Vészhelyzet? Arra ugyan biztos nem!

2017. május 11. csütörtök

Az amatőrök arra készülnek, hogy vészhelyzet esetén szükség lesz a rádiós ismereteikre. De nem. Sosem. Legfeljebb önkéntesként csapódhatnak a másodlagosan segíteni érkező csoportokhoz.

És egyáltalán: pontosan milyen vészhelyzetről is beszélünk és ki, miért akar emiatt rádiózni? Nem lehangolni akarom az amúgy is elég szűk érdeklődési körű társaságot, de azért néhány dolgot tisztázni kellene, mielőtt a menekített azt hiszi, rádióznia kell.

Az van, hogy vészhelyzet esetén kormányzati kommunikáció vagy kritikus infrastruktúra sosem fog amatőr kézbe kerülni, sosem fogja amatőr üzemeltetni, és nincs szükség az amatőrök készülékeire. Emellett nem mérhető és nem egzakt az állomány tudása sem, így legfőképp nem számon kérhető, így nem is alternatíva. Legfőképp nem hadi vagy katasztrófavédelmi szakirányú, legfeljebb rádiós érzelmi töltéssel bír. Magyarország földrajzi elhelyezkedése eleve olyan, hogy nagyobb kihívást jelentő vészhelyzeti távközlési feladatot valószínűleg soha nem kell ellátnia jóformán még a honvédségnek sem.

Mire az amatőrök – civilként – értesülnek a vészhelyzetről – mellyel kapcsolatban legfeljebb annyi kötelezettségük lesz, hogy elhagyják a területet – már áll a mérnökök valamint híradósok által telepített és üzemeltetett valamennyi olyan kritikus infrastruktúrát helyettesítő állomás, aminek szolgáltatásairól, protokolljairól amatőr rádiós még csak nem is hallott, nemhogy mérnöki készségekkel üzemeltesse.

A szolgáltatások és a protokollok egy része olyan titkokat képez, melyeket nemhogy hosszú egyetemi évek után alkalmazni, de még csak megismerni sincs lehetősége civilnek. Szerencsére erre szükség sincs, mert habár negyvenezres hadseregünk alig negyede látott egyenruhát, a szoftveres hadviselést űzők, hadi mérnökök szép számban vannak jelen. Igaz, nem tapsikolnak a 60 méteren kísérleteknek hívott túldokumentált cébépartikhoz, viszont pontosan helyén tudják kezelni és nem értékelik túl a rövid távú összeköttetéseket valamennyi sávon.

Ez valahol olyan, hogy a polgárőrök sem fognak rendőrhiány miatt géppisztollyal emberekre ajtókat rárúgni.

 

Akkor minek?

Mert önszervezett körök rádiózhatnak vészhelyzet idején is, különböző önkéntes mentőcsapatokhoz igazodva, és az erre való felkészülésre valóban szükség van. Igen ám, de a mentőcsoportokkal, nem belterjes filed-day alkalmával! Legfőképp pedig nem azért, mert olcsóbb, mint a telefon. Az már más kérdés, hogy az amatőr frekvenciákon ez mennyire végszükséges a valós vészhelyzet máshogy el nem hárítható koncepcióját kimerítve és miért nem váltható ki mobiltelefóniás kommunikációs szolgáltatással, illetve a nem amatőr frekvenciákat saját berendezéseikkel milyen alapon vagy jogosítvánnyal használják.

A szerepvállalás és a feladat más. Az egyik lelkesedésen, a másik számonkérhetőségen alapszik.

 

Nemzetbiztonsági kockázat is lehet

Azt kevesen tudják, hogy van protokoll, mely szerint komoly kockázatot jelentenek a civil lakosság – nem csak az amatőr kézben lévő – nagy hatótávolságú távközlési berendezései. A napjainkban egyre inkább küszöbön vizionált harmadik világégés könnyen hozhatja azt a helyzetet, amikor ismét bűncselekmény lesz rádiót rejtegetni és fenyegetést jelent a rádiót építők, drótot kifeszítők köre.

Akkor majd lehet beszélgetni rejtett antennáról és praktikus üzemmódokról. Az előbbi esetben jelzem; az ezüstözés a megoldás, és nem a közös képviselő haragja hanem a rádiós élete a tét, míg a második vonatkozásban pedig el kéne kezdeni távírózni tanulni hóviharban is. A készülékről pedig annyit, hogy több évtizedes fejlesztés áll azon repertoár mögött, ami minden tekintetben alkalmas kommunikációra, és hát bizony ez legtöbbször a rádiózás élményének rovására válik.

 

Addig pedig

Külföldi országok jóval több amatőrjei is két csoportra oszlanak ez ügyben. Míg egyesek a katasztrófavédelmi gárdák csoportokhoz is bepuncsolták magukat rádiót kezelni, mások szintén saját felelősségüket látják különböző vészhelyzetekben. A legnagyobb tisztelet azonban azokat övezi, akik katonai rádiókat gyűjtenek, üzemeltetnek és olykor még dzsamborikat, hagyományőrzőkkel közösen terepgyakorlatokat is szerveznek. Bárhogy is, mindegyik alapja az együttműködés.

 

Az a szar meg csipog

Szerbiában egy halom rádiós úgy gondolta, beszélniük kell egymással, csak mert árvíz van. Míg mindenki a tévében nézte az eseményeket és telefonon beszélt családtagjaikkal, ők hírláncot alkottak. Nagyon jó, csak valójában haszontalan. Viszont 3760 kHz-en azóta is csipog az a szar, amit még akkor sem kapcsolt ki senki, amikor a vulkánkitörés és lavina miatt tényleg jó lett volna rádiózni valahol. Mindegy, rádióztak 20 méteren.