Tapasztalat: a DunaX apró hibája
Másfél éves a DunaX GP-m, és nehéz rá rosszat mondani, tényleg. Telepítéskor beállítottam a jelölt méretekre, kihúztam a radiálokat – meglehetősen oldalazva, mert egy kerítés mentén van az árbóc – és a főbb sávok közepén kitűnő SWR-t mérek azóta is.
Miután nemrég összegeztem, hogy milyen olcsó vertikált kapni az RH sávokra, egy négysávos DunaX mellett döntöttem. Ára épp a fájdalomhatár alatt volt, amiért csinálni sem nagyon érte volna meg. Nagyon hamar meg is jött, a kicsomagolást boldog két nap nézegetés követte. Igazán szép darab, tartós, precízen megmunkált. A kis távolságú felfogatást és a műanyag szigetelő csövet szemlélve voltak kételyeim, de az elmúlt évek viharai után azok is szertefoszlottak.
Azért ha nagyon akarunk, találunk hibát: a sugárzó rögzítését megoldó hajlított menetes szárakat igazán lehetne hosszabbra hagyni, legalább fél centivel, mert félévente kilazul a rozsdamentes anya, egyszer már le is esett. Az antenna a helyén maradt, csak kisit megdőlve. A süllyesztett furatú talplemez e két-két csavarja épp az árbóc csöve mögé esik, emiatt az anyát visszatenni és meghúzni nem túl egyszerű – elővigyázatosságból legutóbb körömlakkal kentem be.
Az antenna több versenyen is remekül funkcionált, igaz, csekély – 6 méteres talpponti – magassága miatt nem a legjobb DX-eimet csináltam vele. Hogy ajánlanám-e másoknak? Nyugodt szívvel.
Szomorú apropója a történetnek, hogy aki az antennák mechanikai elemeit gyártotta, tavasszal elhunyt. Gulicska Misi keze munkáját az én antennaparkom is őrzi, hiszen bármilyen aprósággal megkereshettük. Nagyon sokat segített a rádióamatőr társaknak. Hívójele nem volt, de közénk tartozott. A közös projektek sajnos félbemaradtak…