Nincs különösebb nehézség, leküzdendő akadály, csak néhány praktika a uSDX adóvevő megépítése kapcsán – nagyjából ennyivel foglalható össze az a néhány óra, amit rá kell szánni a világ talán legegyszerűbb reál SDR-jére.

A készülék kék színű paneljeiből rendelt pluszt elosztogattam a legnagyobb rádióamatőr csoportban, sőt, Feri is kiegészítette a készletet néhány darabbal – ők voltak a zöldek.

A következő gondolatok nyilván ismerősek lesznek és sokakat ez motivált, ám véletlen sem szeretném, hogy a kis rig csalódást okozzon, ezért még egyszer leszögeznék néhány apróságot.

Fontos leszögezni, hogy a rádió előnye nem az SDR funkcionalitása vagy az érzékenysége, hanem az ezekből adódó olcsóság: lelke egyetlen, ezer forint alatti 8 bites mikrovezérlő, ami a szoftveres megoldásoknak köszönhetően az ésszerűség határáig van hajtva. Egészen konkrétan 80 százalék feletti teljesítményre van késztetve, ami hát lássuk be nem a legoptimálisabb kihasználtság.

A bárki számára megfizethető rádió így vagy úgy, de egy összüzemmódú, a teljes RH tartományban üzemelő készülékkel egészíti ki az arzenált, amit akár sotázni is bátran el lehet vinni.

Szóval a készülék egy előlaprádió stílusban tervezett panelen kapott helyet, lelke egy Atmel 328P valamint az általa hajtott Si5351 DDS. Szintén a panelen lévő tüskesoron foglal helyet a 1602-es LCD, valamint a sávszűrő (alapból LPF). A panelből merednek ki a takt kapcsolók is, amiket hosszban célszerű az előlap szintje alá, vagy egy kiegészítő gombbal fölé méretezni.

A csatlakozók sorában egy fülhallgató és mikrofon/ptt csati, valamint ezek kombinációjából egy kompakt, négypólusú hangszóró-mikrofon csatlakozó került ki.

A kezdők számára is kimondottan könnyen megépíthető készülék klubok műhelyfoglalkozásainak is kötelező darabjai kellene, hogy legyen, ugyanis az egyetlen nehézség a szintézer MSOP-10 tokjának a felforrasztása. Szándékosan nem emeltem ide a mikrovezérlő programozását, azt ugyanis legegyszerűbben egy Arduino UNO-val lehet elvégezni, amiből a firmware feltöltését követően egyszerűen átrakjuk a rádió alaplapjára.

Panelt egyébként bárki rendelhet néhány ezresből, méghozzá a PCBWay oldaláról. Ugyanitt találhatóak a harmonikus szűrőt is hordozó modulok, amiből sajnos sávonként kell elkészíteni egyet-egyet és munka során kapcsolgatni. Ezt egyébként annyira nem kell bánni, így legalább komolyabb sávszűrőt is be lehet iktatni a mindent ledaráló FST3253 multiplexer elé. No és ez az, amivel sokan jelezték, hogy elakadtak, az alkatrészt ugyanis SOT tokban már nehéz beszerezni. Ezzel nincs mit tenni, rendelni kell Kínából, 5 darab nagyjából egy ezres, és békeidőben két hét, mire megérkezik.

Van egy apró mods, amit meg kell csinálni. Alapból sanszos, hogy 100 mA áramfelvétel mellett mindössze 100-200 milliwatt jön ki a kis rigből, aminek az 1.02 panelre kerülő eltérő konstrukció az oka. Az R28-as 100k értékű ellenállást egyszerűen ki kell venni – vagy be sem építeni -, a Q5 jelzésű BS170 fet lábait pedig összekötni a panelon. A panelhez tartozó kapcsolást egyébként itt találni.

A rádió felépítéséről már korábban esett szó. A beállításokat még meg kell említeni, amit komolyabb műszerezettség nélkül is elvégezhetünk. Ehhez megkeressük a menüben a PA Bias min pontot, és nullára állítjuk – talán ott is van. Ez az opció a BS170 esetében sok jelentőséggel nem bír, mi inkább a maximumértéket keressük. Át is lépünk a Pa Bias max menüpontba, ahol mondjuk 50 értéknél adást indítunk CW üzemmódban és megfigyeljük a kimeneten mért teljesítményt illetve a készülék teljes áramfelvételét.

Vételkor anélkül, hogy visszalépnénk a menüben növeljük tízzel az értéket és ismét a billentyűhöz nyúlunk. Azt tapasztaljuk, hogy a teljesítmény és az áramfelvétel is emelkedik. Ezt a műveletet addig ismételjük, amíg azt nem vesszük észre, hogy a teljesítmény már nem növekszik tovább. Magyarul a legkedvezőbb torzításhoz az értéket kell megkeresni, ahol a maximális teljesítmény épp megjelenik.

E fölé már ne nagyon menyjünk, egyrészt azért, mert minimális teljesítménynövekedést érhetünk el jelentős áramfelvétel mellett, ám a műanyag tokozású fetek elég könnyen felmelegszenek és elszállnak.

A rádió a párhuzamosan kötött Q3-Q4-Q5 BS170 fetekkel felépített E osztályú végfokkal van megáldva, ami annyit jelent, hogy akár nyolcvan százalékos hatásfokot is számolhatunk a felvett és leadott teljesítmény hányadosaként.

A Sample rate menühöz ne nyúljunk, mert onnan nincs visszaút. A PA Drive 4, maradjon is úgy.

Gyakorlatban az 50-60 milliamper vételi áramfelvétel adásnál valamivel 300 fölé ugrik a 2,5 watt kimenő teljesítmény kedvéért. Az adás nincs korlátozva az amatőrsávokra, így beállítás után lejjebb vagy feljebb tekerve ellenőrizhetjük, hogy a szűrőt megfelelően készítettük-e el, vagyis a használni kívánt sávban jut-e át rajta a legnagyobb teljesítmény.

A kis mikrovezérlő mint már említettem szénné van hajtva, minden funkció erőforrást igényel. Így az AGC, vagy a távírójelek vételére beépített dekóder is. Ez utóbbit amúgy nem pórbáltam, ha van vele tapasztalatod, írd ide néhány gondolatban. Szóval mint minden időt tépő szál, a legutolsó funkció is lassítja a processzort, amit ezért igazán nem illik nagysebességű rotaryval megküldeni, ugyanis durván belassulhat. A kimaxolt 8 bites rendszernek köszönhetően nem a legszebb a hangja, ami azért távíró üzemben még bocsánatos.

Bárhogy is, a könnyen jött valódi siker élménye miatt a rádiót kimondottan ajánlom kezdők és klubok számára, de kíváncsi lennék sotázó rádiósok kitelepülésen szerzett tapasztalataira is.

Három készüléket építettem, kettőt elajándékoztam az U18 utánpótláscsapatnak, míg az egyik kék panelemet kicseréltem Feri zöldjére. Ezt dobozolni fogom panelre épített platformok helyett  tüskesorokon kivezetett kezelőszervekkel, külön szűrőkörökkel, amihez szintén a PCBWay felületén szereztem be a panelt. Erről később részletesebben is írok mérési jegyzőkönyvvel, mert megér egy misét a legtöbb asztalon jó szolgálatot tevő preszelektor.

És ha már szűrőzünk, lerántottuk a leplet az uSDX-hez való LPF modulokról is. Ezzel és a szép lassan beérő tucatnyi projekttel szerintem tartalmas telünk lesz, de azért vegyétek meg a Rádiótechnika évkönyvét is, különben a büdös élteben nem lesz tranyós metronómotok, késletetett kürtrelétek, fényorgonátok meg egyéb baromságotok. Bocs ha off voltam, de lássuk be fura, hogy üzengetni tudnak, szaklapot írni nem.