Ezekre szükséged lesz a vevő élesztéséhez (Építsünk rádiót! – 6. rész)
A panel elkészítése után nagy a kísértés, hogy azonnal munkára fogjuk készülékeinket, azonban a legfontosabb még hátra van: minden más. A megfigyelővevőnk építésének leglazább, mégis legtöbb fejtörést okozó részéhez értünk, amikor a kiegészítőket tesszük össze.
Az ideiglenes, sürgető félmegoldások, a majdjólmegjegyzemhogyúgyvolt módosítások még sok jót nem szültek, ezért a következő lépésben készítsük el a perifériák csatlakozásait és húzzunk fel egy antennát.
A potméterekre és csatlakozókra forrasztott vezeték csupán ízlés kérdése. Használhatunk pinsorra csatlakozó hüvelyeket vagy lecsupaszított, panelre forrasztandó vezetékeket is, sok jelentősége nincs, de az antennánál kicsit elidőznék.
A fülhallgató csatlakozója gondot okozhat, főleg, ha kapcsolós és nem átlátszó a ház. Legegyszerűbben úgy tudod meghatározni a bekötésre szánt lábakat, hogy beledugod a fülhallgatót, és megkeresed azt a kivezetést, ahol a közös földjével 4…32 ohmos ellenállást mérsz. Itt a polaritás ugye nem számít.
Antennaként egy nagyjából 10 méteres huzalt fogunk használni. Azért nem tesszük nagy antennára vagy nagyobb komplexumra a rádió, mert felerősödnének a BC (műsorszóró adókból eredő) zavarok, elnyomás, sokkal nehezebb lesz a beállítás, ráadásul sanszos, hogy a közeli, nagyteljesítményű műsorszóró adót fogod hallani a gyengébb amatőr állomások helyett.
Az antenna csatlakoztatására RCA párt használok a könnyű szerelhetőség és a megfelelő mechanikai stabilitás miatt.
Antennahuzalként egy vékony, sodrott, műanyag szigetelésű villanyszerelési boltban kapható vezeték szolgál, melynek egyik vége a rádiónál van az RCA apa középső felére forrasztva gondosan elszigetelve a köpeny csatlakozójától, másik vége – mondjuk az ablakon át – a szabadba mutat és valami magasan lévő dologhoz van kikötve. A próbához én 0,75 négyzetmilliméteres Mkh néven kapható sodrott rézkábelt használtam, ami egyébként mechanikailag is megfelelő a feladatra.
Az antennát úgy kell kifeszíteni, hogy a túlsó vége ne érintkezzen semmivel, ami földelhetné azt. Ezt legegyszerűbben a rögzítéshez szükséges hosszúságúra vágott madzaggal érhetjük el, mellyel simán csak rácsomózva meghosszabbítjuk az antenna huzalát.
Ha nem akarjuk, hogy a becsukott ablak tartsa az antennát, akár az ereszhez is rögzíthetjük: ekkor is egy szigetelő madzagot hívjunk segítségül, ami majd a feszítést is tűri. Az antennahuzal csatlakozós végét így már tehermentesen vezethetjük be a házba. Ennek a megoldásnak az egyik előnye, hogy maga az antenna is magasabban van kifeszítve, de hangsúlyozom, ennek most nincs jelentősége.
Az antenna persze minél magasabban van, annál jobb, de a föld felett egy-két méterre lévő is tökéletesen megfelel első lépésnek. Emelkedése, dőlése, vagy épp lejtése nem számít. Ha az antennát fához kötjük, gondoljunk arra, hogy az bizony egy erős szélben lengedezni fog, esetleg keményen megtépve a huzalt. Hidd el, hogy az antenna felszerelése nem is olyan kis meló, ne vedd félvállról, szánj rá egy fél napot!
Nem esett szó a tápfeszültségről. Ha nincs tápegységünk, aminek csipeszeit használni tudjuk, a pozitív kivezetés mellett – ami önmagában ácsorog – a mínuszt a bemeneten lévő RF szűrő árnyékolásának forrasztási helyére forrasztva táplálhatjuk meg a vevőt 6…9 volttal. Ehhez négy-hat darabos ceruzaelem tartót vagy 6 voltos zselés akkut is használhatunk. A rádió áramfelvétele 10-20 mA, így bármelyik megoldás sokáig elég lesz.
Ha mindezzel megvagyunk, a következő héten egy utolsó ellenőrzést végzünk, majd bekapcsoljuk és behangoljuk a kis vevőt. Addig is a cikksorozat korábbi részeit sorba rendezve ide kattintva találod.
Mikorra várható a 7. rész?