Ugyan Koszovó kisajátította a Z6 prefixet és tagokat is delegált az IARU-hoz, de az ITU nyáron arra figyelmeztette a rádióamatőröket összefogó nemzetközi szervezetet, hogy semmilyen listába ne vegye fel a szakadárokat, mert annak bizony nincs jogalapja.

Európa egyik legproblémásabb, politikailag mindkét oldalról sarokba szorított balkáni népe a rádióamatőr berkekben is teremtett egy lehetetlen helyzetet. A koszovói amatőr rádiósok jelenleg az ARKEP (Autoriteti Rregullativ i Komunikimeve Elektronike dhe Postare – elektronikus és postai kommunikációs hatóság) iránymutatása szerint Z6 hívójeleket használják, mely árnyékában nyáron ünnepelték függetlenségük tizedik évfordulóját a Z60A hívójellel. Ez viszont nem több egy önkényes kijelölésnél.

Koszovó önállóan nem hivatalos DXCC-körzet – hívta fel a figyelmet levélben Houlin Zhao, a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) főtitkára, kitérve rá, Koszovó nem is tagja az közösségüknek. Mint részletezte, az ITU nem osztotta ki a Z6 sorozatát egyik tagországának sem, így a Z6 hívójel használata jogosulatlan és illegális.

A főtitkár Nemzetközi Amatőr Rádió Egyesületet (IARU) felé intézett levelében arra kérte a szervezetet, hogy ne szerepeltesse listáin a prefixet, és az meg is jelölte nem hivatalosként a 2015-ben felvett bejegyzést.

Koszovó közben nemzeti rádióamatőr szervezetet (Shoqata e Radio Amatoreve te Kosoves – SHARK) is alakított, ami az IARU tagja lett, ám a Z6 entitás arra az unofficial feketelistára is felkerült, ahol a Máltai Szuverén Katonai Rend (1A) és néhány alaszkai körzet mellett Nyugat-Szahara (S0) is feszít. És ennek kőkemény politikai okai vannak.

A nemzetközi helyzet pedig addig fokozódott…

Koszovó két évszázad után 1912-ben került vissza Szerbiához, akik megannyi betelepítési kísérletét az ott élő albánok rendre meghiúsították és azóta is folyamatosan cirkuszolnak: háborúkat szítottak, alkotmányokat, autonómiákat és köztársaságot kiáltottak ki. Az utolsó csepp az volt a balkáni pohárban, amikor 1989-ben Milošević megszüntette a tartomány autonómiáját és Szerbiához csatolta, majd a jugoszláv hadsereggel szerzett nyomatékot törekvéseinek. 1991-ben egy titkos népszavazás után Koszovó ismét kikiáltotta függetlenségét, melyet csak Albánia ismert el. A szerbek erre offenzívát indítottak a Koszovói Felszabadítási Hadsereg ellen, az egész végül olyan jól sikerült, hogy 1999-ben két hónap alatt az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) gyakorlatilag porig bombázta még a környező országokat is.

Az albánok lakta területnek legutóbb 2008-ban sikerült távolodnia a szerb dominanciától, de alapvetően ma is ellenséges hangulat van a két nemzet között. Ugyan 2010-ben a Szerbia által indított perben a Nemzetközi Bíróság (ICJ) megállapította, hogy Koszovó függetlenségi nyilatkozata nem sérti a nemzetközi jogot, így megtarthatja függetlenségét és a két nemzet közötti feszültség is csitult az utóbbi években, de Szerbia nem engedte még el Koszovót: továbbra is betart annak érdekében, hogy ne távolodjon tovább a Z6 hívójel megszerzésével is a leszakadt terület.

A napjainkban függetlenségnek örülő Koszovót az ENSZ igazgatja és területén a NATO KFOR alakulata tartja fenn a rendet. Ez utóbbi is, valamint az OECD és az Európai Unió legtöbb tagja elismeri függetlenségét, míg magának az EU-nak nincs hivatalos álláspontja a státuszáról.