Így lehetsz rádióamatőr (Építsünk rádiót! 1. rész)
Sok csoport futófénnyel, csipogókkal és egyéb marhaságokkal zsibbasztja a rádiózás iránti érdeklődéssel hozzájuk fordulókat, mely kétségtelenül hasznos, bár egyáltalán nem érdekes alapismereteket nyújt – a lehető legérzékenyebb pillanatokban.
Több száz félbehagyott projekt és publikáció lapul vázlatban, miközben egyre többen kérdezik, hogy miként lehetnek rádióamatőrök, mit ajánlok kezdő rádiósoknak, érdeklődőknek. Nem egy fiatal azért keresett meg, mert a klubokban esztelen és végeláthatatlan csoportmunkákkal vették el a kedvét, pedig őt a rádiózás érdekli. Míg számos esetben kevés ecélú szabadidőmet egyéni foglalkozásoknak szenteltem, úgy gondolom, ideje kinyitni az ollót és kicsit általánosságban adni valami alapot. Ezért indul ez a sorozat, amit 12-14 éves kortól ajánlok elsősorban a gyakorlati megoldások kedvelőinek, de nem hanyagolva el az alapvető szakmai ismereteket sem.
Megannyi oktatási tematika létezik a rádióamatőrök számára, a magyar gyakorlat azonban sok esetben az elektronikai hobbi kényelmes semmittevését választja a tematikus oktatás összetett rendszere helyett. Ez az MHSZ-ben még működhetett is, ám egy fiatal azonnal felteszi a kérdést: mi a francért szenvedjek léptetőkkel, logikai áramkörökkel meg ilyen baromságokkal, amikor én nem is ezért jöttem ide?
Teljesen igaza van, az elméleti oktatással párhuzamosan zajló gyakorlati képzés valóban felesleges eleme az a sok játék, amivel a legtöbb kísérletező kedvét szegik. Megjegyzem, még olyannal is találkoztam, hogy oldalakon át hazárdvizsgálatokat gyakoroltattak szerencsétlen gyerekkel egyszerű táblázatokban. Ne szórakozzunk már, inkább rádiózzunk! Hát nem mindegy, hogy min tanulja meg a forrasztást? Akkor meg miért villogjon, miért ne szóljon inkább?!
A rádiózás iránt érdeklődőket a rádiózás érdekli. Felületes, alapvető ismeretek átadása után gyakorlati élményekre van szüksége, ami nem felvillanó fenét sem érdekli ledek, hanem konkrétan egy megszólaló rádió, vagy az első átvitt jel. Erre számos lehetőség kínálkozik, de mint már világossá vált, nem a napi túlélést folytató rádióklubokban. Hangsúlyozom: tisztelet a kivételnek.
Nem, nem azt mondom, hogy semmi szükség az alapvető ismeretekre, csupán számos oktatási módszer pszichológiáját, projektmódszerét kutatásokkal feldolgozó mérnöktanárként azt, hogy sok kiforrott, ám kétségtelenül kényelmes gyakorlat egyszerűen nem jó.
A rádiózás iránt kicsit is érdeklődőkkel könnyű a helyzet, hiszen alapvetően megfogalmazták az elvárásaikat, van igényük a sikerre, könnyű nekik megmutatni, hogy milyen lehetőségeik vannak már azonnal is. Nem, ez nem egy futófény, hanem egy működő rádió, amit hazavihet, antennára kapcsolhat és bizony megszólal Európa.
Mint említettem, fontos az elméleti háttér, amit ma már nem lehet egy tizenévesnek sem órákon át, unalmasan lenyomni asztal mögött ülve. Az elektronikán át a rádiózás iránt érdeklődők arra kíváncsiak, hogy működik egy rádió, mikor építhet egyet. Erre nem az a válasz, hogy nesze egy karácsonyfa, mert fontos megtanulni a logikai áramköröket és a forrasztást, hanem az, hogy tessék, itt van, építs egyet!
Nyilván a belépőket vagy tagdíjakat gyűjtő klubok fő fegyverténye az idő, amit a tag pénzben honorál, de ha a tagság igénye felől közelítjük meg a kérdést, akkor had ne mondja, mit csináljanak a futófényeikkel és a villogóikkal. Ha a klubban nem megy, bárki építhet otthon egy rádiót, amihez nagyjából annyi pénz sem kell, mint egy épp esedékes tagdíj valami méltatlan közösségben.
Hangsúlyozom, a párhuzamosan szerzett elméleti háttér fontos, ám nem célszerű az áramerősséggel, a feszültséggel, töltésekkel vagy az ellenállás unalmas világával kezdeni, ez csak később válik igénnyé és érdekessé. Építsünk egy rádiót, és amikor megszólal nézzük meg, mit is csináltunk! Mire a szomszéd háztömbbe vagy a Balaton túlpartjára átmorzézó első adóvevőnket elkészítjük, már élvezni fogjuk mindazt a tudást, aminek sulykolásával sokszor azonnal elveszik az érdeklődők kedvét.
Két projektet hozok ebből a célból. Először egy egyszerű vevőt építünk, amivel megtanulunk forrasztani, és amivel bátran lehet otthon is kísérletezni, majd egy könnyed adóvevőt, amihez csak egy darab drót kell és gyakorló rádióamatőrré válhat bárki. A sorozat minden gyakorlati etapja előtt az elméletet vesszük sorra épp csak annyira, hogy megértsük, miért is nagyszerű ez a könnyed fizikaórákat kiegészítő hobbi.
Leegyszerűsítem: csinálunk egy vevőt, amivel otthon belehallgathatsz bármelyik sávba, számítógépre kötheted, veheted a digitális adásokat, faxokat. Ezt követően nyárra összehozunk egy mini adóvevőt, amivel az lesz a koncepció, hogy a Balaton partján összeköttetést létesíthess a túloldalon lévő haverral.
A következőkben vasárnap délutánonként megjelenik egy cikk, amiket ha követsz, megtanulod a rádiózás alapjait. Ha pedig bővíteni szeretnéd a tudásod lesz miről beszélned egy amatőrrel, megtalálod a helyed egy klubban is, vagy kiváló alapokkal rendelkezel az önképzéshez amellett, hogy már lehetőséged van a gyakorlatban is rádiózni, kísérletezni, fejleszteni az állomásod.
Legközelebb azt nézzük meg, hogy is működik a kiszemelt rádióvevő, majd górcső alá vesszük, mi kell ahhoz, hogy megépítsd és feléleszd az első rádiód.
Nagyon Jó!! DX 73
Kelemen László Tamás vagyok .Érdekel az elektronika.Élő videő közvetítésekkel foglalkozok.Mérnök vagyok,de 5 évente ujratanulok mindent.55 éves vagyok
Sok sikert kivánok a kezdeményezéshez. Rögös nehéz út. De ha elkészül had szóljon az a készülék.
73!
Sándor
30 éve nagyon kerestem ezt a cikket! Egy pákával és egy multiméterrel felszerelve próbáltunk távíró adóvevőt építeni. A vágyott hatótáv mindössze 1 km volt. Sokáig próbálkoztunk, segítségünk nem volt, tanfolyamról nem hallottunk – nem is lettünk amatőrök, pedig jó lett volna.
Bárki aki megépíti ezt a (kis)rádiót ettől még nem lesz rádióamatőr. Ez max egy plusz lehetőség hogy idővel azzá váljon. Maga a cikksorozat példa értékű, legalább valaki mozdult ebbe az (jó) irányba is.
Mikro64, a következő sorozat egy transzbalatoni összeköttetést céloz meg ;)