Ennyire egyszerű venni az Es’Hail-2 műholdat
Első amatőr geostacionárius műholdjával hódít az Es’HailSat. Az Afrika felett 36 ezer kilométerre található kis holdacska egy 250 kHz és 8 MHz széles szegmenst tartalmaz a rádióamatőröknek, mivel elérni nem egy bonyolult történet, adott a péntek esti szórakozás.
Sajnos a felmenő ághoz szükséges 13 centis antenna nem állt teljesen össze, de a lejövő, 3 centiméteres sávra minden készen áll. A teljes berendezés egyébként alapvető rádióamatőr ismeretekkel megépíthető illetve összeszerelhető, a legkomolyabb anyagi befektetést egy közönséges transverter jelenti a 13 centis sávra. Valamivel egyszerűbb a dolgunk, ha olyan SDR-ünk van, ami adni is tud – például a HackRF vagy a Pluto. Innentől már csak erősítők kérdése az a néhány watt, ami a teljes sikerhez kell. Első, legnehezebb lépés a vétel, nézzük hát meg, hogy lehet ezen átlendülni.
A műholdat a SatLEx szkriptjével céloztam meg. A 46.06N és 18.25E koordináták megadása után azonnal ki is derült, hogy a műhold le- és felmenő jele 253.74 milliszekundum késéssel teszi meg a 38.060,42 kilométeres távot, míg a fejet elméletben -7.31 fokkal kell megtekerni a tányér északhoz képest való 169.43 fokos elfordítása és a vízszintes síktól 36.52° emelkedés beállítása után.
A legutóbbi cikkem után többen is megkerestek, hogy melyik típusú fejet lehetne használni. A választásom a néhány ezer forintos Inverto Premium Single (nem a Black!) esett, részben az ára, részben a PLL rendszere miatt. Sajnos itthoni boltokban csak a Black szériát lehet kapni, ami gyanús, hogy DRO-val szerelt – én pedig nem akartam referenciaoszcillátorral bajlódni. Itt azért megjegyezném, hogy a gyári fej mellett a Fuba konverteremmel fogom állandósítani a műhold vételét – csupán a kaland kedvéért.
Egy kis adalék az LNB kiválasztásához. Mint korábban írtam róla, a keverő – illetve a PLL – típusa sokat elárul a választható fejekről. Ezek sorában kiemelném a jól bevált RDA3565 lapkákat. Létezik hasonló számjelű változat is, de jó eséllyel azok valami olcsó hamisítványok, így ha lehetőségünk van választani, azokat kerüljük.
A parabola tányér kérdésében nem árt tisztázni pár dolgot, ha mi magunk rakjuk össze. Ugyan én egy másfél méteres antennát használok, de ha mi magunk állítjuk össze a berendezést nem mindig igaz az ökölszabály, hogy minél nagyobb annál jobb. A paraboláknak van egy úgynevezett f/D tényezőjük, ami az átmérő és a fókusztávolság aránya és gyakorlatilag a mélységükre utal. Ez a műsorvételnél elterjedt ofszetek esetében 0,6 körül, míg a prímfókuszos antennáknál 0,3-0,4 között van. Ez azért fontos, mert a sugárzó fej (feedhorn) és a parabola azonos f/D értékkel kell, hogy bírjon, különben túlsugárzás vagy alulsugárzás jön létre, amely a vételben is komoly veszteséget jelent. Esetemben (139,5/23,3 cm tükör 52,2 centis fókusz) a tényező 0,37. A fejek felfogatása egyébként egyértelműen elárulja, hogy prím- vagy ofszet antennákhoz valóak-e, így nagyot hibázni nem lehet, de fabrikálni nem érdemes. Az első felfogatása egy nagy peremmel történik, míg a másik változat egy 40 millimétere bilinccsel rögzül.
A Fuba fejeim f/D értéke tökéletesen illik a tükrömhöz, de a kíváncsiság kedvéért később kipróbálom, mi történik egy fókuszba helyezett 0,6-os fejjel. Az Inverto LNB lokáljele 9,75 GHz, így a 10,490 GHz-es műhold nekem egy (10,489675-9,75 =) 739,675 MHz-es KF-et fog adni. Ugyanez a most fent lévő Fuba esetében egyébként nincs bonyolítva, elvileg kerek 10 GHz, ezért 489,7 MHz környékén kell keresni az űrszegmenst. A tápfeszültség sem kritikus, mivel a polarizációt nem azzal váltom.
Túl sok magyarázat nem szorul a továbbiakhoz, a tükör konverteres beállítása után az új fejjel való első bekapcsolást premierben mutatom.