Diplomaprogram mozdíthatná előre a magyar rádióamatőr életet
Legutóbbi, diploma feltámasztásáról szóló cikkem nyomán számos levelet kaptam, főként kluboktól. Leginkább a MRASZ tevékenysége miatt jöttek az egyébként nagyon konstruktív sorok, és ami öröm számomra, hogy végre nem csak bírálatok hangzottak el.
Alapvetően ne feledkezzünk meg arról, hogy a Magyar Rádióamatőr Szövetség azon túl, hogy egy sportklub, dedikált szövetségi feladatokat is hivatott ellátni mind a hatóságok felé meg nem látott lehetőségek mellett kötelezettségként, mind a nemzetközi viszonylatban átfogóan, nem csak a tagokat, hanem minden magyar rádióamatőrt is képviselve. Remek, hogy megpezsdült a víz a házuk táján, az új vezetés révén, de ne keverjük össze a klubéletet a szövetségi feladatokkal.
Ami az utóbbi írásom után számos beérkezett levélből kiderül, az az, hogy a legnagyobb kérdés, ami után mindenki kutat, hogy mit ad egy fővárostól távol élő amatőrnek a szövetség? A deklarált feladatok jól hangzanak, de vajon működnek is? Miközben a MRASZ az amatőröket próbálja elérni, bevonni a közösségbe, illetve új rádióamatőröket nevelni, a célközönség egy picit szűkre lett szabva és épp csak eredő státuszát kihasználva nem történt meg a nagy, sokak által várt társadalmi nyitás.
Ennek előszeleként vetettem fel egy komoly diploma feltámasztásának lehetőségét, mert miközben a MRASZ szerkezetében még a tematikus bizottságot sem találni már, nemzetközileg is megvan az igény, hogy a magyar platform üzemeltessen egy diplomát. Volt erre alkalmas oklevél. Egy szövetségi feladatokat ellátó szervezet státuszát kihasználva képviselhetné a magyar reprezentációt egy valamennyi körzet meghatározott módon és számban való elérése után egy nagy és erős programmal, mely alá több aktivitás is felsorakozhat, de zászlóshajója a WAHUC lenne.
Azon túl, hogy hazai viszonylatban ez egyrészt az itthoni amatőrök aktivitását fokozná, nemzetközileg is hamar keresetté válna. Ezzel a szövetség elérné, hogy a tagságon kívüli amatőröket is megszólítsa, a díjakkal nyilván ösztönözni lehetne a belépést, valamint hazai rádiósoktól papír alapú QSL megkövetelésével talán még az iroda munkáját is meg lehetne lendíteni. Mert lássuk be, a QSL iroda tényleg fantasztikus munkát végez, igazán méltó módon kaphat kiemelkedő helyet egy diplomaprogramban.
Társadalmi szinten az egyetlen dolog, amire vigyázni kell, hogy ne legyen elcsépelt a diploma. Ne legyen elég beletűrni a fiókba, ne legyen elég, ha valakinek húsz éve volt egy antennája. Igenis, legyen aktuális, induljon 2023 egy meghatározott havától, a hazaiak számára pedig legyen komoly kihívás, ami tényleg szintjelzője a hazai rádióamatőr munkának. Ezt el lehet érni, ha körzetenként 10-10 papír alapú QSL-el kell igazolni 365 napon belül a hagyományos üzemmódokkal létesített kétoldalú összeköttetéseket.
Lehessen évente megszerezni – nyilván az első után olcsóbban, vagy a tagok számára díjmentesen -, illetve a meglévő diplomához bélyeget gyűjteni. Ki meri kijelenteni, hogy a MRASZ által kiadott ilyen diplomán sorakozó több éve töretlen hologramsorozat nem presztizs, hogy arra ne törekednének a nevesebb amatőrök és klubok? Ha már program. A programra épülhet a „kicsi WAHUC”, azaz az egykori WHD is, ami kicsit lazább és talán nem is skálázható módon kérhető.
Nyilván a külföldi állomások ellenőrzését ki kell dolgozni, a QRZ vagy a LoTW erre kiváló közösségi platform, egy nemzeti szövetség adatcserére vonatkozó felkérésére ők sem fordítanak hátat.
Az az oklevél pedig, amit egy ilyen diplomaprogram szárazbélyegzője támogat – örökösen, vagy épp évente mindig másikat – szintén nagyobb népszerűségre fog szert tenni. Bocsánat kis kitérő, az oklevelet csakis egyes aktivitások vagy versenyek után kapott elismerésre értem, míg diplomáról mint folyamatosan elérhető tanúsítványról beszélek.
A MRASZ nélkül egy egész életet le lehet élni. Az nagyon is jól van így, ám nem értem, hogy miért nem törekednek arra, hogy ezt ne legyen érdemes. Tehetnék ezt úgy, hogy előre lendíti a közösséget. Anyagi kérdés? Ugyan. Az első tíz diploma kiadása minden bekerülési költséget megtérít…
Sok levelet kaptam a témában, hasznos, konstruktív addíciókkal. Néhányan konkrétum és valódi profil nélkül csak a partvonalról hangoskodnak, azt kiabálva, hogy nosza, tegyek valamit. Tisztázzuk, hogy nincs lehetőségem és nem is tisztségem, attól pedig, hogy felvetek egy ötletet nem sündisznó módjára rögtön védekezni.
Tisztában vagyok vele, hogy minden egyes gondolat mögött óriási munka kell, hogy álljon, de hiszem, hogy a szövetség jelenlegi tagjai képesek hasonló feladatra.
Nem lenne kis meló egy ilyen program beindítása: alapszabálymódosítással egy bizottságot kell grundolni, ami aztán a bélyegzőhasználati szabályoktól a diplomakiíráson át a nyilvántartás és validálás rendszeréig minden kidolgoz és ha kell, az alapszervezetnek módosításra vagy elfogadásra előterjeszt. A társadalmasítás, a sablonkészítés, a bélyegző tervezése, a hologramos matricák gyártatása, a nyomdai árajánlatok, az adatkapcsolatok már ennek a maréknyi csapatnak a feladata, sőt mi több, felelőssége.
Kedves szövetség, legyen az új év célja az, hogy az amatőr továbbra is le tudja élni az életét a szövetség nélkül, de már ne akarja. Legyen a cél az, hogy rádiózzanak a magyar amatőrök, legyen vele nemes céljuk, ami nem mellesleg a gyökereket is erősíti és azt üzeni a világnak, hogy ez a tíz körzet egy, ezt a tíz körzetet érdemes keresni a sávokban!