Mindenki vágyik arra, hogy gondtalan legyen a paneljeinek elkészítése, amihez bizony az eljárásokon túl az eszközpark folyamatos fejlesztésére is szükség van. Ehhez azonban sokszor nem is kell olyan mélyen a zsebekbe nyúlni.

A panelkészítésről szóló cikksorozatban már világítottunk le és marattunk vaskloriddal is. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hamarosan kipróbálunk még egy, sokkal hatékonyabb és veszélyesebb vegyszerkombinációt is. Addig is az előzőhöz kanyarodnék kicsit vissza, feljavítván az eszközparkot egy lapolvasóból – szkennerből – kialakított ledes levilágítóval.

A komplett berendezések 50-60 ezer forinttól kaphatóak Kínából, ami mérete és súlya miatt valószínűleg fenn is akad a vámon. Ha készítése mellett döntesz, mindössze egy szkennerre, 1-2 méternyi UV ledszalagra, egy időzítőre és egy tápegységre lesz szükséged, az egész négy-ötezer forintból megvan.

Évekig asztali lámpába tett, a körömáruházból vett germicid csővel világítottam le a paneleket. Letakar, ráborít, leterít, egy perc múlva arrébb húz. Nem volt gond a technológiával, de még ha csak ritkán is készítek proto panelt, bizony nagyon macerás és még egy amatőrtől is színvonaltalan. Most sem az elektronika, mint inkább a leszorított kvarclemez helyett használt, sokkal praktikusabb mechanikai kialakítás a döntő.

Az UV tartományú fényt több, de alapvetően három csoportra osztjuk, melyek közül ki kell választani, hogy a panelen lévő lakkréteget mi teszi instabillá. A látható fény határán, a 400 nanométeres tartomány körül válogatunk, így UV-A osztályú lámpát kell választani. Az UV-B 315-280, a germicid UV-C pedig 280-100 nm között mozog, de ezekkel épeszű ember nem kísérletezik: az UV-B már roncsolja a DNS-t, UV-C ellen pedig az űrhajósoknak kell csak védelem, illetve ezt használják sterilizálásra, a baktériumok ellen is.

A kereskedelemben kapható olcsó ledek 395-405 nanométeres hullámhossz körül derengenek, ami az erős napfényre is reagáló Positiv 20 és a kiskereskedelmi forgalomban kapható előkészített panelek esetében tökéletesen megfelel arra, hogy a levilágított részeket – tehát ahol fényt kap – instabillá, majd nátrium-hidroxiddal leáztathatóva tegye. Érdemes a nagyobb méretű leddel szerelt szalagot venni, a lapka 5050 típusnévre hallgat.

A kiválasztott szkenner bármi lehet. Arra célszerű tekintettel lenni, hogy legyen hely az időzítő kezelőszerveinek, ne a lehajtható és leszorításra szolgáló fedél alá kelljen tenni őket, mert egyszerűbb a beállításokat és a kapcsolásokat úgy végezni, hogy a panel már a helyén van, ráadásul a visszaszámláló akár érdekes is lehet – nem mintha 1-2 percet nem lehetne a hátralevő idő ismerete nélkül eltölteni. Érdemes figyelni arra is, hogy az alja egyenes legyen, és mindenféle betétlap nélkül lehessen rá felragasztani az öntapadós szalagokat, esetleg legyen hely egy nagyobb tápegységnek is benne. Ezeket a kritériumokat a kocsi terében még összeszerelve is le lehet ellenőrizni. Szerencsére az ilyen régi, extrém nagy lapolvasókat jelképes áron adják, mert már a kutyának sem kellenek. Nem mintha számítana, de nálam egy Agfa SnapScan e210 lett az alany, amit 1.000 forintért akasztottam egy használt boltban – és még működött is.

A benne lévő kristálylemez – ellentétben a sima üveglappal – nem nyeli el az UV fény kis részét sem, ezért különösen ügyeljünk rá, hogy el ne törjön. Ez a lap a régebbi típusokban minőségi igazán, mivel az utóbbi években sokat fejlődtek a fényforrások és szenzorok, így már kevésbé kritikus az áteresztett fény tartománya. Azért nem kell megijedni, végső soron egy vékony üveglap is megfelel, legfeljebb kicsit tovább kell világítani és jobban szórja a fényt.

A fedél kimondottan szerencsés: a lapolvasók leszorítása egy puha anyaggal van kialakítva, hogy az egyenetlen dolgok felületére is egyenletesen feküdjön fel, a teljes felületén hozzászorítva azokat a kristálylapra. Miután kipakoltuk a belsejét, felragasztottuk a ledszalagokat és bekötöttük őket, jöhet a próba. Első körben célszerű egy panel különböző részein különböző megvilágítású időt választani, hogy maratáskor kiderüljön, vajon alul- vagy túl van-e világítva.

Az én esetemben tíz darab húszcentis szalagon összesen 120 led kapott helyet, a szalagokat pedig mindkét felén polaritáshelyesen összekötöttem. 12 volton az áramfelvétel 2 amper, tehát önálló, beépített tápellátás esetében legalább 36 wattos kockát kell neki adni.

Ha nem ipari méretekben akarsz panelt gyártani, a belső szerelvények – vezetékek, panelek, a készülék oldalfala – UV-védelmére nem sok értelme van gondot fordítani, nyugodtan szabadon lehet hagyni őket.

A berendezés saját táp és időzítő nélkül is elkészíthető, ekkor a külső áramforrás leválasztásával “időzíthetünk”. Ehhez célszerű a szkenner hátán két kifele álló csavarra kivezetni a pólusokat, amire krokóval tehetünk külső tápot.

A levilágítási idő 1,5-2 perc lett, nem kritikus, és elég homogén fényt ad – igaz, ehhez a szintén duplán hajtott zsírpapír is nagymértékben hozzájárul. Ötperces tesztüzemnél a hőmérséklete elhanyagolható volt, nem igényel hűtést. Mindemellett a ragasztófelület is elég erős, nem enged el.

Az UV fényt igenis komolyan kell venni. Néhány másodperc nem számít, de még ha csak periférikus mezőben is világít, hosszabb idő elteltével komoly viszketést, kötőhártyagyulladást okoz. Használj szemüveget, ha kell, takard le a gépet!