HAM utánpótlás – avagy miből lesz a cserebogár?

2014. december 22. hétfő

Az MHSZ korszakának lejártával bizony megcsappant a rádióamatőrök utánpótlása. Napjainkban a fiatalok számára egy rádióberendezés nem jelent olyan technikát, ami elkápráztatja őket, a hobbi népszerűsítésének pedig elengedhetetlen feltétele az ámulatba ejtés. A rádiózás kognitív megközelítése és a rávezetés – mint az élet bármely területén – nem hoz egy életre szóló kötöttséget és elkötelezettséget.

builtNem egy,hazai vagy külföldi fórumon esett már szó az utánpótlás neveléséről. Sok rádióklub foglalkozik toborzással, ezek több-kevesebb sikerrel szólítják meg az elérhető közönséget. Az ismerőseim közül többen kezdtek rádiózással foglalkozni, de senkit sem ismerek, aki saját maga fordult a vezeték nélküli hírközlés felé, mondván, mostantól azzal fogja szabadidejét tölteni.

Aki rádiózással kezdett foglalkozni, már a szakmai életből lépett be. Volt közöttük profi tervező-fejlesztőmérnök, volt érdeklődő kisiskolás. A közös azon túl, hogy érdekelte az elektronika, a fizika és az élet egyéb olyan területe is, amivel össze tudta a rádiózást, az abban meglátott lehetőségeket kapcsolni. Szeretett alkotni, és azért örült a rádiózás adta lehetőségnek, mert érezhető eredménye lett az erőfeszítésnek. A villámdetektor rádióvá, az impulzusok távírójellé változtak, a ledes dobókocka öröme pedig társasággá alakult.

Napjainkban is fellelhető a régi MHSZ klubok érdeklődő közönsége: iskolapadokban ül, és az különbözteti meg a többi tanulótól, hogy délután szakkörre jár. Fizika, elektronika. Futófényt épít és tapskapcsolót, motiválja az eredmény. Miért ne lehetne szakmai irányítással egy Pixie-II a következő munkája? Aki meghallja a szomszéd teremből vagy házból érkező társa jeleinek csipogását, aki először megtapasztalja a varikapos RIT hatását, vagy akár először cseréli ki a 27 megás kvarcot amatőrsáv frekvenciájára és veszi le az EA prefixet, azok közül talán több rádiós születik, mint egy klubos nyílt napon megjelenőből vagy kivetítőn oktatottból.

Vitatható, de kötelező elfogadni az amatőrök anyagi érdekből történő képzését. Lássuk be, a tananyag még összedobható, de sem az idő, sem a helyiség sincs ingyen. Az oktatók – még ha szakmailag felkészültek is – márpedig hazánkban többnyire azok – egy egységes és jól megszervezett tantervi tematika nélkül könnyen lehetnek rossz tanárok, céltalan történetmesélők, a legérdekesebb fizikát is megutáltató előadók. A szervezés pedig valamilyen szinten újfent pénzbe kerül, szintúgy, mint a gyakorlathoz szükséges eszközök vagy a munkadarabok.

Jobb-rosszabb ötletek, próbálkozások, elrettentő vagy követendő példák bőven akadnak. Te is tudsz hasonlót?