Rádióamatőr hallgatta végig London legnagyobb bankrablását

2019. március 26. kedd
Mozaik | Szerk: HA8LHT

Egy év tervezés, három hónap alagútásás és hárommillió font zsákmány. lett a vége a szigetország legnagyobb bankrablásának, melyet egy rádióamatőr és a rendőrség tehetetlenül hallgatott végig.

Négyszázezer font, lehet hogy több, majd akkor tudom, ha kimentünk – ez a beszélgetés döbbentette rá Robert Rowlands londoni rádióamatőrt, hogy valóban bankrablók és az őrszemük beszélgetésébe csöppent 1971 szeptember 12-én hajnalban. A rádióadás témáján túl azért is szembetűnő volt, mert a VHF sáv még csak bontogatta szárnyait.

– Hideg van és éhes vagyok.
– Most ne menyj, mindjárt ott vagyunk.
– Istnetelen pénz lehet, de én minjárt elhúzok a faszba – hangzott az első párbeszéd, amit Rowlands elfogott. Akkor még nem tudhatta, de valóban egy bankrablás bontakozott ki füle hallatára.

rowlands

A rablók alapos terepfelmérés után egy 15 méteres alagutat ástak a Baker Street-i Lloyds bankba egy közeli boltból a szomszédos falatozó alatt elhaladva úgy, hogy a padló átütését szeptember 10-e péntekére időzítették, hogy hétfőig zavartalanul pakolhassanak. Az üzletben folyó munkát úgy leplezték, hogy egy táblát akasztottak az ajtóra, miszerint az felújítás miatt zárva, nyitás szeptember 14-én. Ez idő alatt egy őrszem a szomszédos ház tetején figyelt, és rádióval a kezében tartotta a kapcsoaltot a páncélteremben dolgozó társaival.

Rowlands szólt ugyan a Marylebone-i rendőröknek, de lerázták, mondván csak feltételezés az egész. Biztos ami biztos, felvette a beszélgetést, és amikor konkrétan szóba került a szajré – az a bizonyos négyszázezer font – a Scotland Yardot is értesítette, ahol már rámozdultak az ügyre. Pechére – vagy tudatosan – a később korruptként híressé vált nyomozót, Alec Eistet küldték ki, akinek személyével kapcsolatban a mai napig találgatások vannak, hogy melyik oldalt képviselte.

Az amatőr hiába mondta, hogy az adás jellemzői alapján három kilométeren belülről érkezik, a rendőrök mind a 750 bankot elkezdték átvizsgálni, ezzel jelentős időt vesztegetve el. Az angol postának egyetlen autója volt, mellyel be tudták volna mérni az adást, annak sofőrje azonban – szabadnap lévén – vidéken tartózkodott, mire előkerült, a rádiózás véget ért.

A fiókról fiókra kutató rendőrök végül eljutottak a Lloydsba is, ám mivel a bankrablók lentről fúrták meg, az időzár pedig még nem engedte kinyitni a páncélterem ajtaját, sértetlennek vélték.

Az összesen hárommillió fontnyi – mai értékben tízmilliárd forintos – rablásra csak hétfőn délelőtt derült fény, amikor a rablással kapcsolatban egyébként is szkeptikus igazgató kinyitotta a termet, ahol a 250 szétdobált kazetta és mindent belepő por fogadta.

A rablók után hajtóvadászat indult, végül a magát is bűnösnek valló Desmond Wolfe, Anthony Gavin, Thomas Stephens és Reginald Tucker lett letartóztatva majd 12 év börtönbüntetésre ítélve a Baker Street-i rablásban betöltött szerepükért. Benjamin Wolfe nem vallotta magát bűnösnek, nyolc évet kapott. Két másik embert – akiket a lopott bankjegyekkel való fizetésen kaptak – felmentettek. A banda pontos összetételéről és a tagok szerepéről semmit sem tudni, a pénz sosem lett meg, de még csak a rablók életvitelén sem látszott semmi különös.

A később elfogott Brian Reader elmondása alapján napvilágot látottak szerint megrendelésre dolgoztak, melyben az MI5 titkosszolgálatnak is volt szerepe. A feltételezés alapján a zsákmányért cserébe az egyik értékmegőrzőben tárolt, királyi családra – pontosabban a kicsapongó életet élő Margaret hercegnőre – és számos politikusra nézve is kompromittáló fényképeket illetve dokumentumokat kellett megszerezniük.

Ironikus, de épp azon a Baker Streeten zajlott London – és egyben a szigetország – legnagyobb bankrablása, ahol leendás Sherlock Holmes remekelt. A rablók ezt meg is jegyezték egy, a falra írt üzenettel: Let’s see how Sherlock Holmes solves this one – azaz lássuk ezt hogy oldja meg Sherlock Holmes?

A témát egyébként 2008-ban Banki meló címmel vászonra is vitték, de számos dokumentumfilm is készült róla.