Egy aprócska ellenállásra bizony sok adatot kell felzsúfolni. Míg korábban a jellemző adatokat számmal írták fel, ezt napjainkra szinte teljesen kiszorították a színkódok.

Az ellenállás jellemző tulajdonsága – a kialakításából, anyagából és a méretéből adódó jellemzőkön túl – maga az ellenállása, valamint az attól való maximális eltérés mértéke, azaz a tűrés. Ez utóbbi, sorozatgyártás minőségétől – így költségétől – függő paramétert százalékban szokás megadni.

A legelterjedtebb ellenállások tűrése 5, míg a kényesebb alkalmazásokban 1 százalékos tűrést alkalmazhatunk könnyen és bárhonnan beszerezhető alkatrészekből. A tűrésnek nem egy általános számítás esetében van jelentősége, hiszen eleve konfekcióértékekből válogathatunk. De vegyünk egy olyan szimmetrikus felépítésű áramkört, ahol nagyon fontos, hogy a két oldal teljesen egyforma legyen: ezt a szimmetriát többek között a nagy pontossággal meghatározható értékű ellenállásokkal érjük el. Gondoljunk csak bele, hogy két 5 százalékos rezisztor szélsőséges helyzetben 10 százalék eltérést is jelenthet egymáshoz képest, míg egy igazán precíz pár legfeljebb csak kétszer 0,05, azaz 0,1 százalék különbséget mutat, ha a legszerencsétlenebbeket sikerül kifognunk.

Nagyon fontos paraméter még az ellenállás teljesítménye, ám ez nem kerül feltüntetésre, hiszen a méretéből lehet rá következtetni. A képen is látható kis méretű darab 0,25 – negyed -, míg a nagyobbik 0,4 vagy 0,6 wattos. Szintén elterjedt az 1, 2 és 3 wattos példány, ám ezek alkalmazása már kevésbé általános. Az ellenállás testének színe sajnos nem jelöl egyezményes értéket.

(b-j) 0.25,  0.6,  2, és 3 wattos furatszerelt ellenállás

Rá kell viszont írni az ellenállását és a tűrését. Nagyon sok oka van, hogy a bemutatott méretben nem számokkal van ráírva ez a két paraméter, melyek közül ki kell emelni az ipari célú alkalmazások előnye mellett, hogy így beültetve is látszanak az értékek, ami feliratozás mellett jó eséllyel nem épp felfele nézne. Arról nem is beszélve, hogy egy ennyire kis felületen megoldható ugyan a feliratozás, de ember legyen a talpán, aki elolvassa, főleg, ha az valamiért megkopott kissé.

Kétféle jelöléssel találkozunk a furatszerelt ellenállásokon; a három- és ötsávos rendszerrel. Míg a háromsávosnál egyértelmű, hogy melyik az eleje, az ötsávosnál kevésbé, főleg, ha azt is alig lehet megkülönböztetni, hogy hol van kisebb- nagyobb szünet a csíkok között. Aggodalomra itt sincs semmi ok, ugyanis ha rossz oldalról kezdjük el leolvasni és összerakni a kódot, nem szabványérték fog kijönni.

A színkódokat érdemes megtanulni, kis gyakorlás után nagyon könnyen olvasható az ellenállás. Még egyszerűbb a dolgunk, ha a több darabban eltett alkatrészek szalagjára alkoholos filccel felírjuk az értékét!

A legkörülményesebb és legfeleslegesebb megoldás az online keresők használata, ahol minden egyes sávot egérrel kell bekattintgatni: azon túl, hogy lassú megnyitni és egyesével bekattintgatni a színeket, a legtöbb esetben az az alapvető funkció sincs bennük, hogy megfordítsa a véletlenül rosszul kijelölgetett sorrendet.

Vannak nagyteljesítményű ellenállások, ezekre már gyakrabban írnak. Itt egyrészt van hely, másrészt fontos feltüntetni, hogy mekkora a teljesítménye, melyet leolvasni már egyszerűbb és gyorsabb, mint hét vagy nyolc sávot dekódolni. Arról nem is beszélve, hogy a gépi beültetés és hibakeresés sem azokat a kritériumokat támasztja, mint a jóval nagyobb darabszámban alkalmazott kisebb társaik esetében.

A felületszerelt (SMD) ellenállásoknál más a helyzet, ott hely hiányában csak az érték van ráírva tízes szorzóval a minden esetben fekete testre. Az ohmos nagyságrend decimális elválasztását R betűvel oldják meg (5R6 = 5,6Ω), jobb odali példámban pedig az 1004 (100Ω x 10⁴) 1 MΩ értéket jelent.