Bebizonyosodott, hogy az égvilágon semmi extra, csak a hírverés, a levehető előlap és a legmagasabb ár – immáron biztos, hogy ez jellemzi az Icom új rádióját, melytől mindenki csak többet várhatott.

Nyilván vannak é lesznek is videós bloggerek -akik a kínai szarokról is ódákat zengenek, ha megfoghatnak egyet -, de valójában semmi kimagasló nincs az új Icomban. Kis reménysugár még volt, hogy valami titkos fejlesztés zajlott a háttérben, de nem. A 7610-nél egy hellyel jobb, de így is csak a lista 21. helyén végzett az Icom nagy csalódása, a zászlóshajóként még a kikötőben megfeneklett IC-7760.

Miután az idő előtt kiszivárgott 705 esetéből okulva a 60. évfordulóját ünneplő gyár a végletekig csigázta a kedélyeket, egy semmitmondó, levehető előlapos, ám asztali készüléket dobott piacra a vetélytárs korszakalkotó hibrid rendszereivel szemben.

Mivel a készülék semmi újat nem hozott, az egyetlen esélye a minőség maradt, ám ebben sem jeleskedik: olyan készülékek utasították maguk mögé a Yaesu uralta Sherweng-sorrendben, mint az Elecraft teljes hármas szériája és a minden SDR-cég, miközben csak két hellyel előzi meg az IC-7300-at.

Aki nem tudná, a Sherwood Engineering felületén egy óriási táblázatot találunk, ahol a jobb készülékek elöl, a gyengébbek pedig hátrébb vannak. A mellettük lévő adatokból pedig kiderül az is, hogy mi alapján kapták meg a besorolásukat. A Sherwood független tesztjeiben az a jó, hogy azonos referenciák, hányadosok mellett készültek, így az egyes rádiók valóban összehasonlíthatóak.

Egeret szültek a hegyek. Az, hogy a használati élményben eddig jeleskedő Icom a 7760-al mit nyújt egyelőre nem derül ki, teljesen biztos, hogy ilyen paraméterek mellett nem veszek több mint kétmillióért egyet: a DND-nél 5.922, a Wimónál drágább, 6.659 euró (2,3 és 2,8 millió forint).