Egyre népszerűbbek a DX munkára is kiváló, alsóbb sávokra használt és földre telepített vertikálok. Az hozzájuk használt sugárirányú radiálok titkait azonban némi homály fedi. A világ szakirodalmában kutatva a QEX egyik számában találni róla nagy bölcseleteket.

A rádióamatőr magazin 2009. május/június számának hasábjain N6LF Rudy azzal foglalkozik, hogy hány és mekkora radiált, milyen földhöz célszerű használni, illetve azokat leássuk-e vagy csak a föld felszínére fektetve kerülgessük.

Aki kíváncsi a teljes okfejtésre, a képre kattintva eléri az oldalakat, de a konklúziót összefoglalom.

      Használjunk legalább 16 darab negyed hullámhosszúságú radiált.

      Ha nem tudunk negyed hullámhosszúságúakat lefektetni, használjunk többet.

      Minél rövidebb antennánk van, annál nagyobb szükség mutatkozik jó földelésre és radiálokra.

      Rossz vezetőképességű talaj esetében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a radiálokra.

      A radiálok hatással vannak a rezonanciafrekvenciára, ezért azok elhelyezése után kell hangolni az antennát.

      Alapesetben 16 radiálnál többnek csak nagyon jó vezetőképességű talajon van jelentősége, de akkor is csak elhanyagolható.

      Azonos hosszúságú radiálok esetében szinte mindegy, hogy azokat a föld felszínén, vagy eltemetve helyezzük el, csupán az antenna talpponti impedanciájára van hatással.

      Az antennák hangolásánál felvetődhet a kérdés, hogy a talaj nedvessége mennyiben befolyásolja azt. Ebben a tekintetben az biztosít állandóságot, ha a radiálok fel vannak emelve a talajtól – bár ezzel majdhogynem megegyezik, ha csak a földön fekszenek.

      A legfontosabb, hogy törekedjünk hatékonyabb antenna telepítésére, például használjunk nagy jóságú de kis méretű csatoló tekercseket, felső csatolással, törekedjünk kis veszteségű és minél rövidebb tápvonalak alkalmazására.

      Lehetőség szerint modellezzük a megtervezett antennát, próbáljuk ki, milyen konstrukcióban milyen radiálrendszerre mutat kedvezőbb eredményeket.