Inkább fejben készülnek, a rádió csak úgy van
Az éves kötelező orosz PSK verseny végén, mindig az jár a fejemben: mégis, milyen rádiót használ az, aki 7-800 QSO-t csinál? Nyilván a többlet darabszám a normális helyen lévő antennából adódik, de akkor is.
Az elmúlt három év digitális versenyeinek kategóriánként első 10 helyezettjét egy listába összegezve kutatni kezdtem, ki milyen riggel indul csatába. Azt elég hamar meg kellett állapítani, hogy a kedvenc még mindig az FT-1000MP Mark V – a kategóriaelsők asztalán szinte mindenhol ez díszeleg. Ezek szerint ők is küzdenek a dinamikával és a szelektivitással, így most már biztos, hogy nem a készülék a titok a 2-300 plusz QSO-hoz. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a felső kategóriás új készülékek mindenhol hiányoznak a repertoárból, így FTDX9000-et, TS-990, IC-7800 vagy 7850-et véletlenül sem találtam.
A felsőkategóriás gépek között csak régebbiek vannak, míg középosztályban fele-fele arányban találni régebbi és újabb adóvevőt: a Yaesu listájából – a Mark V mellett – közkedvelt az FT-2000 és az FT-950 is, de találni FT-920 és 990-es típust is. Az Icom-nál az IC-756 újabb változatai mellett a régi nagyágyú, az IC-761 is több helyen méretteti meg magát.
Az újkeletű középszériából elvétve találkozhatunk néhány IC-7000-rel, FT450-el és 991-el, míg az FTDX széria valahogy nem igazán van jelen, egyetlen 1200-ast és egy 3000-est találtam.
Szintén alig látni a Kenwood készülékeit, az öregecske IC-746 is csak egy helyen mutatta meg tudását, egyéb kategóriával pedig egyáltalán nem kellett a diagram elkészítésekor bajlódnom.
Mindent összevetve meg kell állapítani, hogy a rádiók a 90-es évek végétől a 2010-es évek elejéig vannak jelen a digitális versenyeken, a felsoroltaknál öregebb készülékekkel nem is találkoztam. Mosolyogva gondolok arra, amikor néhány éve a DDS-el és IQ detektrorral felvértezett FT-902DM-el 23. helyen végeztünk ebben a mezőnyben. Amúgy azóta sem tudtam megközelíteni azt a minőséget és használati élményt semmivel, csak hát a lehangolás folyamata rengeteg időt vesz el.
Ami meglepő, hogy egy-egy komolyabb versenyen nagyon alacsony számban tűnnek fel az SDR-ek, pedig ha 50 Hz-el egy kilowattal tomboló ruszki mellett szeretnénk dolgozni, bizony elengedhetetlen a szelektivitásuk, dinamikájuk. Ez mondjuk betudható a nagyon magas áruknak, hiszen a közkedvelt Flex 200 ezer forinttól 2,1 millió forintig terjedő ára meglehetősen borsos egy olyan készülékért, amin még csak kezelőszervek sincsenek. Az árban alatta, technikailag felette elhelyezkedő Apache-ok pedig véletlenül sem fordulnak elő a mezőnyben – mit tesz a marketing.
Ami viszont teljesen rejtély, hogy az SDR alapra épülő IC-7300 miért nem található: kimondottan alacsony ára és az egyetlen Cyclone FPGA köré épített ötlete a kompakt kezelőszerveivel és az érintőképernyővel azt kiabálja, éppen az ilyen versenyekre van kitalálva. Hát, jövőre beszámolok róla, hogy működött, addig is nyüstölöm tovább az FT897-em, amiből egyébként meglepő módon három is van az élmezőnyben – igaz, csak a 300Hz-es mechanikus szűrő a DSP mellé kapcsolva 20-30 százalék többlet QSO-t hozott a zsúfolt szegmensekben.
Ha már a sávokról beszélünk, meg kell jegyezni, hogy a digitális versenyek legtöbb résztvevője nem csak leül rádiózni: az élbolynál nagyon észre lehet venni az évek óta egyre kifinomultabb sáv- és üzemmód váltási tematikát és taktikát.

Az egyes gyártók készülékei a kategóriák élmezőnyében.
Hogy miért nem a Yaesu a narancs? Mert egy 24 órás verseny után vagyok..