Megkaptam a Rádiótechnika évkönyvét, no nem nyomtatottan, mert a tartalomjegyzékből nem jött le, hogy erre nagy szükségem lenne, hanem elektronikusan, kalózosan ellopva. Nyugalom, esetemben ez nem jelent deficitet, vásárolni soha többet nem fogok belőle úgysem.

Legutóbb ugyanis a 2017-es kiadványt vettem górcső alá, de az mind tartalmában, mind a dimagos hitvány minőségében óriási csalódás volt. A lap végképp lezuhant hajdani dicsőségének sárba ütött, rég kihűlt krátere és egy költözködési procedúra után most arra voltam kíváncsi, mit tudtak a 2019-es évre felmutatni. A beláthatóan reális elvárásaimról a tényleges megnyitás előtt írok, úgy, ahogy azt egy olvasó a tartalomjegyzék után valóban megkapja.

A tartalomjegyzék nem különösebben érdekfeszítő, egyedül a Rádióamatőr állomás építése modern eszközökkel kínálkozik izgalmasnak, kiváltképp, hogy tizenkét oldalon hirdeti magát. Gondolom egy egyszerűbb adóvevő, egy tuner, és talán valami elkey Arduinoval. Szintén témába vág a CG-3000 atu leírása – ez az a tuner, amit Kínából is megvehetünk 290-300 dollárért, érdekességképp nyilván megvizsgálhatjuk, milyen kialakítással, megoldásokkal kapcsolgatja az L-C tagokat.

A több helyről is kézhez kapott kiadvány nem dimagos szekkenlvény, mivel az semmire sem jó: se keresni nem lehetett benne korábban, se a minősége nem érte el a kielégítő szintet, sőt, a pénzt sem fizették vissza, úgy tűnik, nem minden vásárlástól lehet elállni egy csalódás és elvárható funkcionalitás hiánya miatt. Ez elég volt ahhoz, hogy bizonyossá váljon, az életben többet nem veszek elektronikus kiadványt ettől a kiadótól. Ki fogom bírni, az internet korában mindennek már amúgy sincs sok létjogosultsága.

Ha megnyitás után a nem hobbihoz hű cikkeket átugorva egyből a rádióamatőr állomás építéséhez görgetünk, már körvonalazódik is, hogy ez bizony nem egy műhelyben töltött többestés elfoglaltság lesz, kapcsolásról szó sincs, de HA5GN-től egy szép összefoglalót olvashatunk mindarról, ami miatt önigazolásként ezerszer megnéztük az MRC műszaki napok felvételeit. Szép, de ennek az önéletrajzzal kiegészített esszének bárhol máshol sokkal- de sokkal több haszna lett volna.

Kicsit odébb a tuner működési leírásában minden benne van – még netről letöltött hőkép is – a négy oldalon, csak épp a kapcsolási rajz nincs.

A sok kis kapcsolás viszont még a keserédesre vált szájízzel is szép gyűjteménynek bizonyul, van közte nem egy rádióamatőr vonatkozású – igaz, ez kevés ahhoz, hogy az olvasó ne várja el joggal a cím lecserélését a Hobbi elektronika évkönyv-re.

Attól a szerencsétlen késleltetett kürtrelétől csak nem tud elszakadni a kiadó, de miután hangosan felnevettünk a negyven éve unalomig ismételgetett, témába legkevésbé sem vágó komikumtól, olyanokat is találhatunk, ami azért felkelti a hobbi miatt kutakodó érdeklődését. Nem, tranzisztoros metronóm idén nincs. Várakozással tele lapozok hát tovább.

      URH szupregvevő: az ígéret szerint 100…150 MHz közötti kapcsolás egy orosz oldalról származik, aktív elemei két BF245 és egy hangfrekis erősítőként szolgáló BC.

      Egysávos RH-egyenesvevő: a germániumdióda köré épített kapcsolás ugyanarról az oldalról van.

      Ötsávos RH egyenesvevő: ez is a páva tolla, nem más, mint az MFJ-8100 kapcsolgatható bemenőkörös vevője. Szembetűnő az elforgatott alkatrészek ellenére is, meghivatkozva persze ez sincs.

      Drót nélküli mikrofon: a szokásos kéttranzisztoros oszcillátor.

      Detektoros rádió és térerő-indikátor: na ez semmi más, mint néhány átsorolható dióda és a sorba kapcsolt nagyimpedanciás fejhallgató.

      Még egy drótnélküli mikrofon: nem ismétlem a korábbi sort, egy tranzisztorral kevesebbet kapott.

      Egyszerű kapacitásmérő: tényleg egyszerű, egy 555-ös IC köré épített deprez, erre már rá sem kerestem.

Sajnos a csöves vevők ellenére a legnagyobb jószándékkal sem lehet rádiótechnikai lapként elismerően írni a túlárazott nyomtatványról, elismerésre sok ok nincs, az erőfeszítés önmagában nem érdem. Mivel korábbi cikkem kapcsán jelezték, hogy sokak számára valóságos önbeteljesülés a lap összeállítása, véleményen túl valódi kritikát nem fogalmazok meg. Nem tudom, és a hirdetések árából, menyiségéből valamint a szerzői díjakból pedig nem is akarom megjósolni, hogy mindez mennyire van üzleti alapon működtetve. Az viszont könnyen lehet, hogy az oldalamon tornyosuló háromszáz szinte teljesen kész vázlatból télre lesz egy ingyenes QRP-ÉK; nincs magasan a léc. No persze csak úgy 50-100 példányban és ingyenesen letölthetően a HAM-spirit kedvéért, ám szolgáltatással és terméktámogatással. Igen, tudom mennyibe kerül, tudom milyen munkát jelent, lapkiadással foglalkozom, de azt a pár napot és pénzt valószínűleg rászánjuk, hiszen be kell látni, óriási rés tátong a piacon és az amatőrök könyvespolcán.

És hogy miért nem a Rádiótechnikába írok? Mert nem szeretnék többet pénzt kérni rádióamatőr témájú megjelenésért, viszont – mint az előbb írtam – nem tudhatom, mennyire van üzleti alapon működtetve a kiadó. Segítséget pedig senki sem kért.

Nem az a baj, hogy rosszul csinálják, hanem az a baj, hogy annyira jól is lehetne csinálni…