Az SDR technológiára épülő készülékek nagy előnye, hogy kevés alkatrészből egyszerűen és olcsón egy viszonylag használható rádióhoz jutunk. Kihívásoktól mentes, hétvégi kapcsolásnak néztem hát ki LY1GP Gintaras által publikált ZETA SDR-t.  

Tenyérnyi lehullott panel, néhány kondi, kis turkálás a TTL-fiókban, majd a levilágítást követően a vasklorid felmelegítése – röviden így foglalhatom össze az előkészületeket és a megépítés nehézségeit.

A határfrekvenciákkal meggyűlt a bajom: az itthon talált 74LS74 és HEF4052 közül az utóbbi bizonyult igazán gyenge láncszemnek. A 10 megás oszcillátorral még nem volt gond, de a 80 méteres sávra eső 14,318545 tucatoszcival már csak a néhány kiloherczenkénti tüskéket láttam a monitoron. Az IC-ket 74HC4052-re és 74HC74-re cseréltem, és láss csodát, a kis szoftverrádió máris boldogan megjelenítette a 28 megás oszcillátor negyedelt frekvenciáján működő adókat is. A 74HC4052 határfrekije elvileg 10 mega szemben a HEF4052 néhány megájával, a 74HC74 pedig 76 megáig fut (74HCT74: 59 MHz, 74LS74: 15…25 MHz).

Kézenfekvőnek bizonyult az LM358 cseréje is. A legtöbb fiókban megbúvó TL082 kiszajú, JFET bemenetű OPA némileg alacsonyabb alapzajszintet hozott.

Módosítsunk

A második verzióban már új oszcillátorfokozatot kapott a készülék: a 4/8 osztási lehetőség kétsávos rádióvá varázsoltam a kis SDR-t.

Preszelektorra, az egyszerű vevőkészülék bemenőfokozatára, így toroid beszerzésére nem sok gondot kell fordítanunk, az igen nagyszintű jeleket leszámítva nem sok gyakorlati előnyét élvezhetjük. A készülék alapvető paramétereit így sem mondanám kritikán alulinak, a szoftver pedig teszi a dolgát.

Az SDR-ről bővebben itt olvashatsz.