morzézni az az igazi, akkor abból is. QSO-zás FM-en történik kézirádióval.
Heteken belül meg kell, hogy jelenjen az új szabályozás a frekvenciákról. Bőven elegendő lehetőséget fog biztosítani kezdőknek is.
Keress bátran, vagy dobj egy mailt a *** -ra. Lesz aki segít!
73…Csaba
Szia Gellért! Az aláírásodban a kollektív hívójel kissé zavaró. A klubban nem tudnak segíteni? Javaslom, keresd fel a legközelebbi rádióklubot és egész biztos, hogy eligazítanak kérdéseiddel.
Gyerekeknek kitalált fokozat nincs, morzézni pedig nem kötelező, kihagyható vizsgaelem.
Kedves Tamás!
Több írásodból az jön le, hogy aki nem tud magának rádiót építeni az ne rádiózzon. Természetesen jogod van ehhez a véleményhez, de a rádióamatőrködés ettől sokkal több arcú dolog.
A rádióamatőr 90 éve rádiót készítő embert jelentett. Ma már ez leginkább sok minden másról szól. Kisérletezni nem csak alkatrészek össze és szétforrasztásával lehet.
A túlnyomóan műszaki jellegű vizsgarendszer (is) az egyik oka annak, hogy az új belépők száma nem elég az amatőrök számának megtartásához. Egyébként pedig az utóbbi évtizedekben a sávokban elterjedt disznó viselkedést egytől-egyik olyanok követik el akik megfeleltek a vizsgákon.
Az erősítőkapcsolások ismerete nélkül lehet komoly rádióamatőr karriert befutni rövidhullámon. A terjedési sajátosságokat sem könyvől fogod elsajátítani hanem az évek meg a rutin alapján együtt élsz a sávokkal. Ettől függetlenül lehet belőle vizsgázni hiszen ennek legalább van értelme. Az erősítő és oszcillátorkapcsolásnak gyakorlatilag semmi. És ha ettől a véleményemtől selejt rádióamatőr vagyok hát legyen!
73…Csaba-HA6PX
Bár nem én vagyok a „címzett” ….
Akik maguk építik a rádiójukat, azok nagy többsége is
gyárit használ egyszer csak (mint most én is).
De a helyzet rosszabb, akármilyen a rig, lakóhelytől
fog függni a rádíózási lehetőség.
Én egy CW egy-tranyós kristály adóval kezdtem valaha 7 MHz -en
és 10 méter hosszú huzalantennával, ma ezen csak adni lehetne,
venni semmit az electrosmog -tól. Marad a kirándulás és … (?)
Koszonom az eddigi valaszokat!
De tovabbra is erdekelne, hogy letezik e hivatalos anyag a magyarorszagi radioamator vizsgak akarmelyikehez?
Regebben internet hianyaban mibol keszultek fel az emberek? Csak volt vmi konyv es nem a Radiotechnika szamaibol kellett osszekapargatni az informaciokat?
(A HA7KRE nyilvan nem az en hivojelem, azert irtam, hogy legalabb lehessen vmilyen tarsasaghoz kotni, ha valakit erdekelne.)
73!
Én csak a magam részéről tudok nyilatkozni.
Miután érettségi után lett egy 2 éves műszerész szakvizsgám,
majd már jártam a Műegyetemre, el kezdtem tanulni angolul,
majd egy kis füzet alapján egy hét alatt megtanultam távírózni
és elolvastam a forgalmazási szabályokat. Net még nem volt.
Így ezen ismeretek birtokában „átsétáltam” vizsgázni.
Akkor még a távíró kötelező volt, külön hatósági (posta) vizsgája volt,
mivel ez ma már nincs, így gyerekjáték felkészülni autodidakta módon
annak, akit ez a hobbí valóban érdekel.