Egy PMR vagy CB rádió a lakókocsi polca alatt esetleg a térképasztal mellett burkolatba süllyesztve kétségtelenül jó szórakozást biztosít. Főleg, ha nem egyedül járjuk az utakat. Felszerelése azonban az antenna miatt nem is olyan egyszerű.

A kamionosok Magyarországon is előszeretettel használnak CB-t, személyükben remek társalgópartnert találhatunk amellett, hogy hasznos közlekedési információkkal is szolgálnak a sokszor Európányi lefedettséget biztosító rádió által. Ha többen autózunk vagy táborozunk, jellemzően a PMR-hez nyúlunk, amit vagy kézi rádióként hurcolunk magunkkal, vagy térképasztalunk közelében szereljük jól elérhető helyre. Na jó, ezzel lehet nincs mindenki így, de nekem a legfontosabb hely a lakókocsi asztala.

Míg ezek használata egyes esetekben jogi korlátokba ütközik – csak épp nem ellenőrzik – máskor a beszerelés jelent komoly kihívást.

Ez a végletekig egyszerűsített írás abszolút hozzá nem értőknek szól a mobilantenna alapjairól, így olyan kifejezéseket, mint rezonancia ne várj. Szintén a könnyebb érthetőség oltárán áldoztam fel az egyes jelenségekhez kapcsolódó szakkifejezéseket, a korrekt szakmai pontosságot. Célom az, hogy az alapvető kompetenciákat megértse az, aki antennát szeretne szerelni lakókocsijára, lakóautójára, rávilágítani, hogy az antenna nem csak egy darab vas.

A hagyományos mobil antenna alapvető kelléke az autó karosszériája, mint ellensúly. A sugárzóra merőleges vezető felület nem csak a csatlakozó stabilitását szolgálja, hanem – kicsit közönségesen szólva – az csinál antennát a pálcából.

Az antennapálca bizony nem egy megvett és csatlakozóra felcsavart valami, a legtöbb eseteben hangolni kell: ahhoz, hogy a rádió teljesítménye hasznosuljon és kisugárzásra kerüljön, fél centi-centi pontossággal illik rövidebbra vagdosni addig, amíg egy műszer megfelelő értéket nem mutat. Az antenna hossza tehát a használt frekvenciasávtól, hullámhossztól függ. Ez a hossz az antenna hosszát is meghatározza: minél alacsonyabb a használt sáv, annál hosszabb az antenna. CB esetében (11 méteres sáv) az ideális antenna 5-6 méter, a gyakorlatban 1,5-3 méterig terjed. PMR-nél (70cm-es sáv) az antennapálca mérete 30 centi körül alakul. Az antenna talpában vagy közepén elhelyezett tekercsek szerepébe most nem megyünk bele, az kell és kész. :)

A hangolást, mint a minimális hozzáértést igénylő műszeres beállítást CB esetében a középső csatornák egyikén, míg PMR-nél a kis frekvenciabeli különbségek miatt bármelyik csatornán el lehet végezni vagy végeztetni. Ezt egyébként állóhullámarány (SWR) beállításának nevezik és az antenna valamint kábelek végleges helyén, helyzetében kell végezni. Az állóhullámok aránya minél kisebb, annál jobb az antennánk, arányaiban annál nagyobb teljesítmény kerül ki az éterbe.

Amellett, hogy az antenna szerves része a vízszintes felület, meg kell jegyezni, pálca hozzá viszonyított dőlésszöge – vagy annak helye rajta – a sugárzási karakterisztikát is meghatározza. Jellemzően abba az irányba növekszik meg a fő sugárzási nyaláb, amerre az antenna dől azaz a nyílásszög kisebb lesz, vagy amerre nagyobb talpsúlyt lát, azaz nem a fém felület távolabbi széle felé. Ez az irányhatás annyit jelent, hogy az arra lévő állomásokat jobban halljuk, feléjük nagyobb kisugárzott teljesítmény is jut. A döntögetést persze nem lehet büntetlenül megtenni, az SWR érték annak hatására változik.

A lakókocsik jellemzően műanyag burkolata nem vezető, így nem felel meg a hagyományos mobilantennák telepítési kritériumának, semmi értelme antennacsatlakozót fúrni rá. A tetőn elhelyezett fém korlát a kamionok világában úgynevezett tükörtartóval lehet alkalmas antenna felfogatására és a fém ellensúlyként való szereplésre, a legjobb megoldás viszont kétségtelenül az, ha a burkolat alá lehetőleg középen kifúrt fém- vagy alulemezt, esetleg centrálisan kifeszített rézfólia csíkokat tudunk elhelyezni. Fontos, hogy fém felület, ellensúly legyen a mobilantenna alatt.

Ha nincs is középen, de fontos, hogy legyen talpsúlyunk, mely érintkezik a koax köpenyét fogadó hideg csatlakozófelülettel.

Bevált gyakorlat, hogy a tetőn elhelyezett taposólemezre mágnestalpas antennát cuppantanak, mely kétségtelenül a legjobb megoldást jelenti műanyag kasznik és fém felépítmények esetén. Szintén jó megoldás, ha kisebb méretű bázisantennát erősítünk a járműre, aminek jellemzően néhányszor tíz centis ellensúlyát pálcák formájában kell felcsavarozni rá. Ezekről egy kicsit a PMR-es oldalon bővebben olvashatsz.

Vannak hajóantennák is, melyek egy tőcsavarral leszedhetőek és dönthetőek, és belső konstrukciójuk kapcsán nem igényelnek ellensúlyt. Ezeket jellemzően nem kell hangolni sem, a belsejükben az előzőekhez képest bonyolult mechanika, rezgőkörök vannak.

A műsorszóró rádió antennája  a legtöbb esetben a hajóantennához hasonlóan ellensúly nélküli használatra van műanyag kasznis felépítményekhez kitalálva, ám sokszor látni gyári kialakításnál is teljesen haszontalan és minden szakmaiságot nélkülöző felhasználást. Ez azonban nem számottevő, ugyanis az autórádióba dugott drótdarab is sokszor megfelelő vételt biztosít, lényeges javulást megfelelően telepített antenna esetében sem érnénk el.

A szélsőségesen rosszul beállított vagy egyáltalán nem hangolt antenna esetén a teljesítmény nem az antennán jut az éterbe, hanem az antenna talppontjából visszaverődve állóhullám keletkezik, mely a készülékbe jut vissza és a hátulján hőként kerül leadásra. Az így keletkezett hő vagy többlet áram akár tönkre is teheti az adóvevő végfokozatát. A nem megfelelően telepített antenna a vételi körülményeket is rontja, az pedig itt egyáltalán nem igaz, hogy minél nagyobb a pálca, annál jobb az antennánk. A telepítését és hangolást lehetőleg hozzá értő végezze!

Lengyel lakókocsim felnyitható teteje kárpitozás előtt egy alumínium lemezt kapott ellensúlynak.