Papírvastagság, felület, színek száma, színtér, papír, kimenet, felbontás – rengeteg fogalommal találkozik az, aki QSL lap készítésre adja a fejét. Rosszabb esetben a kész munka leadása során szembesül vele, hogy teljesen mást kellett volna csinálni. Mutatom.

Az összeköttetést nyugtázó, úgynevezett QSL lapok elkészítésénél az árajánlat a színek száma mellett a nyomtatott oldalak és a kiválasztott papír minősége függvényében változik. Természetesen igaz az ökölszabály, hogy az egy lapra kapott árajánlat fordítottan arányos a darabszámmal. Egy átlagos, kétoldalas, színes QSL lap ezer darabnál 13-15 forint,  ötezres tételben 6-7 forint körül alakul napjainkban.

Vegyük sorba az árat alakító tényezőket!

Méret tekintetében elég eltérő megoldásokkal találkozunk. Általában 70…110 x 120…160 milliméteres lapokat kapunk, amibe a képeslap méret, a 105×148 szépen beleillik. A legtöbb nyomda erre kész árajánlatokkal is bír.

Mint HA5FQ Márta QSL ügyintéző jelezte, a nemzetközileg használt QSL lap méret 90×140 milliméter. Aki ennél nagyobb méretű lapot küld, annak a sok 9×14 centis lap között a szállítás során meggyűrődhet a lapja. De az is előfordul, hogy később kerül postázásra, mert nem tudják sérülésmentesen betenni az éppen elküldendő csomagba.

Papírtípus az elegancia első számú mutatója. Két lehetőségből választhatunk, a hagyományos papírnak mondható ofszet, míg a műnyomó a simább, fényes papírt. Ez utóbbi elengedhetetlen az igényes megjelenés érdekében.

Papírvastagság a négyzetméternyi tömegében adja meg a lap vastagságát és csupán tapintásra jelent más élményt. A képeslapok az általában kínált legvastagabb, 350 grammos lapra készülnek, alatta egy lépcsőfokkal a 250 grammos van. QSL lap esetében ez is teljesen elegendő, sőt, talán a leggyakoribb is, ám a QSL küldés pénzbe kerül a feladónak, tehát aki nagy mennyiséget küld annak nem mindegy, hogy milyen nehéz a lap súlya. Általában 160-250 grammos papírból készülnek a QSL lapok. A 350-es lap nem ajánlott – jegyezte meg Márta.

Színek tekintetében tudni kell, hogy a négy szín nem mást jelent, mint a színes nyomatot. A nyomdatechnika CMYK rendszert használ, ami a nevet is kölcsönzi neki – dacára annak, hogy a K nem is színt takar. A fekete-fehér és a szürkeárnyalatos nyomat az egy színnek minősül, a kétoldalas lapok hátoldala általában ez. Plusz jellel az első és hátsó oldal színeinek számát adják meg. Magyarán a 4+1 szín az színes előlapot és fekete vonalakkal és szöveggel nyomott hátoldalt jelent, a sima 4 színű kiadvány pedig egyoldalas, színes QSL-t.

Matt vagy fényes felülettel is kérhetjük a lapot. Ennek nagy jelentősége nincs esetünkben, minimális a különbség. A fényes jobban csillog, de a színek és a grafika küllemét ez nem befolyásolja. A nyomdák lakkozást illetve fóliázást is felkínálnak, ez egy olyan lapon, mint a QSL nemhogy felesleges, de a rá való írást is megnehezíti.

Termékdíj is növeli az árat, de ezt egy csomó esetben nem is kell fizetni. Tulajdonképpen egy környezetterhelési hozzájárulást takar, és mivel a QSL sem hordoz reklámot – így vélhetően nem kerül a kukába –  nyugodtan nyilatkozhatunk is efelől, ennyivel is olcsóbb lesz a megrendelés. Vannak nyomdák, ahol ezt előszeretettel hozzácsapják, célszerű az árajánlat kérésekor ezt külön jelezni illetve erre külön felhívni a figyelmet.

Érzésre mindenki olyan lapot kreál, amilyet csak szeretne. Ma már nem kiváltság a fotós QSL, sőt, én sokkal többre értékelek egy végtelenül egyszerű kézi grafikát, mint bármilyen montázst. Talán még az állomás és az operátor mosolygós képe ér fel ezzel. A kétoldalas lapokkal az a gond, hogy az összeköttetés adatai elvesznek, ugyanis ha kitesszük a falra, gyakorlatilag csak egy képeslapunk van. Viszont megspórolhatunk egy komplett oldalnyi nyomatot egy apró trükkel: az adatmezőt halványítsuk el :) Különlegesség a sötét lapra fehér filccel kézzel írt adatsor.

Kimenet, avagy ahol bekerül a homokszem a gépezetbe. A nyomdai előkészítés sokat egyszerűsödött a számítástechnika térhódításával. Ma már a nyomda számára egy az egyben feldolgozható formátumot lehet előállítani, bár néhány apróságot tudni kell. Egyszerűbb esetben valaki megcsinálja amit kérünk tőle némi felárért, ám ha valaki jártas a kiadványszerkesztő programokban – ilyen például a CorelDraw vagy az IndDesign, – maga is belevághat, akár egy PhotoShop segítségével is. Így vagy úgy, de a kiszemelt nyomdától meg kell tudni, hogy milyen nyersanyagot vár, különben elmásznak a színek és az árnyalatok. Fontos megjegyezni, hogy a nem színhelyes monitor komoly csalódást tud okozni az otthon összedobott QSL esetében, ám ha IPS kijelzőnk van, közelebb kerülünk a kívánt eredményhez, mint az általános TN panelekkel.

A legtöbb nyomdának A CMYK színmód kell, amit célszerű a munka elején beállítani. A dokumentum exportálásakor a PDF/X-1a:2003 szabvány 1.3 vagy 1.4 verziója tökéletes lesz, 300 dpi-vel és FOGRA 39 vagy ISO Coated V2 színtérrel.

A grafika készítésénél ne feledkezzünk el a kifutóról se! Ez az a rész, ami levágásra kerül, de teljes értékű grafikának kell rajta lennie, ugyanis a vágás esetleges pontatlansága erre a részre terjed ki. Ha nem teszünk oda semmit, a lapunk szélén egy fehér csík éktelenkedhet. Tapasztalatom az, hogy nem szoktak fél milliméternél jobban félrevágni.

Sok nyomdánál kérhető előnyomat, vagy proofing. Ekkor a megrendelő megnézheti, hogy fog kinézni a munkája. Ha az előző bekezdés fogalmaival nem vagy tisztában és nem alkalmaztad a kiadványszerkesztést korábban sikerrel, vagy kérd szakember segítségét, vagy kérj előnyomatot. Van némi költsége, de több ezer lapnál talán érdemes.

Egy új verzió most van tervezőasztalon, csak még nem döntöttem el, hogy a hátoldalával képeslapként legyen küldhető, vagy fizessek be a bureau-ba. Meg elve nem tudom, mi a metódusa. Legközelebb körbejárom, addig is néhány korábbi lapom: