Így válassz forrasztót és műszert (Építsünk rádiót! 2. rész)

2022. május 15. vasárnap
Mozaik | Szerk: HA8LHT

Bármit is építünk, azt bizony forrasztani kell. A helyére kerülő alkatrészekig nincs sok hátra, de meg kell nézni, mire lesz szüksége egy kezdő amatőrnek az első rádiója összeállításához.

A fenti képen egy komplett rövidhullámú vevő látható, amit egy-két óra alatt össze lehet forrasztani. Mint a sorozat első részében jeleztem, nemsokára meg is csináljuk, amit nagyjából 12-14 éves kor felett merek ajánlani. Ehhez viszont az első és legfontosabb hozzávaló nyilván egy forrasztó, mely ára párezer forinttól a csillagos égig terjed. Nézzük meg, melyikre lehet szükséged. A haladók most csukják be a szemüket, ám az abszolút kezdők jól figyeljenek, elmondom azt is, hogy kell forrasztani.

Alapvetően kétféle forrasztót különböztetünk meg. Az egyik a klasszikus forrasztópisztoly, amin ha nyomjuk a gombot, felforrósodik a rézből hajlított hegy. Ha elengedjük a gombot a hegye kihűl. Ez az eszköz kevésbé alkalmas precíz forrasztási műveletekre.

A hegy a folytonos felforrósítástól előbb vagy utóbb elvékonyodik és elszakad, ekkor cserélni kell. Filléres, ám bosszantó művelet. Egy ilyen pisztoly ára nagyjából 10-12 ezer forint, nem panelekhez, inkább vezetékek és nagyobb csatlakozók forrasztásához ajánlom.

A másik a forrasztópáka. Rajta nincs gomb, egy fűtőbetét gondoskodik arról, hogy a páka tömör, hegyben végződő csúcsa mindig állandó hőmérsékletű legyen. Természetesen több fajta hegy is létezik, nagyon hegyes, tompa, ferde, satöbbi. Én a hegyeset preferálom.

Kialakítása szerint van egy állomás és maga a páka, valamint annak a tartója, amibe bele lehet tenni a forró végű eszközt. Jellemzően ennek az alján van egy tartó a tisztító szivacsnak – azt vele adják -, amit be kell nedvesíteni, és a forró pákát áthúzva rajta azonnal letisztítja a hegyét. Erről később még lesz szó.

Mint szó esett róla, a betét állandó hőmérsékleten tartja a hegyet, csak be kell kapcsolni és beállítani a kívánt hőmérsékletet. A fűtőbetét is öregszik, használattól függően azért egy évig minimum bírja egy, ha keveset forrasztasz több évig is a barátod marad. A páka ára 5-10 ezer forinttól indul és teteje a csillagos ég, amit bátran ajánlanék komolyabb munkára is az a huszonezres kategória.

A jó páka szűk tartományon belül tartja a hőt: ez azért egy nagyon fontos jellemzője a hasonló pákáknak, mert ha forrasztás közben kapcsolgat ki-be, és nagymértékben változik a hőmérséklet, akkor annak megfelelően fogja olvasztani a forrasztóónt, illetve melegíti vagy engedi hűlni a forrasztandó felületet. Ez utóbbi változás a cin felületre vagy alkatrészlábra való felfutását befolyásolhatja. Mindez elmondva bonyolultnak hangzik, de valójában olyan probléma, ami akkor jön majd csak szembe, amikor már kicsit több gyakorlattal rendelkezel.

Induljunk úgy útnak, hogy ez a jelenség nem áll fenn, nem számolunk ilyen problémával. A kis képen egy bevált típus látható, a Fahrenheit 28003 kódszámú pákája. 20-25 ezer forint körül mozog az ára, és kompromisszum nélkül lehet használni, többfajta hegyet kapni hozzá és ezerpárszáz forintos áron beszerezhető a fűtőbetét is. Vegyél tartalékot és nem kell aggódnod, hogy mikor nem melegszik egyszer csak fel. Nekem egy gondom volt vele, hogy a gumi markolat folyton felcsúszott. Ezt végül ragasztóval oldottam meg.

A páka választásánál a márka is fontos, a sznobok Wellert használnak, ami kétségtelenül kiváló és profi cuccokat kínál, de kezdő vagy amatőr rádiósként, elektronikával foglalkozóként semmi sem indokolja a használatát.

A forrasztó berendezések harmadik típusa a hőlégfúvó, ezzel most nem foglalkoznék, mert olyan feladatokra van kitalálva, amiről nem, vagy csak nagyon sokára esik némi szó. Jó cucc, zsugorcsöveket melegíteni addig is kiváló (HI).

Nem elhanyagolandó viszont a forrasztószer. Ezt forrasztóónnak vagy cinnek is nevezik, anyagát tekintve azonban ón és ezüst, ólom, réz, indium, gallium, arany, nikkel vagy még egy csomó dolog ötvözete, nyilván minőségtől függ. Az átmérő fontos, én 0,56 milliméterest használok. Egy negyed kilós guriga ára 7 ezer forint, de kis kiszerelésben is lehet kapni, a 100 grammos, 2 ezer forintos guriga neked nagyon-nagyon sokáig elég lesz.

A forrasztóónon – amit forrasztóanyagnak vagy cinnek is fogok nevezni – van egy százalékos szám, ez az óntartalmat (Sn) jelenti. Néha ráírják az ólom (Pb) vagy épp a réz (Cu) arányát is. Nem foglalkozunk vele, amit kapni fogsz valószínűleg Sn60 (például Pb40 vagy Pb39-Cu1). Sok kínai feliratú, 64% jelzésű tekercs van forgalomban, véletlenül se vegyél ilyet!!!

Forrasztáshoz kapcsolódóan szükséged lesz még egy apró csípőfogóra is, amivel a beforrasztott alkatrészek túlnyúló lábát vágod le.

 

Mérjünk!

 

Egy rádióamatőr műszerparkja rendkívül szerteágazó. Talán nincs is az elektronikában még egy olyan terület, ahol ennyi mindent lehet mérni. A legáltalánosabb műszer az alap multiméter, ami ellenállást, feszültséget és a későbbiekben hasznos áramerősséget mér. Kicsit magasabb szinten megjelenik az igény a kapacitás mérésére vagy egy tranzisztorvizsgálóra, a haladó amatőrök pedig oszcilloszkóppal és frekvenciamérővel is felszerelkeznek.

A műszerek pontosságát általában nem kell taglalni, nem azt mondom, hogy a belseje mindegyiknek ugyanaz – az olcsóbbak közül de -, ám a márka egyelőre nem számít. A műszerek olcsóbb verziói között például a kézi kivitelű UNI-T, Voltcraft, Maxwell található, míg a komolyabb berendezések között az asztali mérésre való Metex, Fluke, Tektronix, Voltcraft, HP vagy a Rohde&Schwarz márkanév is szerepel.

Az asztali műszerek drágák, most elengedjük őket és górcső alá vesszük a digitális kézi műszereket. Az olcsó kategória legfontosabb tulajdonsága a kijelző. Azt, hogy hány számjegyet jelenít meg a digitek számában jelöljük, míg régebben három (8.8.8) valamint a három és fél digites (1.8.8.8) volt a legelterjedtebb, addig ma már a négydigites (8.8.8.8) sőt a négy és feles (1.8.8.8.8) is általánosnak mondható.

Egyre gyakrabbak a mért értékeket skálán is demonstráló műszerek, nem egyet USB-n keresztül számítógéphez lehet csatlakoztatni vagy olyan funkciókkal kényeztet, mint a háttérvilágítás, a mért értékek eltárolása vagy az automata mérési értékhatár váltás, ahol csak azt kell beállítani, hogy áramot, feszültséget, ellenállást vagy mit akarunk mérni és automatikusan a legkényelmesebben leolvasható értéket mutatja. Ez utóbbira a korábban szegényesebb kijelzők szabta korlátok miatt volt szükség, ma már kiszorulóban van a piacról. Én szeretem, ha külön kikapcsoló gombja van és nem a tekerővel kell mindig OFF-ra tornázni vagy automatán kikapcsol, ha sokáig úgyhagyom.

Az első készülékek megépítéséhez és felélesztéséhez nincs szükség bonyolult műszerekre, az egyes paraméterek, jellemzők beállítása helyett inkább csak egy alapszintű ellenőrzést végzünk. Ehhez célszerűen egy kézi műszert választunk. Szinte bármi jó, aminek vezetéke cserélhető, banándugós. Ha kicsit igényesebbek vagyunk, akkor olyat nézünk, ami sokáig kiszolgálja igényeinket, de alapvető mérési szükségleteinket egy 830 vagy 838 jelű, piaci, párezer forintos műszer is kielégíti.

Ha komolyan gondoljuk az elektronikai munkát, akkor legyen a műszer legalább négydigites, automata méréshatárállítással. Feszültség (U), áramerősség (I), és ellenállás (R) mérésékre szinte mindegyik alkalmas. Ha emellett kapacitást (C) netalántán frekvenciát (f) is mér az pluszpont. Persze ezek kényelmi szempontok, egyáltalán nem életbevágóak.

Arra figyelj, hogy mérjen áramerősséget is, ezt ugyanis nem mindegyik adja. Az alap U, R és I mérési tartományokkal nem lesz gond, azonban ha frekvenciát is mér nézd meg meddig, mert sok műszer csak egy-két MHz-et számlál: rádiós felhasználáshoz ez bizony nagyon kevés, nem használható, így hasznos, ha legalább 10 megáig mér. Még ha nem is lesz halálpontos ez a tartomány már az első rádiónk esetében is jól fog jönni.

Mérőkábelt sokszor külön kell venni, ekkor célszerű olyat választani, amit a legtöbbhöz alapból is adnak; sima hegyes, fixre szerelt véggel. Vannak kábelek, amelyek mindkét felét lehet cserélgetni, vagy a hegyes végre van néhány rátolható kiegészítő. Ilyen például a krokodilcsipesz, ami sokszor megkönnyíti a dolgod.

Sok szempontból megfelelő készülék a 10 MHz-ig frekvenciát is mérő UT139B, aminek ára 15-20 ezer forint. Ha nem szeretnél ennyire a pénztárcádba nyúlni, az UT131A is kiváló választás a maga 7-8 ezer forintos árával, de olcsóbb verzióval sem foghatsz nagyon mellé. Ne hagyd figyelmen kívül a betűjeleket a végén!

Persze szétnézhetsz – és szét is kell – a többi gyártó palettáján is, nekem kimondottan szimpatikus – és biztosan ezt is próbálnám ki – a Maxwell MX-25328, ami még többet kínál kicsit gyanúsan alacsony, nagyjából 15 ezer forintos áron.

Ezért a pénzért ugyanis kicsit szokatlan módon 30 MHz-es frekvenciamérést és USB-s csatlakozási lehetőséget is kínál a hozzá való szoftverrel. Ez utóbbira nem tudom elképzelni, hogy valaha is szükségem legyen.

 

A továbbiakban

 

A következő héten megnézzük, hogy működik egy rádió, és a tettek mezejére lépve miként juthatsz a panelhez, valamint a kritikus alkatrészekhez, mit kell beszerezned még.

Két hét múlva elővesszük a kis rádióvevő dokumentációját, a korábban tanultakat felhasználva átnézzük a működését, megtanulunk kicsit általánosságban is értelmezni egy kapcsolási rajzot.

Három hét és jön az alkatrészek beültetése, illetve a forrasztás nem is olyan bonyolult művelete, majd felélesztjük a rövidhullámú vevőnket.

A második, immáron illegális projektben pedig már morzebillentyűre is szükség lesz, nem csak fülhallgatóra…

 

  • VáltozunkVáltozunk
    Sokat gondolkodtam azon az alapvetésen, hogy a rádióamatőr hobbi megváltozott. Mármint azon, …