Megérett a fejlesztésre a jó öreg vertikál illesztője. A T130-2 vasból épített 1:4 autotrafót hát darab, 31-es anyagú gyűrű köré épített 1:12 unun váltotta a 10 méteres teleszkópos sugárzó tövében.

A megoldáshoz hasonló rendszert Rybakov-antennának is hívják, bár egy ennyire elemi fizikán alapuló konstrukciót nem értem, miért kell valakinek is tulajdonítani. Elvégre a dipól vagy a GP sem viseli senki nevét vagy hívójelét. Ráadásul az itt kihasznált törvényszerűségek számos gyártó antennájánál is visszaköszönnek.

Az antenna lényege, hogy az erősen rövid sugárzó tövében egy illesztő van. Ez nem véletlenszerű, hanem egyes arányok, kompromisszumok megfelelő találkozásával működik. Végtelenségig leegyszerűsített célja, hogy az esetenként több kiloohmos talpponti impedanciát is elfogadható kompromisszumokkal illeszthető tartományba hozza.

Most jön a mindentmegmondók grálja: az alsó sávokon az egyik, míg a felső sávokon a másik fele melegszik majd. Tudom, hogy ez veszteség meg minden, de az a helyzet, hogy még így is ezerszer jobb  és hatásosabb antenna, mint a legtöbb varázstekercses, koaxból tákolt, hozzánemértés miatt mindenféle látens guanella-balunos vacak, ami csak azért sugároz, mert a tuner leilleszti a francba az egész borzadályt és előbb vagy utóbb meghallja valaki úgyis azt a keveset, ami kifröcsög belőle. Megjegyzem, hogy egy holland vagy brazil QSO a felső sávokon nem eredmény, nem is szerencse, hanem magától értetődő még egy brut-force illesztett esernyővel vagy szőlőlugassal is…

No mindegy, a lényeg, hogy az alsó sávok miatt korábban 1:4 illesztővel megerőszakolt rövidantenna kiloohmja most egy 1:12 áttételű trafót kap. Ezzel az a cél, hogy az alsó sávokon – 80 és 160 méter – is eredményesen tudjak kitelepülve rádiózni.

Az impedanciatranszformátor hat darab folytókhoz használt ferrit köré épült. Ezek a gyűrűk hasonló felhasználásban rendre Multicomp Pro 33RI (31,5x16x19) típusok, ám valójában nem túl kritikusak. Mivel a szigetországból szállító Farnelltől nem akartam hozatni a vasakat, ezért a TME kínálatában található Richco gyártmányú RT-310-190-160 gyűrűkből rendeltem hat darabot (68Ω @25MHz és 115Ω @110MHz), ami szinte pont ugyanaz, ám ötöd áron.

Huzalként #13-as (☛AWG) PTFE szigetelésű (teflon) vezetéket választottam, inkább a forraszthatóság, mint a feltétlen szükség miatt, ugyanis a nagy felületek és a rézcsövek miatt a hagyományos PVC szigetelés biztos, hogy lecsöppenne, mielőtt mindent rendesen körbefut a cin.

A trafó lemezei- miután a kis betanított kínaiakat sikerült meggyőzni, hogy a panelterv jó ahogy van, és hogy a saját maguk kezdeményezte változtatásokkal kapcsolatban ne tegyenek fel idióta kérdéseket – üvegszálas panelből lettek elkészítve, a megfelelő forrasztási felületek és átvezetések mellett sarkain a rögzítő lyukakkal. A gyűrűk egy sima 18 milliméteres rézcsőre lettek húzva, mely végeinek forrasztása adja az egész berendezés mechanikai stabilitását.

Az autóval ráállós antennám mechanikailag úgy néz ki, hogy a sugárzót rögzítő alsó tömszelence szorítja a műanyag doboz tetejét is a talplemezhez. Korábban a sugárzó alsó, menetes része tartotta a tekercs paneljét is, ez azonban a könnyebb szerelhetőség érdekében most változik. Ezentúl egy kétoldalas, panelből kialakított terminál csatlakozik csak hozzá, minden más a dobozban van rögzítve és kiöntve.

Alacsony frekvenciákon az antenna nagyon rövid a hullámhosszhoz képest, az impedancia alacsony és kapacitív, így nagyon kell a tuner. 30, 20 (és 15) méteren az antenna nagyjából negyedhullám hosszúságú, de még mindig inkább kapacitív. A talpponti impedancia 300-600 Ω körüli lehet, ami pont jó. A felsőbb sávokon az antenna félhullámnyi, ami viszont nagy impedanciát eredményez.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy ez egy középső sávokra kihegyezett megoldás. Ha a reaktanciát (-j500 és +j1500 között aztán van minden 10 és 1000 ohmok mellett), vagyis a változó kapacitív és induktív jellegeket is figyelembe vesszük, akkor a trafó minden nélkül „csak az impedancia-ingadozásokat egyenlíti” ki, miközben az egésznek működnie sem lenne – elviekben – szabad. Ettől függetlenül népszerű megoldás, a többit a tuner majd megoldja.

Nincs is sok gondom vele, a 7-8 méter közötti hossz és a három radiál továbbra is teszi a dolgát, kihegyezve 20 és 30 méterre, kicsit emészthetővé téve az alsóbb sávokat is. A többit megoldja az atu, a lényeg, hogy az alsó sávok is működnek a field day challenge etapjain és naponta megvan a 100-as DXCC.

Fontos és végleges: ha otthonra gondolkozol magnetic balunban sima huzalhoz, száz szónak is egy a vége, az 1:9 unun a jó univerzális megoldás, az arany középút.