Nem gáz, csak a címe hazugság
No hát az antennatornyom felső kereszttartói az APRS iGate új antennájával a földön vannak, csupa jég kint minden, mi mást is lehet csinálni egy ilyen délutánon, mint utánanézni, mi van a Rádiótechnika Évkönyvének 2017-es számában.
Újságosnál nincs, egyedileg nyomva pedig egy ötezres. De látom ám, hogy elektronikusan is megvehető. Nosza. Kétezer forint, gyors kártyás vásárlás a Dimagnál, és jön a csoda. A megtekintéshez Dimag Reader kell. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem PDF-ként kapom, igaz, utánanézhettem volna.
Meg kell szerezni
A reader letöltéséhez és használatához a Silverlight kell. Korábbi gépemről alig vártam, hogy megszabaduljak a Microsoft ezen ócska és több sebből vérző, folyton frissítések után zokogó bővítményétől, így érthető volt a dühöm. Telepítettem, mit van mit tenni, és ekkor kezdődött a soha véget nem érő kattintgatás, ugyanis baszik se elindulni. Ettől a – jellemzően videópléjerekhez indokolatlanul használandó – bővítménytől ezt megszoktuk, kitartó vagyok, kis trükkel és egy másik böngészővel már látom is az alkalmazás gombocskáját, ami a Windows áruházát varázsolta elő. Anyád – gondoltam, nem baj, ezt a hulladékot majd később valahogy letakarítom a gépről. Telepítettem az öt csillagból másfelesre értékelt Dimag Readert, beírtam a felhasználónevet, jelszót, és töltődnek a megvett könyveim. Mármint az az egy, az RT ÉK 2017!
Az olvasóprogram azonnal egy gombot tol az arcomba, Letöltés. Kattintás, három percig semmi sem történt, a letöltés 0%-on áll. Mire megint teljes fényében pompázik a letöltés ablak, a Downloads mappában nincs semmi. Az ablakot bezárva látom ám, hogy a Letöltés helyett Megnyitás gombom van. Ezek szerint amiért kétezret fizettem, még csak meg sincs, csak egy programmal olvashatom?
Meg kell nyitni
Egy kattintás, és egy semmitmondó fehér felület, ahol az egérrel kicsinyíthetünk, nagyíthatunk – és itt álljunk meg. Az van, hogy ez annyira szar minőségű, hogy döbbenet. Normálisra nagyítva kimondottan rossz olvasni, a hasábok ferdék, egy gyenge, kontraszttalan, homályos szkennelés az egész! Nagy levegő, kávé, séta az udvaron a tornyok között. Visszatérve jön a következő pofon: nem lehet benne keresni.
Fellapozva
A tartalomjegyzékből már előre kitűnt, hogy a Rádiótechnika elmúlt évtizedeinek leghitványabb kiadásáról van szó: teremin készítés, vízszivattyú, egy kibaszott villanypásztoros cikk második része, boszorkányliszt, két gitárerősítő, pacemaker-tápellátás alakulása (?!), nagyothalló ketyere kisrádióból, és az elmaradhatatlan rádióamatőr dolog: az évtizedek óta erőltetett fényorgona. A szerkesztőség hozta a formáját. Már ha egyáltalán létezik.
Viszont amiben bízni lehet, az az amatőr kapcsolások, rádióamatőr antennák, amatőröknek gyártott VNA-k összehasonlítása, és LoRaWAN hálózat, sok kis kapcsolás. Sajnos azonnal csalódtam.
Amatőr kapcsolások, Sok kis kapcsolás
Az elsőt benéztem, folytatólagosan a lényeg: tartalomjegyzéke 1972-2015. A Sok kis kapcsolás a szerkesztők bevállása szerint valójában egy HE repeta revű. Legalábbis ezt írták oda. A négy, reklámmal is dúsított oldal
Logaritmikus AC erősítőt,
Szinusz/négyszög konvertert
„Megy/nem megy” tranzisztor tesztert
Még egy szinusz/négyszög konvertert,
Még egy tranzisztorvizsgálót,
Rádiómetronómot,
A „legegyszerűbb URH oszcillátor”-t,
Univerzális erősítőt,
Késleltetett kürtrelét – korábban ezek futottak autóriasztó néven,
Vezeték nélküli mikrofont – az az egytranzisztoros,
Fejhallgató-erősítőt,
Még egy késleltetett kürtrelét,
Szintjelző ceruzát TTL-hez,
Két telefon – egy vonalon (:D),
Beszédtároló csipek „kihangosítását” (LM386) tartalmaz.
A végén még azt is benyögik egy kupon formájában, hogy a 2018-as évkönyv 4950 forint+posta lesz, hacsak nem nyírod körbe a biankót, mert akkor mindössze 3900. Remek, csak ha lehet majd kapni.
Rádióamatőr antennák
Megőrülsz, ez egy fordítás! Újdonság nincs benne, legfeljebb ugyanannak az agyondokumentált néhány antennának az új elnevezése. Viszont a kapcsolódó ismeretanyag – ugyan több helyen pontatlan és talán felületes – egész jó.
VNA-k
A kegyelemdöfést az (vagyis azt majd az utolsó mondat) adta meg, hogy a kapcsolási rajzok közül egy szkóp kit a szkennelés minősége és az elfordítás lehetőségének hiánya miatt használhatatlan. A VNA-kkal összehasonlítás szinten is foglalkozó cikk az 5GN-től megszokott precizitással íródott, ha mondjuk minden második RT-ben lenne egy hasonló, talán még járatnám is a lapot.
Szputnyikos cikk
Az egész jó, hosszú, képes, leírós, kár, hogy épp két hete néztem és fotóztam végig az egész orosz had- és technikatörténeti parkot Moszkvában, így kevésbé volt érdekes.
Építsetek együtt LoRaWAN hálózatot!
A cikkből nem sok jön le, egy csomó rádiótechnikás lapra van benne visszautalás. gondolom volt egy érdekfeszítő sorozat év közben, ez aztán az évkönyvbe való cikk, gratulálok. Hogy az illusztrációk mit ábrázolnak, ránézésre nem derül ki, mert itt is okádék a kétezer forintos digitális változat minősége. Figyeljetek ostobák, egy gombnyomásból kisebb méretű, vektorgrafikus PDF-etek van!
Ennyit akasztottak
Azon azért jót nevettem, hogy a Hirdetések valójában a kiadványban szereplő hirdetések jegyzéke. No ha ilyennel dugják a húrok közé a fejüket és egyáltalán van ilyen, számoljunk! Nem tudom miért tesznek egy ilyet bele a lapba, de biztos ezért.
A kiadvány előzetesen közzétett hirdetési árai szerint a benne szereplő reklámanyagból alsó hangon is hárommillió forintot zsebelt be a szerkesztőség, azaz oldalanként legalább 13 ezer magyar forintért szerkesztették. Persze ebben még nincs benne az pénz, amit a print verzióból és az online értékesítésből szereznek, de nem számoltam a saját vagy gyanúsan saját propagandájukat, amiből közel hét oldalnyi szerepel. Amúgy a reklámok aránya 7 százalék, azaz mintegy 16 oldalnyi hirdetés összegezhető benne.
A cikkek között találni egy R&S műszert, ami nagyon gyanús, hogy PR, bár a hirdetések között nincs feltüntetve, talán elbizniszelték a másik hirdetés mellé engesztelésképp, vagy tököm tudja, mindenesetre a saját vackaikkal egyetemben nem számoltam bele.
Összegzés
Hogy megoldás-e az elektronikus RT-ÉK? Kurvára nem. Viszont azt nem bántam meg, hogy nem fizettem ki érte a nyomtatott árát, a töredékét sem éri. Szégyelljék magukat, hitvány, haszontalan, kutyaütő banda. 1990 forintért kaptam nyomtathatatlan, hordozhatatlan, silány minőségű, kereshetetlen, inkompatibilis formátumot, oldalanként közel tíz forintért. És ebben a hirdetési jegyzék is benne van…
Összegzésként annyit: előbb szúrok egy ceruzát a szemembe, minthogy még egyszer befussak abba az utcába, hogy ettől a bagázstól bármit is veszek. Ha másért nem, már csak azért is, mert közben megtaláltam online.
Furcsa dolog ez az internet – mondjuk a fogyasztóvédelem is. Egy képként lementett szöveges PDF-ben a Google simán rákeres a szövegrészekre, de egy-egy fizetős alkalmazás nem. Amúgy a kiadvánnyal kapcsolatban nyüszögött Békei Ferenc is, mint a Rádióvilág Kft. ügyvezető igazgatója (rákerestem, tényleg az), vagylagos szerzői- és szomszédos jogokat meg peres eljárást emlegetve. Nem mintha közzétettem volna bármit is, így hát azt választom. Viszont egy, a Facebook-oldalunkon kapott jelzésre, miszerint a link egyszerű közlése az „ebből élő nyugdíjasok” (végignéztem, tényleg azok) kiegészítő betevőjét veszélyezteti, már jogos lehet egy társunk kérése és a linket eltávolítottam. Ha nagyon érdekel a kiadvány, egyszerűen guglizz rá, én például a filedropperen és a megafilén is megtaláltam.
Csoda hogy megjelent. Az olyan kis naív oktondikból élnek, mint te (:
Sajnos egyet kell értenem. Ugyanolyan gyenge, mint az évközbeni lapok. Az sem világos, hogy mitől évkönyv, szerintem ezt a fogalmat át kellene gondolni.
Minden így igaz. Lassan 20éve már hogy WC papírnak ítéltetett ez a kiadvány..
Remek cikk egy leáldozó félben lévő kiadványról!
Így jár aki csak az igazságot írja meg.
„peres eljárást emlegetve”
Én is felháborodtam volna, akármivel is fenyegetnek, de már majdnem utolértük a fejlett nyugatot, mivel például az ARRL QST-je is csak egy saját, gyakorlottabbak számára fejletlen, kényelmetlen, elmaradott programmal olvasható. :-) Bár az legalább nem egy szimpla, sőt ezek szerint annál is rosszabb scan eredménye – elképesztő! Az meg régi beidegződés errefelé, hogy az ellenállást erővel el lehet fojtani.
A másik oldal viszont az, hogy nincs olyan a módszer széles e világon, amivel az elektronikus adatok ellopását (vagy titkok kijutását) meg lehetne gátolni. Ez technológiai és emberi szempontból is darázsfészek, lásd: DRM. Ha jelszóhoz kötöd az olvasást, netán titkosítod a fájlt, jelszóval együtt adják tovább a tartalmat, ha szoftveres vagy hardveres védelemmel látod el, feltörik, ha számítógép- vagy operációs rendszer egy példányához kötöd, akkor felkelés robban ki, hogy egy idő után hozzáférhetetlen, amit megvásároltál, de közben úgyis feltörik azt is. Nem a remek matematikai algoritmusokat, hanem valamely gyenge ponton. Mindig van. Arról nem is szólva, hogy szűkös anyagi lehetőségek közt mennyire másképp merül fel a „lopás”, talán még hasznot is hajt a maga kiegyenlítő erejével, mivel nemcsak a gazdasági tehetősségen múlik a kreativitás, de ez már más szint.
Nyilván sokan, a Rádiótechnika is, a kis csatákat akarja megnyerni, hogy a termékük fennmaradhasson: csak itt és most fizessen valaki azért, amit kínálnak. Kérdés, ez elég lesz-e. A tartalmat nehéz számon kérni; kevesen vagyunk, még kevesebben képesek megfelelő színvonalon tudni és előadni valamit, ugyanakkor annyira sok remek és nagyon jó rádióamatőr tartalom, friss fejlesztés, újdonság van a világban – és lefogadom, hogy nemcsak durván fizetős -, hogy az angolul (vagy éppen oroszul) nem tudók szerintem simán és nagy örömmel vásárolnák az átvett/lefordított anyagokat is.
Visszatérve: azt mondják újabban és mindenféle számítástechnikai rendszerre vonatkoztatva, hogy ha ennyire képtelenség az adatokat, információt megvédeni, akkor mondjunk le róla teljesen, és lássuk, mi lesz.
Hosszú évekig megvettem a lapot, és az évkönyveket is.Azután – több éve már- a fő cikk egy tojáskeltető leírása volt, azt mondtam, ennyi.
HA3FLT!
Ki vagy Te? Ilyen hívójel nem szerepel az NMHH-listában…
Nyilván abbahagyta (K.Tibor) …. a qsózást.
A tartalom: Biztos, hogy nem egyszerű feladat az elektronika iránt érdeklődő kezdőktől a tapasztalt rádióamatőr „öreg rókákig” mindenkinek tetsző, színvonalas kiadvány összeállítása. De azért lehetne színvonalasabban is próbálkozni. A tartalomról alkotott véleményemet tükrözi, hogy 1968-tól 2009-ig minden példányt megvettem, gyűjtöttem papír alapon… a többit már nem.
A forma: A minőség 2016/17-ben erősen kritizálható. A kritika feltehetően érvényesül – legkésőbb úgy, hogy akit egyszer sikerült bepalizni, az többet az életben biztosan nem vesz elektronikus Dimag terméket.
Az átverés: ami érdekesebb – hozzáértő jogásznak érdemes lenne megvizsgálni a Dimag honlapját. Ismerteti a 2017-es Digitális rádiótechnikát, ami a 68 óta megjelenő sorozat újabb kötete. S az ismertetés mellett lévő nyomógomb felirata szerint 1990 Ft-ért MEGVÁSÁROLHATOM az évkönyvet („LAPSZÁM VÁSÁRLÁSA”).
A vásárlás következő lépésében jogos figyelmeztetést kapok, hogy nem nyomtatott sajtó terméket, hanem egy DIGITÁLIS példányt rendelek meg.
Az én kereskedelmi fogalmaim szerint, ha egy digitális példányt megrendelek, akkor az a digitális példány az „enyém lesz”. Ez számtalan szoftvertermék esetén is működik, akár PC-n, akár mobil eszközön: rendelek, fizetek, s a „digitális példányomat” elmenthetem.
A Dimag ezzel szemben mélyen hallgat arról (Vásárló megtévesztése?!), hogy CSAK olvasási jogot vásároltam a szerverünkön lévő példányhoz.
Nem ismerem a Dimag üzleti hátterét, de láttunk már olyan kiadót, céget, amelyik tönkrement, „eltűnt”. Akkor hogyan élek majd az „olvasási jogommal”?
Ha megveszek egy Rádiótechnika évkönyvet, akkor is, ha „digitális formában”, akkor azt szeretném akkor is olvasgatni, ha épp nincs internetelérésem, esetleg mobil eszközön is – ha már egyszer 2017-et írunk :-), szeretnék pl. egy-egy kapcsolási rajzot felnagyítva kinyomtatni – ha épp barkácsolni van kedvem, mert vágyom egy újabb késleltetett autókürtre, s kell egy kis támogatás a sokdioptriás szemüvegem mellé… De ez nem megy – mert átvertek.
Természetesen elgondolkodtatóak a napjaink szerzői jogokkal, digitális információk védelmével kapcsolatos problémák, hiszen sem a társadalom, sem a jogi szabályozás nem nőtt még fel a hirtelen jött technikai lehetőségekhez. De erre nem lehet az a válasz, hogy átver a kiadó!
Mindenkit be lehet csapni – reméljük sok embert, illetve egyre kevesebb embert csak egyszer. Úgy vagyok kicsit a Dimaggal, mint a gyilkos galócával: meg lehet enni – de csak egyszer! :-) – S szerencsére csak bosszúságot okoz. :-)
Sajnos nem lehet elütést javítani/szerkeszteni: értelemszerűen nem a „szerverünkön”, hanem az ő (Dimag) „szerverükön”…
Olyan hívójel sincs, hogy GÉZA.
Na megvan a válasz Békeitől a Rt legutóbbi számában „szájtolás”.Egy teljes oldal a témáról.Közérdekből?Röhej.
Ha valakinél van abból a pár eladott darabból, beszkennelhetné az oldalt :) Tnx!
Elküldtem egy linket. Nagy a baj: gyakorlatilag azt írják, hogy a dicső múltja miatt meg vannak elégedve vele. Ezek szerint annak a lapnak vége.
Akkor a fényorgona és hasonló megmagyarázott dolgok által ütött évtizedes piaci rést be kell tömni. Az első évkönyv ingyenes lesz, a kiadóm elbírja :)
Az gondolom nekik is feltűnt, hogy SENKI sem állt ki mellettük. Egy oldalt írt a semmiről. Miért erőlteti a szart? Azon már nincs mit magyarázni. Tíz éve nincs. És tényleg nem évkönyv és tényleg nem rádióamatőr. Azt meg ki nem tojja le, hogy régen is voltak szar cikkeik. Szégyelhetik magukat. Most viszont csak az van. Szerintem nem tudják kinek akartak visszaszólni….
Egyszerű a magyarázat.Kiöregedett a csapat.Békei sokáig beteg is volt.Ez volt szerintem a kegyelemdöfés a sértődöttséget árasztó válaszlevél.Miért kellett ezt megjelentetni?
Be kell látni hogy a netes,információsztrádában nehéz eladható kiadványt csinálni.
Nem is az a fura, hogy egy oldalnyit nyafog egy sima vélemény miatt és ezért az Olvasó fizet, hanem az, hogy se füle se farka annak, amit ír. Ez már nem az a rendszer, amikor a slepsz elmondja a pórnépnek, hogy mi a helyzet, itt már tisztán látszik minden, nincs mit magyarázni a bizonyítványon.
látott már valaki idén évkönyvet? A tartalom alapján nem rádiótechnikai, de az a pár általános oldal talán rejt érdekeset?
Gondolom ismét egy negyvenéves tartalomjegyzék, transzisztoros metronóm, késleltetett kürtrelé meg valami folytatásos érdektelenség és egy oldalas hirdetés hogy vedd meg jövőre is. Csodálkoznék ha lenne benne bármi, amihez antenna kell. Akár csak egy nyomorult szoftverrádió is.
A Rádiótechnika újságot 1987-óta minden hónapban megvásároltam. Hol az újságosnál(ismert, így minden alkalommal félretette számomra), hol pedig éves előfizetés formájában. Sajnos az újság egyre több reklámot, egyre kevesebb kapcsolást és rengeteg – korábban már más újságban (Elektor, HE vagy éppen régebbi Rádiótechnikában) megjelent kapcsolásokat tartalmazott. Pont ezek okán – az ezredforduló éveiben már azt mondtam magamnak minden évben, hogy „jövőre nem rendelem meg”, ám mégsem hagytam fel ezzel, mert úgy voltam vele, hogy nem nagyon van más „szaklap”, és bíztam a változásban. Sajnos semmilyen változás nem történt, így 2017 januárjától már nem vásárolok sem RT újságot, sem pedig RT Évkönyvet, ugyanis ez teljesen feleslegesen elköltött, ablakon kidobott pénz!
A Dimaggal pedig én is pontosan ugyanúgy jártam (ha jól emlékszem 2014-ben), mint az előttem hozzászóló kolléga. Csak egyszer rendeltem tőlük, többet soha. Szóval biztos hogy én sem leszek vásárlójuk többé soha sem!
És mindenben igazad lett. Pedig még a regi főszerkesztő is ugatott neked valami demagóg gennyt ahelyett hogy hallgatott volna rád vagy segítséget kért volna. A mostani lap emlitesre sem méltó.
Igen, sajnos a visszapofázás nem fedte el a valódi problémákat, legfeljebb egy pillanatra feledtette a valóságot és elterelte a figyelmet.