Kezdők rovata – mi is az a hívójel?

2021. november 03. szerda

A rádióamatőr tevékenység egyik mérföldköve annak a hívójelnek a megszerzése, mely mindenek előtt jön szembe a rádiózással ismerkedők számára. Ezt hallani a forgalmazások elején és végén, de az általános hívások során is ez hangzik el. De mit is árul el ez a néhány karakterből álló sorozat?

Ha rádióamatőr hívójelről beszélünk, alapvetően az adóengedélyhez kötődő karaktersorozatra gondolunk, mely egyedileg azonosítja a rádióamatőr személyét, vagy a közösséget.

A hívójel minden esetben egy országra jellemző első tagból, a prefixből és egy egyedi azonosításra alkalmas utótagból, a számmal elválasztott két-vagy hárombetűs szufixból áll. Magyarország esetén a prefix HA vagy HG, míg például Németország DL, Spanyolország EA előtagot jegyez. A rádióamatőr hívójelet mindig az adott ország hírközlési hatósága adja és tartja nyilván az adásra jogosító engedéllyel.

És akkor itt időzzünk el egy kicsit. Egy korábbi szabályozást teljes egészében megszüntetett a jogalkotó, így a rövidhullámú sávokra is engedéllyel rendelkező távíróvizsgát tett amatőrök HA és a csak URH-ra vizsgázottak HG prefixét követő szám már nem jelöli egyértelműen a megyét, sőt e tagozódás sem érhető tetten. Míg korábban például a budapesti állomások az 5-ös, Bács megyeiek a 8-as, baranyaiak a 3-as számot kapták, addig az új szabályozás ezt teljesen liberalizálta, és bárki kérhet vizsgájával HA vagy HG előtagot, illetve bármelyik számot és bármilyen szufixet.

Az én első hívójelem HG8LHT volt, ami azt jelentette, hogy URH vizsgát tettem (HG), Bács-Kiskun megyei volt a lakhelyem (8), a szufixet pedig (LHT) akkor még nem lehetett kérni, azt a hatóság maga utalta ki. Ahogy a hetes körzetben a J betűk, úgy térségünkben az L betűk dívtak, az utolsó karakterrel gyakran a keresztnévre utalva. De mint mondtam, ez a rendszer ma már szabadon felrúgható.

Szintén ez az uniós jogharmonizáció keretében bevezetett rendszer törölte el az URH vagy RH-A-B-C vizsgafokozatokat, de erről, valamint a forgalmazásról majd egy későbbi cikkben lesz szó.

Volt a korábbi szabályozásban néhány olyan további valódi logikát követő rendszer is, ami még többet árult el az állomásról, de ez ma ahelyett, hogy írott kivételként vagy íratlan szabályként tovább élne, a legtöbb – jellemzően kérdéssorokból felkészülő és internetes rádiós számára nem is ismert. Ilyen a szufix felépítése és első betűje, mely tematikája persze a különböző országokban eltérőek, ám egy-egy balgát leszámítva azért szerencsére konzekvensek.

Azok az állomások, melyek a számjel után egyetlen betűből állnak jellemzően a versenyállomások. Ezek olyan közösségek, ahol esetenként több operátor – kezelő – is dolgozik sokszor több rádióval, komoly felszereléssel. Itt a hazai paletta azért meglehetősen vegyes, nem korlátozódik egybetűs hívójelekre a közösségek mezőnye.

Vannak különleges hívójelek, általában valamilyen kiemelt esemény során kért egyedi, rövid ideig élő azonosítók, melyek utalnak a kiadás apropójára. Ilyen volt például a HG25PANEU.

A leggyakoribb jelentést hordozó szufix-kezdőbetű a K, ami a kollektív állomásokra utal. Ilyen, jellemzően hárombetűs hívójelet viselnek a rádióklubok, ahol egy hívójellel több hívójeles vagy felügyelettel teljesen kezdő rádiós is mikrofon vagy billentyű mögé ülhet a közösen használt rádió mellé. A K betűt általában az engedélyt megkérő felelős kezelő hívójele követi, ilyen kollektíva például a HG8KCI, a kecskeméti klub esetében.

Az átjátszók hárombetűs hívójele – sokszor utalva a VHF vagy UHF számra és az adott megyében egy betűvel jelölt sorszámra – az R betűvel kezdődik. Például HG8RUA, azaz a szegedi 70cm-es vagy HG3RVB, az engedély kiadásakor a megyében második VHF sávú fonyódi 2m-es átjátszó. Van keresztsávos átjátszó is, ami HG2RVX hívójelet viseli, a 4 méteres sávról a 2 méteresre dolgozik.

Az átjátszókhoz hasonlóan épül fel a csomagkapcsolt állomások – packetrádiók – hálózata, ami a P betűvel kezdődő szufixek világa, mint a HG3PMF. Ezek az állomások manapság leginkább APRS gatewayek.

A jeladók hárombetűs hívójelei B betűvel kezdődnek, mint például HG9BUA, ami a Kis-Kőháton ismétli morzézva az azonosítóját.

Ezeket a korábban több ponton is kapcsolódó szisztémákat illik tiszteletben tartani, mert az átjátszók rendszerének áttekinthetősége vagy a kollektívák megkülönböztethetősége is ezt kívánja. Igaz, a szabályokat felrúgók valószínűleg nem is látnak ilyen társadalmi érdeket.

Szintén megtévesztő és lejárató, ha valaki rádióamatőr rövidítést választ magának, és elég sok félreértésre adhat okot, ha egyéb műszaki csengésű hívójelet akar. Például ha valakinek DMR a hívójele és fogalma sincs a hálózatokról, vagy egy számítástechnikai architektúra nevét viseli és azt sem tudja, eszik-e vagy isszák. Az sem példa nélküli, hogy valaki inkább egy életen át magyarázkodik a K-s hívójele miatt, mintsem megváltoztatná azt, holott (még) nem is egy akkora szaktekintély, hogy ezzel kárt okozna magának.

Sajnos az egyéni hívójelek kezdőbetűje egyetlen esetben sincs szabályba foglalva, így elképzelhető, hogy olyan marha is lesz, aki Q-kódot kérvényez magának. Az ilyenekkel való QSO után valahogy nem az az érzése támad az embernek, hogy „aaazigen, ő aztán tud valamit”, hanem hogy mennyire tiszteletlen vagy tudatlan, hogy ilyen alapvető szinten sem illeszkedik abban a rendszerbe, amit hobbiként művelne.

A hívójelek további lehetőségeiről, alkalmazásáról és módosításairól a forgalmazást taglaló cikkben lesz szó.