Nyilván mindenki tudja, hogy a távíró üzemmódot jelölik így, de mégis, mit jelent a morze tökéletes szinonimájaként használt CW? Az SSB, AM és FM világos, de ez minek az előlapokon évtizedek óta dacoló rövidítése?

Bevallom, az utóbbi időben igencsak rákaptam az üzemmódra. Nem kellene, mert nagyon csehül megy, de minden előnye ott van benne, ami miatt utálni lehet sok mást. A számítógépes zombi vagy féloperátort igénylő módoktól az internetes rádiózásig mindenben van valami, amitől kicsit hitvány, megvetendő és egyszerűen nem látom értelmét a felszínt kapargatni.

Na de az A1A, az már valami. Egy tenyérnyi rádiót is érdemes eszkábálni, van értelme csövekkel kísérletezni, és ha leszámítjuk azt, hogy oroszok és hollandok mindenhol vannak, még egy darab huzalantennának is lehet örülni. Nincs folyton magáról beszélő leköszönt biztonsági őr, rányomkodás, böfögés, nincsenek személyiségek, csak egy jó esetben szintén humanoid pár száz hertzcel lejjebb aki alapvetően megtisztel annyival, hogy ugyanolyan lassan ad, mint te.

Szóval a CW talán az igazi, minden elkurvult divatmarhasággal dacoló, leginkább valódi emberi erőforrást igénylő üzemmód, ahol van értelme annak, amit tudunk erről a hobbiról. Igen ám, de mi a jó ég az a CW és honnan jött?!

A kérdés megválaszolása nem tűnik túl egyszerűnek. A korai feljegyzésekben még nem is az üzemmódot, hanem a vivőt és annak megszakításának lehetőségét írták le vele, mellyel a morze-kódok átvitele gyakorlatilag csak egy opció. Maga a CW a continous wave, vagy continous waveform betűszavaként került fel a rádiók előlapjára a harmincas években, ami annyit jelent, hogy folyamatos hullám(forma). A többi üzemmód megjelenésével a CW rövidítés a billentyűző mód szinonimája lett.

Az üzemmódnak – helyesebben a folyamatos jelnek – számos előnye van abból adódóan, hogy nincs számottevő sávszélessége, és minden energia abban a kis tüskében összpontosul. Használjuk ki, építsünk, kísérletezzünk a meztelen jellel, és a hobbi fényre derül!

Így tett 1912 és 1913 környékén Edwin Armstrong és Alexander Meissner is, akik vákumcsövükkel száműzve a szikrát és az íveket elkészítették az első visszacsatolás elvén működő oszcillátort, illetve letették a regeneratív eljárások alapjait. Munkásságuknak köszönhetően a folyamatos hullámok előállítására alkalmas adókészülékek az első világháború után el is kezdtek teret hódítani.

Azért nem árt megjegyezni Lee de Forest nevét, aki talán egy évvel is beelőzte őket az audionnal, vagy Fritz Lowensteint, aki a visszacsatolással ért el eredményeket; ők kevésbé hagytak mély nyomot a korai fizikusok közt.

Forest és Armstrong, a két amerikai egyébként sokáig csatázott a visszacsatolás szabadalmáért, mert Forest ugyan egy évvel beelőzte kollégáját, de nem nagyon látott a csillapítatlan regésekben fantáziát, sőt, próbálta nemkívánatos mellékhatásként elnyomni. Észre csak Armstrong szabadalmi leírása láttán tért, de akkor már hiába; a rádiózás történetének leghíresebb szabadalmi pere 1934-ben az amerikai legfelsőbb bíróságon ért véget, amikor a tudománytörténeti szempontból legizgalmasabb forradalmak már javában zajlottak.

Kicsit elkalandoztam. Te milyen rádiót építettél először? Én ezt. Máig emlékszem a hangjára, amikor először eltekertem a ritet.