Naponta kétszer a világ számos pontján bocsátanak fel meteorológiai rádiószondákat. A 25-35 kilométer magasságig emelkedő adók a légkör viselkedését figyelik, és továbbítják mérési adataikat a központi állomásoknak.

Sok szolgáltató arra is lehetőséget biztosít, hogy amatőrök vegyék és osszák meg ezeket a jeleket; ennek különösebb jelentősége nincs, a telemetriát pedig valójában nem is hasznosítják civilek, de számos érdekes hobbi épült e köré. Van, aki rókavadász módjára összegyűjti és újrahasznosítja a szondákat, van, aki telefonnal indul a nyomukba, és van gateway, aki csak szereti látni a hívójelét attól függően, melyik térképoldalon nézi a nyomvonal buborékait.

Február 15-től azonban a hivatalos meteorológiai állomások is az utolsó méterekig követik a néha több száz kilométert is sodródó szondák nyomát: noha a vételezés nem jelentett korábban sem gondot, de eddig a kipukkanó lufi után már nem sokat számított a zuhanó szonda beérkező adatfolyama.

Nem csak az előrejelzéseket készítő modellek több szempontból is más adatfolyamra való felkészítése az egyetlen változás. Magyarországon Pestszentlőrincről és Szegedről is naponta kétszer, éjfélkor és délben eresztik útjára a ballont, ám ezentúl az olyan szélsőséges időjárás mint a zivatar, ónos eső vagy havazás valószínűsége esetén is útnak indulhat egy-egy. Az előrejelzés pontosságát növelő felbocsátás ideje 6 és 18 óra lesz, persze mint minden az oldalon UT.