Ok, boomer – van, akinek idegenül hangzik a kifejezés, miközben azt sem tudja, miért mondják ezt rá. Voltaképpen épp ezért. Najó, kicsit azért összetettebb, ám nagyon is aktuális háttere van.

Röviden és kíméletlenül arról van szó, hogy a leköszönő generáció hajlamos azt hinni, hogy ért folyamatokat, csak azért mert egyszer részesei voltak, miközben észre sem veszik, hogy már rég kimaradnak mindenből és úgy elszállt felettük az idő, hogy a véleményükre sem kíváncsi a kutya sem.

Kicsit bővebben azonban érdemes kitérni rá, hogy korunk talán legújabban kialakult szállóigéjének nagyon is tetten érhető eredete van.

A kifejezést egy 25 éves Új-zélandi képviselőnő robbantotta be a köztudatba. Amikor Chloe Swarbrick klímaváltozás jelentőségét taglaló beszéde közben ugyanis egy idősebb, boomer generációba tartozó kollégája közbeszólt, hogy fiatal létére hol lenne a helye és mivel kellene ilyenkor játszania, mellékesen odaszólt neki, hogy ok, boomer.

A lekezelő két szóban benne volt a generációk szembenállása: az, hogy idősebb képviselő csupán olyan tapasztalattal rendelkezik, ami legfeljebb a múltban volt fontos, illetve hogy ő már nem a jövőt képviseli, hanem a történelmet. A boomer másként látja napjaink folyamatait, mint amik azok valójában, helytelenül ítéli meg azok fontosságát, ő voltaképpen csak társadalmunk dinoszaurusza, aki nélkül lehet, hogy adott estben előrébb lennénk.

És mi a válasz, ha minderről még csak nem is hallottál? Hát az, hogy semmi gond, öregem!