Megszoktuk, használjuk, valljuk, de vajon mit szól az elnevezéshez egy fiatal? Megdöbbentő kívülről tekinteni minderre, megoldás egyelőre nem is körvonalazódik.

Rádióamatőr vagy amatőr rádiós – sokunk számára megszokott szófordulat, vannak, akik a szójátékban különbséget vélnek felfedezni és vélt nyelvtani indokokkal erőltetik is azt. Ez azonban teljesen mindegy, a népszerűsítés nehézségeivel szervezetlenségéből adódóan alapvetően küzdő szubkultúránk olyan problémában találta szembe magát, melyet bennfentesként nehéz felfedni.

Bizony az amatőr szó jelentése az elmúlt évtizedekben negátjára fordult. Most nem egy központilag vezérelt, tudatos, orwelli fordulatról beszélek, ahol egyes szavakat kiragadnak a nyelvből, majd átformálva hétköznapi jelentésüket céltudatos jelszóként visszalökik a társadalomba, hanem egy folyamatról, ami már rég lezajlott, csak épp nem veszünk róla tudomást. Már nem is értjük, így a problémát sem látjuk a generációs szakadék túloldalán. Boomerként nem tudjuk, mit látnak belőlünk, a probléma pedig annyira távoli, hogy sokan nem is értik.

Nyelvünk folyamatosan változik, melyet generációról generációra a fiatal korosztály ír át. Épp az a korosztály, amelyiket a hatékonyság jegyében meg kellene fogni a hobbival, ámulatba kellene ejteni, majd tanítani. Épp az a korosztály, melynél az amatőr szó már egészen mást jelent, mint akár csak tíz éve is. Az amatőr kifejezés egyetlen generáció alatt átlépve az irónia keskeny határmezsgyéjén mára egyértelműen a lúzer mellé csapódott és félreérthetetlenül a rossz, béna, szerencsétlen, impotens szinonimájává vált.

Ugyan tudják, hogy mit jelent az összetétel, de köznyelvben használni mégis ódzkodnak – derült ki közel egy tucat egyéni vagy csoportos beszélgetés során. A fiatal rádiósok többsége is arról számol be, hogy ha lehet, csupán rádióskén aposztrofálja magát, a kínosan hangzó amatőr kifejezést laikusok körében egyértelműen kerüli, persze zártabb szakmai körökben elfogadottnak véli és használja, de ott is inkább a korkülönbségből adódó tekintélyelvűség miatt, mint meggyőződésből.

Az ilyen jelzővel illetett tevékenység terjesztése az első pillanattól kezdve hallott célkitűzés, amit már számos helyen felismertek. Míg idegen nyelvterületen leginkább a HAM Radio kifejezéssel találkozni, addig idehaza ez nem implementálható, a keményen degradáló jelző pedig nehezen helyettesíthető mással – vagy más kifejezéssel.

Az amatőr rádiós vagy rádióamatőr kifejezésnél még a sima rádiós is szerencsésebb: korunkban inkább egy műsorvezetővel tévesszenek össze, mint egy olyannal, aki végletekig sekélyes vagy azt sem tudja mit csinál. De eleve: miért is fontos a pejoratív amatőr jelző? Mivel helyettesítenéd az előítéletre sarkalló elnevezést?