Bevallom, mindig is Yaesu-párti voltam, de kedvenc márkám sorozatban vétett konstrukciós hibái kiábrándítottak a nagy ipszilonból. Mit tehet ilyenkor a parttalanná vált rádiós, körbenéz a trendek között.

Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor kiderült, az én asztalomon is van egy komoly típushiba. Erről itt írtam.

Valójában minél többet hasonlítjuk a különböző gyártók rádióit, annál inkább látszik, hogy nem érdemes ebben vallásháborút indítani. Már csak azért sem, mert az egyes platformokra be-betörő cégek sorából látszik, valójában teljesen más koncepciót követnek.

A legszembetűnőbb különbség, hogy az Icom saját bevallása szerint is komoly mérföldkőnek tekinti a profi piac folyamatos térhódítását (erre még kitérek), addig a Yaesu egy idő után új néven futtatta tovább az ipari termékeit, és az ipszilonos márkanevet megtartotta a baromi furcsa koncepció irányába elterelt amatőr rádióinak.

No de hol indult az egész?

1964-ben Tokuzo Inoue, JA3FA megalapította a saját nevét hordozó Inoue Electric Seisakusho Co. Ltd-t, ami kezdetekben orvosi műszerekkel kereskedett, majd eladta az első adóvevőt is. Ez a cég lett később – hivatalosan 1978-tól – az Icom, mely az Inoue Communications rövidítése.

Az első készülék a tokiói olimpia évében, 1964 végén piacra dobott tranzisztoros, egywattos FDAM-1 volt, ami a 6 méteres sávban működött. Érdekessége, hogy az egyik legrégebbi alkalmazott, Yoshitaka Iiboshi, JA3LOQ tervezte.

Rá alig 3 évre, 1967-ben jött az első valódi asztalra szánt HF adó és vevő páros, az IC-700T és IC-700R. Csak érdekességképp, a Yaesu egy évre rá dobta piacra az FTDX-500 készülékét.

Ezzel gyakorlatilag el is kezdődött a nagy verseny a két legnagyobb között, ami olyan területen is megmutatkozott, hogy minél több szolgáltatásban váljanak érdekeltté. Szintén 68-ban az Icom betört a mobilok piacára is, ahol az FDAM-1 és 5 készülékét először egy Toyota Coronába építette.

Aztán 1969-ben napvilágot látott az IC-71, és egyértelművé vált a cég piaci létjogosultsága. Az 1970-ben új osakai főhadiszállást avató társaság már az Icom elnevezést tüntette fel készülékein és hirdetéseiben, és elkészítette első logóját, melyet évtizedeken keresztül viseltek is termékei. A ma ismert, a stilizált keretes I betűt váltó piros karika az Icom feliraton 1987 óta hirdeti a márkát.

A digitális piacra 1974-ben tört be az IC-21 rádiójával, aminek második VFO-ja a megszokott piros ledes kijelzőkön mutatta a nyomógombokkal beállított frekvenciát.

A világszerte képviseleteket avató gyártó olyan mérföldköveket is nyilván tart, mint az első hajórádió 1975-ös kihirdetése, ami az M25D nevet viselte vagy az első kézi rádió, az IC-2A/E 1980-as megjelenése. Az első repsávos rádiót, az IC-A2-t 1985-től jegyzik. Olyan üzleti sikert is elkönyvelhetnek, mint annak a tendernek az elnyerése, amivel 1998-ban az amerikai védelmi hivatal hivatalos beszállítójává váltak. Például ők szállították az Interkomot Koszovóba, Afganisztánba, később pedig Irakba is.

Kevésbé ismert tény, de 2003-ban partnerségre léptek a Kenwood-dal, és megállapodtak néhány olyan szabványban, mint a D-START és a későbbi iDAS-t is jegyző NXDN. Ennek a 2005-ben kibontakozó együttműködésnek köszönhető például az, hogy a digitális rádiórendszerekből nincs még egy sokadik irány.

Fontos mérföldkő az első processzor legyártása 1976-ban. Érdekes, hogy először 1978-ban készítettek vele önálló rádiót, ami IC-280 nevet kapta. Az IC-505 mobilkészülék már komoly konstrukciós díjakat is kapott, és innentől elkezdődött az Icom nagy vágtája, amit már nagyon nehéz lépésenként követni.

Ami több, mint divat lett

A teljes paletta leírása elég hasztalan feladat, de vannak mérföldkövek, amire mindenképp érdemes kitérni.

Ilyen a rövidhullámú készülékek sorában a mai trend előfutára, a kijelzőkonzolos IC-781, ami 1988-ban került piacra, gyakorlatilag meghatározva a mai napig hódító fejlesztési irányt. A család másik nagy képviselője 2001-ben köszönt be, IC-756PRO néven.

2003-ban szintén a felső kategóriát rendezte át az IC-7800, valamint az 50. születésnapra bemutatott IC-7850, aminek testvérei ma is sorra kerülnek a katalógusokba.

Szintén korszakalkotó lett az IC-706 HF/VHF rádió, amit 1995-től fejlesztettek az IC-706MKIIG-n át a 2007-ben debütáló IC-7000-ig. A szoftver alapú IC-7300-al tavaly gondolták újra a kompakt rádiók piacát, és – mint lejjebb kitérek rá – az architektúra miatt nagyon fontos szerepet kap.

A kézi szkennerek világában is sajátos irányt képviselnek, a színes TFT kijelzőt is hordozó IC-R3 immáron 18 éve van a piacon, míg az asztalra 2008-ban tették le az IC-R9500-at.

A cég próbálkozott a számítógép vezérelt vevőkkel is, 1997-ben ennek szellemében adták ki az IC-PCR-1000-et.

Mr. Icom szerint a jövő

Tokuzo Inoue 1931-ben született, és már a negyvenes évekre felkeltette az érdeklődését a rádiózás. A háború után csak 1952-ben engedélyezték a polgári célú távközlést, ekkor szerezte a JA3FA hívójelet.

Tokuzo filozófiája az első saját gyártású rádió eladása óta változatlan: a technológia az első, a pénz azt követi. Munkásságára mindig is nagy hatással volt Arthur Collinssal való találkozása, aki egy életre ellátta tanáccsal, amikor azt mondta neki: nincs más dolgod, mint tökéletesíteni a technológiát.  Ha általa jó a terméked, akkor mindig üzletben leszel. Feledkezz el a felesleges dolgokról és törekedj arra, hogy a technológiádról ismerjenek. 

Az alapvető célkitűzése, hogy a kommunikációs lehetőségeket minél egyszerűbb módon kínálja az emberek számára, de ez az amatőr felszerelések platformjában nem jelentkezik, sőt, saját bevallása szerint épp a tanulás az, ami széppé teszi ezt a hobbit.

A rádióamatőrök száma ugyanis a népes japánban is csökken, így erre a kérdésre is ki kell térnie a gyártónak. Az Icom atyja ma úgy véli, a legnagyobb kihívás az utánpótlást jelentő fiatalok motiválása és meggyőzése arról, hogy a rádióamatőr tevékenység a szellemi és tudományos kihívás miatt teljesen más, mint a kereskedelmi kommunikációs formák.

Az egyénként szenvedélyes rádióamatőrt mindenhova tolmács és testőr kíséri, jövőképe az IC-7300-ban is megjelenő irány, a nagyfrekvenciás digitális jelfeldolgozás, a DSP.