Általában a kétségek miatt bízza az ember az autója navigációját, fejegységét mások döntésére. Csakhogy a csoportokban torepdózó hozzáértők valójában nem is azok, a jóárasított kínai készülékek pedig csak alacsonyabb kategóriás tucatáruk. Kis magyar kórkép.

Naná, hogy az első facebookos csoportban bedobtam a kérdést: hogy lehet térképet frissíteni és magyarítani? Válasz is jött vagy tucat, mégsem lettem vele előrébb.

A tudoknekedsegítenik egy sima lemezképet vagy frissítést alsó hangon 50 ezerért küldenek rá a gyári navigációra, viszont nem sokkal többért igen jó minőségű androidos fejegységet kapni. Kis kutatás után pedig bárki megcsinálhatja magának, már egész összetett lemezképek tölthetőek le. Mivel a vas egy SSD cserével sem lesz sokkal gyorsabb – nem is beszélve a telepíthető appokról -, a legtöbbet így néha az hozza, ha veszünk egy androidos fejegységet. Abból viszont csak jót érdemes, de ezeket a dolgokat a kereskedők nyilván nem szívesen teszik a kirakatba.

Ha egy ilyen beépítése mellett döntünk, alapvetően két lehetőségünk van. Vagy megrendeljük a kínai oldalakról magunk, vagy egy olyanra hagyatkozunk, aki ezt helyettünk teszi meg. Ez utóbbiból két fajtát jegyez a kupecok világa, az egyik betankolt és a készletéből azonnal küldi, a másik csak a nevünkben rendeli le külföldről érkezik egy héten belül felütéssel. Ez utóbbi menyjen az anyjába.

Ha a felhalmozó neppert választjuk, el kell fogadnunk, hogy a gyors ügyintézés és talán némi nála érvényesíthető garancia kedvéért a pénzünkért eggyel alacsonyabb kategóriát kapunk. Ez elsőre talán nem is feltűnő, de hát a nepper a haszonnak él, mennyiségi kedvezménytől pedig egy cigánykodó magyar nagyon messze van.

És eljutottunk az első kardinális kérdéshez, a kategóriákhoz. A 30 ezres árszintet nem is minősíteném, sokszor nem is Google Play (Store)-képesek, a normális navik bizony 60-80-nál kezdődnek. A hazai nepperek világa a belépő szint legalját terjeszti, ezt sajnos el kell fogadni. Nyilván a(z) (önjelölt) kereskedőnek az a dolga, hogy eladja a portékát, és ilyenkor jönnek azzal, hogy felesleges a több memória, felesleges a nagyobb felbontás, satöbbi. Hát egy nagy lóf*szt felesleges! A kupec egyetlen dolgot akar: eladni az olcsóbb, még éppen emészthető árú cuccot a lehető legnagyobb közvetítői díjjal. Vesézzük ki.

A készüléket alapvetően három paraméterrel írják le: ez a memória, a beépített háttértár és a processzor. Emellé én azt javaslom, minden esetben nézzük meg, mekkora felbontása van a kijelzőnek, illetve az autós felhasználás miatt ne feledkezzünk meg arról, hogy a jónak tűnő olcsóbbak nem tudják az RDS-t!

A memória az, amibe a futó programokat tölti a rendszer. Ha sok a háttérben futó program, sokra van szükség. Ez általában 1, 2, 4, 6 vagy 8 gigabájt. Mint a későbbiek során mindenhol, itt is érvényes az ökölszabály, hogy minél több, annál jobb. Van azonban egy minimum, amit meg kell húzni. A legelterjedtebbek a 2 GB modellek, ami csak az áruk miatt kedvező, valójában egy telefontól is kevés, de döntsön a pénztárca: 60 ezerért még talán elmegy, de egy tízmilliós kocsiba azért ne a tízezer forintos különbség domináljon. Ajánlott legalább 4 gigás modellt választani, már csak azért is, mert 2 giga alapból az oprendszer. Megjegyzés: a kisebb memóriával bíró egyedeket ezért szállítják csak régebbi Androiddal – aminek futtatott szálai ugye alapból a memóriában laknak.

A háttértár a programok lakhelye. Amit letöltünk, ott tároljuk. Mivel adatot – zenéket – valószínűleg nem másolunk az USB-k világában rá, a legtöbb helyet az offline térképek foglalhatják, a több memóriával bíró készülékek pedig hozzák a több háttértárat is, ez másodlagos paraméter. 16 giga nyilván semmire sem elég, de egy 32 vagy 64 GB változat is sokáig elég helyet jelent

A processzor a központi egység, minden alfája és omegája. Ő csinál mindent, a hangzást jobban feldolgozó DSP is sokszor csak az ő funkciója. Nyilván fontos, hogy mekkora az órajele, de még fontosabb – illetve a kategóriáról árulkodóbb -, hogy hány magos. Négy mag (core) alatt nincs már semmi, a többség 8 magos procikat használ. Az órajel az egyszerűbb típusoknál jellemzően 1,3 GHz, míg a komolyabbak 1,8-2-2,5 gigán ketyegnek. Hangsúlyozom, az órajel nem minden.

A kijelző már más tészta. Az olcsó, nanemár kategória 1024×600 képpont megjelenítésére képes, míg a belépő szint képviselői 1280×720 pixel felbontásúak. Mivel ez nagymértékben meghatározza a használatának élményét, ne a portékájától szabadulni igyekvő nepperekre hallgassunk, itt nem ő a szempont, hanem a mi komfortérzetünk. Ne dőljünk be annak se, hogy lejátssza a 4K filmet, az ugyanis, hogy mekkorára méretezi át a videót valójában nem is a kijelzőtől, hanem a lejátszótól és a kodektől függ.

Az RDS funkcióját – az azt, hogy kiírja, milyen rádiót hallgatsz – a rádió vevő IC típusa, integrált áramköre határozza meg. Ha tudja tudja, ha nem, nem, és az olcsóbb készülékeket bizony ilyenekkel szerelik. Ez sajnos nem (csak) szoftver kérdése, egy frissítéssel nem jön meg, ez nem így működik, ott a vevő fizikai kialakításának kell olyannak lennie, hogy leválassza ezeket a jeleket.

Szó esett a DSP-ről. A digitális jelfeldolgozást (Digital Signal Processor/Processing) itt a hangzás javítására, mint jelfeldogozásra értik. Az, hogy mennyire önálló hardveregység végzi ezt valóban érdekes kérdés lehet. Általában csak egy részeltesebb szoftveres funkció az erősebb processzorokhoz, mondván, azok úgyis bírják. És így is van. A DSP-vel jelölt készülékekben bármi is dolgozik, tény, hogy több sávos hangszínszabályzót kapnak (az miért is jó?), valamint a nagyobb mintavételezés miatt tényleg szebb lehet a hangjuk.

Az operációs rendszer verziója is nyomhat valamit a latba, de valójában háttérbe szorul. A tízezres nagyságrendű készülékeknél előszeretettel tolják az Android 8-9 verziókat, de ott a rendszer szintű alkalmazásokhoz, beállításokhoz nem is férsz hozzá. Ott az Android alap csak a kezelői felületet futtatja, rádió, média, esetleg térkép, meg egy nagy óra alkalmazással. Ennyi erővel ez bármi lehet, mint mondtam, a legaljával nem foglalkozunk, elég annyi, hogy manapság a tisztességes rendszerek Android 10-zel vannak felvértezve, ez nem lehet kérdés.

Az olyanokat most nem részletezzük, hogy 4G modem, Bluetooth van-e benne, vagy milyen sávú a WiFi, ezek a funkciók nyilván magukért beszélnek. Általában minden támogat kihangosító funkciót, bár a minőségük a drágább készülékeknél is bőven hagy kívánnivalót maga után.

Az autóspecifikus fejegységek azon túl, hogy illeszkednek a típus műszerfalába még egy fontos dolgot tudnak, mégpedig a gyári navi funkcióit. Itt a légkondi, a lámpák, tolatóradar vagy az ajtók visszajelzését, a hibajelek kiírását, a kormánykerék gombjainak működését kell érteni. Nem nagy ördöngösség, a kijelzőre varázsolt állapotokat és a kormány minden tudását a kocsi CAN-busz rendszeréről szedi a fejegység, amihez legtöbb esetben egy kis dobozkát adnak: ezt az átalakítót a vezetékekre kell dugni, és máris ömlik befelé az adat.

El is érkeztünk a beszereléshez. Ez a szubjektív dolog az, ami végtére is az esszé megírására késztetett, ugyanis akárhogy kerestem, sehol nem találtam róla leírást. Aki nyomta magát a közösségi oldalakon, hogy ő mennyire menőn megcsinálta, privátban súgta meg, hogy zsebpénzt akar.

Mivel ésszerű áron nem találtam idehaza navigációt a kocsiba, sőt, akinél úgy tűnt, hogy van, mind-mind arra terelgetett, hogy hát ja van, de várni kell rá egy vagy két hetet. Néhányan még megpróbáltak elkápráztatni is, valamint herodizálni a beszerelést, ám rövid beszélgetés után kiderült, hogy valójában fogalmuk sincs semmiről, csak csináltak már ilyet. Mondom, zsebpénzért.

Jött hát a rendelés. A cikk írásakor a választóvonal aliexpresszes rendelésnél 60-65 ezer forint. Ez alatt szóba sem jöhet semmi, 80 ezerig pedig alapszintű készüléket kapsz szállítással. Ebben benne van – és érdemes rászánni – a 40 dolcsi szállítási költség, mert hamar ideér, nem hánykolódik hetekig valami raktárban. Nyilván ugyanúgy vámraktárból jön mintha a bolygó másik oldaláról küldték volna, és csak azért nem állítja meg a magyar posztos, mert holland, cseh, lengyel vagy épp német a követési szám és nem a feladót nézik. Ezt most hagyjuk.

Szóval a felső közép kategóriás készülékek ára mindennel együtt 80 ezer forintnál kezdődik. A csomag általában egy-másfél hét alatt érkezik meg, ennyi pénzért futár hozza, akinél nem árultak be, hogy vámolandó dolog van a jó esetben sértetlen dobozban.

Kicsomagoláskor előkerül a fejegység, egy GPS antenna, és a típusspecifikus csatlakozósor. Ennek az a lényege, hogy egyik fele a készülék hátuljába megy, a másik felébe pedig a gyári fejegységről lehúzott rendezőt kell csak egy az egyben átdugni. Ebben benne vannak a tápfeszek, a hangszórók, minden.

És ott a CAN-busz vezetéke is, amin szép sorban jön az autó minden létező adata. Ha a navi szoftvere támogatja, kitehetjük az olajhőmérsékletet, a keréknyomást, a stilizált kisautón villogni fog az index, kapcsolódnak a lámpák, nyílnak az ajtók, pörögnek a ventilátorok és a hőmérsékletek, kilométerek, satöbbi.

Ezt a dobozkát csak fel kell dugni egy sehova sem vezető magányos csatlakozóra (mint a képen), és ennyi. Nem mennék bele, hogy mit csinál, most nem fontos, kiváltani nem lehet, berhelni nem szabad, a készletbe meg úgyis adják. Később a típust be kell állítani a rendszerben, és már jönnek is az adatok. Ha ez nincs meg, vagy csak nagyjából sikerült, össze-vissza ugrál majd minden üzenet, tévesen jelenhet meg egy-két állapotváltozás. Nagy bajt nem okoz.

Amit viszont nem biztos, hogy adnak – és erről igencsak célszerű előre meggyőződni -, azok a nagyfrekvenciás csatlakozók. A típusspecifikusan árult holmikkal általában nincs egyébként baj. A digitális TV beltérije általában eleve külön van, viszont az AM/FM, GPS és a Wifi sokszor beépített antennájának az autókban szabványos csatlakozói vannak. Ezeket Fakra csatlakozóknak hívják, a gyári fejegységen pedig eleve ilyenek vannak. A múltkor bemutattam. Ezért is érthetetlen, hogy miért szállítják a mai napig gyakorlatilag kivétel nélkül SMA csatlakozóval a kocsiba szánt berendezéseket. Szó mi szó, oda kell majd egy átalakító.

Jó lenne azt hinni, hogy mint a kábelek számozásának és színeinek, itt is van egy elfogadott szín a különböző antennáknak, de ilyenről szó sincs. A csatlakozók műanyag, négyzetes burkolata nem jelöl semmit, csak a pöcök helyzete és iránya határozza meg egyértelműen, hogy hova kell dugni.

Ha a kiszemelt típusban nem írják hogy van ilyen és a képen sem látszik, gondoskodjunk akár hazai beszerzésről, különben hetekig nem szerelhetjük véglegesen össze a műszerfalat, az pedig kimondottan rossz.

Maga a beszerelés nem nagy kunszt, gyakorlatilag elronthatatlan. Keret le, navi ki, csatlakozók szét, majd mindent összedugni azzal, ami egyébként is csak bele jó. A profik szövetkesztyűben, műanyag feszítőkkel dolgoznak, így nincs karc, kényes helyen zsírfolt.

Bekapcsolás után – mint esetemben sem -, általában semmit sem kell csinálni, máris lehet használni a navit minden extrájával. Ha nincs szerencséd és általános fejegységet vettél mondjuk uncsi két dinbe egy Swifthez, akkor a gombok funkcióit és a típus kijelölése útján a CAN-busz rendszerét is be kell állítani. Szerencsére YouTube-on minden megvan, gondolj arra, hogy ezt embereknek csinálták emberek azzal a céllal, hogy sikerélményt jelentsen.

Gyakran merül fel a kérdés, hogy ki kell-e kapcsolni, milyen gyorsan bootol be. Nos nem kell kikapcsolni, ha leveszed a gyújtást, a kettő piros vezetéken érkező tápfesz közül az egyik megszűnik, erre a navi készenléti állapotba kerül, ami jó esetben nem szívja le sok idő alatt sem az akksit. Amint ismét elindítod az autót, pillanat alatt feláll a rendszer, mintha csak a képernyő kapcsolt volna korábban ki. A valóságban ennél azért több történik, nem részletezném, a lényeg, hogy a berendezés teljesítményfelvétele is töredékére esik. Vannak típusok, amiket kulcs nélkül is fel lehet éleszteni, ekkor kisebb hangteljesítménnyel ugyan, de a készenléti áramkörről is használhatóak leszenek.

Nyilván lesz, aki elmond minden szemétnek és kontárnak, mert rontom az üzletét, de hát ez van. De hát ezek csak kínai rendelős, botcsinálta kufárok, nem számítanak. Nyilván lesz, aki a legolcsóbb navival is tökéletesen meg van elégedve, mondván, nincs is igazam, mert az is milyen jó. Persze, nincs azzal sem gond, de az olyan gondoljon arra – főleg, amikor a háttérben futó pókeralkalmazás mellett navigálás közben a csúcsforgalomban zenét hallgat és megcsörren a kihangosítós telefon -, hogy bizony van annál sokkal de sokkal jobb is…