Küszöbön a vizsgaanyag modernizálása – ezt nem teszik zsebre a most is újrázók
Sokan keseregnek a rádióamatőr vizsgakövetelmények korszerűsítéséért. A főként sikertelen vizsgázók kifogása az elmaradt modernizálás, amit most megkaphatnak. Köszönet viszont nem lesz benne.
Nem mindenkinek sikerül felmérnie, hogy a modernnek vélt kérdések nem egy-egy felhasználói felület hovakattintsakhogyszóljon-jellegű felvetései, ezek ugyanis valójában teljesen haszontalan tapasztalatok, közvetített tudás nélkül. Sokak sikertelensége az internetes, hívójeles cébézéstől való eltávolodás, mert alapvetően félreértik a rádióamatőr hobbit. Éppen ezért súlyos kérdés, hogy akik a generációkkal korábbi technológiai kérdéseket sem tudták megugrani, miként fognak boldogulni az azokra épülő, modern anyaggal kibővített témakörökben.
A napokban zárult bécsi távközlési konferencián nem fogadtak el kész, új HAREC-vizsgaanyagot, de csak azért, mert a folyamat ennél korábbi szakaszában van. Mert a vizsgakérdések nem lelkes cébések és déemeresek nyílt leveleinek kérdései, hanem sokkal összetettebb folyamat része. Na de nézzük csak mit jelent mindez.
Jelenleg az IARU Region 1 egy munkacsoporttal készítteti elő a CEPT T/R 61-02 HAREC tananyagának korszerűsítését. A most hatályos CEPT-dokumentum továbbra is a 2024-es T/R 61-02, amelynek vizsgatematikája lényegében a 2018-as Annex 6. És van még egy fontos lépcső: az IARU nem tudja önmagában megváltoztatni a HAREC-et. A HAREC vizsgatematika a CEPT T/R 61-02 része, tehát a végleges módosítást a CEPT rendszerében kell elfogadni. A CEPT nyilvántartásában 2026. szeptember 26-án továbbra is a 2024. február 16-i T/R 61-02 az aktív változat.
Az van, hogy a korszerűsítés elég konkrét irányokat kapott. A 2025-ös IARU Region 1 találkozó által elfogadott javaslat szerint a felülvizsgálat célja egy korlátozott, releváns frissítés, nem pedig a HAREC műszaki színvonalának leépítése. A munkacsoport feladata, hogy a tananyag jobban tükrözze a ma ténylegesen használt rádiótechnikát, különösen a modern digitális eljárásokat, és nagyobb súlyt kapjon az üzemviteli kultúra, az etika, a társadalmi felelősség és a rádiófrekvenciás biztonság. Bizony, ez nem a hova katitntsak a valódi rádióamatőr által írt hotspot felületén szint.
Talán a legfontosabb meghatározott irány a több modern digitális rádiótechnika. A jelenlegi HAREC-anyagban ugyan már szerepel DSP, mintavételezés, digitális jelfeldolgozás és digitális moduláció, de a struktúra még nagyrészt a klasszikus analóg rádiótechnikára épül, csak az alapokat feszegeti. A munkacsoport mandátuma kifejezetten előírja a modern technika hangsúlyosabb megjelenítését.
Ez olyan gyakorlati tudás megkövetelését jelentheti, mint az SDR vevők és adók alapelve, az A/D és D/A konverzió szerepe, digitális mintavételezés, DSP-alapú szűrés, digitális moduláció alapjai, számítógéppel generált és dekódolt üzemmódok, digitális adatátvitel és hibavédelem alapjai, vagy a számítógép, hangkártya és a digitális interfész szerepe egy modern amatőrállomásban.
Az FT8, FT4, JS8Call vagy DMR név szerinti vizsgakövetelményéről viszont egyelőre nincs elfogadott IARU-javaslat.
A jelenlegi vizsgrendeszer részletesen foglalkozik klasszikus áramkörökkel, úgy mint az oszcillátorokkal, keverőkkel, PLL-lel, analóg erősítőkkel, detektorokkal, szuperheterodin vevőkkel és diszkrét alkatrészekből felépülő kapcsolásokkal. Ezek sem tűnnének el, a munkacsoport feladata ugyanis továbbra is rádióelméleti és konstrukciós ismeretek fenntartása.
A változás inkább az lehet, hogy az anyag arányai közelebb kerülnek ahhoz, ahogy egy mai rádió ténylegesen működik. Vagyis ne az legyen a vizsgázó műszaki tudásának egyik fő mércéje, hogy egy több évtizedes klasszikus analóg kapcsolást részleteiben felismer-e, miközben egy SDR jelfeldolgozási láncáról alig kell tudnia valamit.
A matematika egyszerűsítése felmerült, de még erről sincs döntés. A konferencián tartott prezentáción kifejezetten felmerült a kérdés, hogy mennyire van szükség komolyabb matematikai követelményekre, hgoy eleve szükséges-e nehéz matematikai képleteket megtanulni, vagy másféle gyakorlati tudást kellene nagyobb súllyal kérni. Hazánkban a matek egyébként alig van jelen.
Ami miatt sokan keseregnek és tervezést meg mérnöki szakmát emlegetnek valójában átlalános iskolai fizika és számtan. A mostani HAREC minimumkövetelményben többek között ugyanis csak a törtekkel végzett számolás, hatványok, ismereti szinten exponenciális függvények és logaritmusok, négyzet és négyzetgyök, reciprokérték, felismerés szintjén lineáris és nemlineáris grafikonok értelmezése, a kettes számrendszer és a tananyagban szereplő képletek átrendezése lenne az ismeretanyag, ami nemhogy a digitális üzemmódok elemi ismeretéhez, de egy érettségihez is elégtelen.
Mindenesetre nem született olyan döntés, hogy bármit eltörölnének, ám a különböző témakörök relevanciájának és szükséges mélységének felülvizsgálata része a vitának. Nem, nem kamionsofőrök és rokkantnyugdíjasok revideálják ezeket körlevélben, hanem szakemberek, akik az okatatásszervezéshez, oktatáspolitikához, a műszaki tudományokhoz és a társadalompolitikához is értenek – már ahonnan sikerült ilyet delegálni. A sok példában előljáró íreknek például sikerült, erről majd később.
A reform egyik kifejezetten megnevezett célja a good operating practices, vagyis a helyes rádióamatőr üzemviteli gyakorlat nagyobb hangsúlya. Ez lényegében azt jelenti, hogy ne csak azt tudja a vizsgázó, hogy mi a QTH vagy milyen prefix tartozik egy országhoz, hanem azt is, hogyan kell kulturáltan és más állomások zavarása nélkül használni egy amatőrsávot (megjegyzem, több magyar hívójelesnek fogalma sincs arról, miért gáz az igényelt P-s, R-es vagy K-s hívójele, de a számot sem érti az elején)…
Szóval ide tartozhat például a frekvencia ellenőrzése adás előtt, a megfelelő teljesítmény használata, szükségtelen sávfoglalás kerülése, pileup- és DX-üzem alapvető etikettje, digitális jelek megfelelő elhelyezése, sávtervek betartása vagy más szolgálatok és rádióamatőrök zavarásának elkerülése.
A munkacsoport az etika és társadalmi felelősség kérdésében is vizsgálódik. Ezt egyébként az írek már implementálták. Az ír HAREC-vizsga korszerűsített rendszerében ugyanis külön vizsgatéma, önálló kérdések vannak, és a tananyag többek között a toleranciával, udvariassággal, konfliktusok elkerülésével, önfegyelemmel és helyes rádiós magatartással foglalkozik.
Ez azért érdekes és bír nagy potenciállal, mert a munkacsoport vezetője Rafal Lukawiecki (EI6LA), aki az ír HAREC-tananyag korszerűsítésében is döntéshozói szerepet játszott. A munkacsoport egyébként 13 szakemberből áll, nyolc nemzeti rádióamatőr szervezet képviselőivel. Ezek német DARC, az izlandi ÍRA, az ír IRTS, a norvég NRRL, az osztrák ÖVSV, a brit RSGB, a svéd SSA és a holland VERON. A magyar sportegyesület, a MRASZ …khm országos sportszövetség nem kapott helyet a szakemberek között.
Megtolnák az RF- és általános biztonság kérdéskörét is. A mostani HAREC-ben már van biztonsági fejezet, de egy korszerű változatban valószínűleg nagyobb szerepet kapna az RF-expozíció, az elektromágneses tér és emberi kitettség, az antennák biztonsági távolsága, a nagyfeszültség, a hálózati érintésvédelem, az akkumulátorok és modern energiaforrások, az égési sérülés, valamint a nagy teljesítményű adók biztonságos használata is. Mindez különösen releváns és várható bővítés, tekintve, hogy az elmúlt években több európai ország rádióamatőr szabályozásában is hangsúlyosabb lett az EMF-kitettség dokumentálása.
Fontos cél ugyanakkor, hogy nem csak lexikális tudás a fontos, hanem a vizsga inkább tényleges rádióamatőr kompetenciát mérjen. A reform mögötti alapgondolat jól látható az eredeti javaslatból, miszerint a HAREC-nek továbbra is komoly műszaki vizsgának kell lennie, de azt kellene mérnie, amire egy mai rádióamatőrnek szüksége van. A javaslat nem egyszerű könnyítést kér, hanem a régi és az új ismeretek arányának újragondolását.
Erre jó példa ugyancsak az ír rendszer: ott a HAREC továbbra is komoly vizsga, a technikai részben elektromosságtan, alkatrészek, áramkörök, adók-vevők, antennák, terjedés, mérés, EMC és biztonság szerepel, de ugyanekkora külön blokk foglalkozik az üzemvitellel, szabályozással és rádiós magatartással.
Szóval az IARU R1 megkezdte a HAREC vizsgaanyag érdemi korszerűsítését. Ezek az anyagrészek felzárkóztatása Európa-szerte már több éves folyamat, a magyar vizsgakövetelmények rendszere viszont annyira elmaradott és primitív, hogy a modernizálás hatalmas lépcsőfok lesz. Európai cél a klasszikus rádiótechnikai alapok megtartása mellett a modern digitális rádiótechnika erősebb megjelenítése, a matematikai és elméleti követelmények relevanciájának felülvizsgálata, valamint az üzemviteli kultúra, etika, társadalmi felelősség és rádiófrekvenciás biztonság nagyobb hangsúlya. Egyszerűbb nem feltétlenül lesz, főleg nem hogy nyomjam a gombot-sznitű kérdéskör kiemelésével, de előbb vagy utóbb megérkezik a várva várt modernizálás.
Milyen szerencse, hogy nem került szóba, legyenek kérdések rádióamatőr vizsgán
sportversenyek szervezéséről, szövetség tagjainak érdekvédelméről a sportköztestületek, többi sportszövetség, más egyesületek, szövetségek előtt, tagok részére szolgáltatásokról, nemzetközi kapcsolatokról, tehetséggondozásról, sportszakemberek képzéséről, versenynaptárról, versenyrendszerről, bajnokságról, válogatott keretről, sportág stratégiai fejlesztési koncepciójáról, sportolók nyilvántartásáról, igazolásáról, átigazolásáról, sportfegyelmi ügyekről, doppingtilalomról, vagyoni értékű jogok hasznosításáról, tagdíjakról, szponzori bevételekről.
A munkacsoport 13 szakemberből áll, akik 8 nemzeti rádióamatőr szervezetet képviselnek. Az IARU Region 1 hivatalos listáján viszont 101 tagszervezet szerepel. Vagyis – kapaszkodjunk meg – a MRASZ-szal együtt 93 IARU R1-tagszervezet „nem kapott helyet” a szakemberek között.
Csak néhány azok közül, akik szintén kimaradtak:
UBA – Belgium, HRS – Horvátország, CRC – Csehország, EDR – Dánia, SRAL – Finnország, REF – Franciaország, RAAG – Görögország, ARI – Olaszország, PZK – Lengyelország, REP – Portugália, FRR – Románia, URE – Spanyolország, USKA – Svájc, ZRS – Szlovénia, CARS – Ciprus, ERAU – Észtország, LRAL – Lettország, LRMD – Litvánia, SRS – Szerbia, RSM – Észak-Macedónia, SARL – Dél-Afrika, TRAC – Törökország, UARL – Ukrajna, és még jó néhány tucat másik tagszervezet.
Tehát ha a MRASZ kimaradása önmagában valamiféle minősítés, akkor ezek szerint ugyanez a „minősítés” jutott a francia, olasz, spanyol, svájci, finn, belga, lengyel és további több tucat nemzeti rádióamatőr szervezetnek is.
Vagy esetleg van egy ennél sokkal prózaibb magyarázat: egy 13 fős munkacsoportba nem fér bele 101 tagszervezet.
És innentől már nehéz puszta tájékoztatásként értelmezni, amikor valaki a 93 kimaradó szervezet közül pont egyet emel ki, hozzátesz egy gúnyos „khm”-et, majd úgy tálalja, mintha ebből valamiféle következtetés adódna. Ez minimum erősen tendenciózus keretezés – és bizony elég nehéz nem észrevenni benne a szándékos rosszindulat ízét.
A tények ugyanis nem változnak attól, hogy valaki kellő rosszindulattal válogat közülük.
Elnézést Holop elvtárs, ez az ítélet! 😀
Attila, szép és jó amit leírsz, na de és akkor mi van? Semmi, teljesen mindegy, egyszerűen nem számít. Mondják, hogy az embert az ellenségei teszik naggyá, de az esetetekben még ez sem jelent potenciált, nincsenek ellenségek, csak mosolyok. Senki sem vitatta vagy kérte számon, sajnos nincs is mit. Ha akkora elánnal képviselnéd a magyar amatőröket mint a sportkulbodat, már 40 és 220 megánk is lenne :D Ez persze csak vicc, arra akartam rámutatni, hogy a jogrendszer adta, szükségszerűen kiosztott szerepben sok olyan kapu megnyílhatna előttetek, ami az utánpótlásnevelésben és a társdalmi kapcsolatokban is kamatoztatható lenne. Gondolom az előttem szóló is erre utalt: nem a sportban kell kiteljesedni, mert az csak néhány utazgatónak jó, mindenki más szmára érdemtelen és haszontalan. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy vajon makroszinten is megállja-e a helyét a smith-i individualizmus (gy.k.: hogy az egyén érdeke a társadalom érdeke-e). Félre ne értsd, sem bírálat, sem gúny nem hangzott el még tőlem irányotokba, az teljesen másmilyen. Ja, még annyit, hogy semmi rosszindulatú válogatás nincs semmiben, annyira nem számítotok, hogy 3 másodpercet érdemelt az egész gittegylet az ügyben. Egy keresés, egy csippanás hogy nincs találálat. Meg most öt mondat.
Oh bocs, a lényeg mellett ne menjünk el: én azt látom belőletek, amit minden magyar rádiós: a nagy büdös semmit. Egy jelentéktelen egyesületet, ami nem jut egyről a kettőre semmiben. Legalábbis látszólag. Ha eddig nem esett volna le, ezen változtatni lenne egy olyan cél, amihez minden segítséget hajlandó lennék megadni én is, és több száz másik amatőr is. Ezt el ne felejtsd.
Érdekes, hogy valami, ami állítólag „egyáltalán nem számít”, „három másodpercet érdemel”, és egy „jelentéktelen gittegylethez” kapcsolódik, végül mégis ekkora esszét hoz elő Smithtől a 40 és 220 MHz-en át az utánpótlás-nevelésig.
A közöny általában ennél azért rövidebb szokott lenni.
Azt is írod, hogy részedről sem bírálat, sem gúny nem hangzott el, miközben ugyanabban a szövegben szerepel a „sportklub”, a „gittegylet”, a „nagy büdös semmi”, a „jelentéktelen egyesület” és az, hogy „annyira nem számítotok”.
Ha ez nálad még nem gúny és nem bírálat, akkor tényleg érdekelne, mit tartasz annak.
Az meg különösen elegáns, hogy a sportot elintézed annyival, hogy „néhány utazgatónak jó”, mindenki másnak pedig „érdemtelen és haszontalan”. Ezzel persze nemcsak a MRASZ-t minősíted, hanem azokat a magyar rádióamatőröket is, akik versenyeznek, készülnek, eredményeket érnek el, közösséget szerveznek, fiatalokat vonnak be és sokszor a saját pénzükből, saját idejükből tesznek hozzá ehhez az egészhez.
De nyilván sokkal egyszerűbb kívülről ránézni, és odabökni, hogy „nagy büdös semmi”.
Mert megszervezni valamit, embert találni hozzá, pénzt szerezni, adminisztrálni, egyeztetni, képviselni, végigvinni és utána még elvinni a balhét is érte már valamivel kényelmetlenebb műfaj.
A végén aztán jön a nagy gesztus: te és „több száz másik amatőr” minden segítséget megadnátok.
Na, itt azért álljunk meg egy pillanatra.
Hol van ez a több száz ember?
Komolyan kérdezem.
Mert a magyar rádióamatőr közéletben valami egészen különös jelenség figyelhető meg: mindenki hatalmas tömegeket képvisel.
Tömegek elégedetlenek.
Tömegek támogatnának.
Tömegek segítenének.
Tömegek állnak mögöttetek.
Csak amikor meg kellene jelenni valahol, dolgozni kellene, vállalni kellene valamit, vagy fel kellene mutatni egy eredményt, akkor ezek a tömegek valahogy meglepően jó rejtőzködőképességről tesznek tanúbizonyságot.
Beszélni róluk könnyű.
Mutatni őket már láthatóan nehezebb.
Úgyhogy a „több száz amatőr” egyelőre nagyjából ugyanaz a kategória, mint a többi hangzatos ígéret: jól mutat egy kommentben, csak a valóságban nehéz megtalálni.
A „minden segítséget hajlandó lennék megadni” részt pedig nyugodtan elengedhetjük.
Ilyet már sokszor hallottunk. Nagy terveket, nagy mondatokat, nagy közösséget, hatalmas támogatást, majd egyszer, ha lehetőség lesz rá.
A lehetőség régóta itt van.
Ha valóban segíteni akarsz, ott a Normafa Műhely. Annak a gazdája évtizedek óta próbál maga köré közösséget szervezni, de amennyire kívülről látszik, néhány embernél szélesebb kört eddig valahogy nem sikerült igazán megmozgatni. Sőt….
Ez azért elég jó példa arra, hogy tömegeket emlegetni lényegesen könnyebb, mint ténylegesen tömegeket megmozgatni.
Ehhez nincs szükség arra, hogy előtte a MRASZ-t „gittegyletnek”, „jelentéktelen egyesületnek” és „nagy büdös semminek” nevezd, majd a végén nagylelkűen felajánld, hogy azért természetesen segítenél.
Ez nem segítség. Ez egy sértegetés után odabiggyesztett önfelmentő mondat.
A segítség ott kezdődik, amikor valaki nem azt magyarázza, hogy ő és a mögötte álló láthatatlan tömegek mit csinálnának, hanem egyszer tényleg megcsinálnak valamit.
Szóval engem már nem nagyon érdekel, hány száz ember „állna mellé”, „segítene”, „támogatná”, vagy „ugyanezt gondolja”.
Mutasd meg őket.
Vagy még egyszerűbben:
ne mondd el, hányan vagytok – csináljatok végre valamit, amit meg is lehet számolni.
Mert a „több száz támogató” addig csak legenda, amíg kizárólag ugyanabban a néhány Facebook-kommentben találkozni velük.
Nem az a gond, hogy én vagyok jelentéktelen és nem csinálok semmi érdemlegeset, hanem az, hogy a lehetőséghez delegált szervezet. Látod? Megint demagógiával foglalkozol velem kapcsolatban, akit pont nem érdekel. Ezt az energiát inkább a Közösségbe fektesd. Vagy a sportolókba. Nekem mindegy. De olyat, hogy „vagyunk”, „több száz támogató” „ugyanezt gondolja” ne adj a számba, szemen szedett hazugság! Én ilyet soha nem írtam és nem állítottam, nem tudom honnan veszed az idézőjeles részt. Így erre válaszolnom sem kell, és a leghatározottabban visszautasítom a hangulatkeltő csúsztatásodat! Ennyi vagy, semmi több.
Sziasztok,
Én két egyesületnek és a MRASZ-nak is tagja vagyok, mert az egyesületekben úgy döntöttünk, hogy a sporttörvény adta lehetőségeket kihasználjuk. Megint zajlik a szokásos adok-kapok a MARSZ-on belüliek és kívüliek között. Feleslegesen sértegetitek egymást, időnként a hangnem sem elfogadható és ez nekem nagyon nem tetszik, mert nem vezet sehova, nem jutunk előbbre.
A magyar rádióamatőröket sokféleképpen lehet csoportosítani. Az egyik lehetséges csoportosítás például MRASZ tagok (sport szövetség, a neve történelmileg így alakult ki) és MRASZ-on kívüliek (utóbbiak vannak többen). A MRASZ-ba azok lépnek be, akik a jelenleg hatályos sporttörvény alapján szeretnének versenyezni. Amíg a MRASZ tagok és a MRASZ-on kívüliek egymást marják addig itt nem fog megváltozni semmi. Előbbre lépés csak akkor várható, ha a két nagy csoport végre együtt tud működni.
Jelenleg a MRASZ-on kívülieknek nincs érdekvédő szövetségük. Mi lenne, ha Ők is csinálnának maguknak egy szervezetet (sajnos a lehetséges formációkkal nem vagyok tisztában pl: egyesületet, vagy egyesületek szövetségét, vagy valami egyebet a törvényes lehetőségeken belül), amely nem a sporttörvény hatálya alá tartozik, amely képviselheti tagjai érdekeit országon belül és kívül is. Lényeges, hogy a magyar rádióamatőrök tevékenysége, képviselete csak akkor fog előbbre lépni, ha a két szervezet együtt tud működni.
Én a MRASZ-on kívüliek „szövetségének” szervezését nem tudom bevállalni, mert nincs meg a szükséges jogismeretem és valójában az akarat is hiányzik belőlem. Talán van valaki, aki ezt fel tudja vállalni és képes lesz arra, hogy baráti együttműködést alakítson ki a szervezetek között.
Ez a „nem az a gond, hogy én vagyok jelentéktelen” fordulat azért önmagában is elég magasröptű nyitás.
De a lényeg egyszerű: nézz körbe. Csak az nem veszi észre, hogy mit csinálunk, aki eleve úgy döntött, hogy nem akarja észrevenni.
Linket ugye ide nem tudok küldeni, de azért ennél többre tartalak: ügyes vagy te, ha tényleg érdekel, megtalálod.
Persze van egy másik lehetőség is: továbbra is azt állítani, hogy „semmi nem történik”, miközben kényelmesebb nem utánanézni annak, ami nem illik bele az előre gyártott történetbe.
Az már nem tájékozatlanság.
Az már inkább szemlélet kérdése.
Teljesen egyetértek veled, bár jómagam semmilyen szervezet tagja nem szeretnék lenni. Egyelőre nem látom az igényét érdekképviseletnek vagy bármilyen egyéb szervezetnek sem, a jogalkotó úgyis megcsinálja amit akar. A hatályos jogszabályok ugye elvárnak egy, a rendszerhez delegált civil szervezetet, aminek jelenleg szerepköre van, de jelentősége nincs. Attila ezt a kettősséget védi valamiért – nyilván, hiszen érintett – akárhányszor szóba kerül bármilyen széljegyzetben is. Így legalább szerez némi jelentőséget neki :)
Jelentéktelen vagyok. Nincs társadalmi szerepvállalásom, nem vagyok meghatározó személyiség, vállalom és tartom. Nem is vállalkoztam többre, nem is szeretnék. Nem török babérokra, nem akarok irányítani. Nincs mit és nem is hozok létre semmit. Értem, hogy megmagyarázzátok az eredményekben gazdagon elteltek az éveket, de rám – és akkor jöhet: a környezetemben – tucatnyi amatőrre – egyszerűen nem vagytok hatással. És ezt nem bántásból mondom, ez tény. Ha tévedek kérlek néhány pontba sorold fel, hogy melyek a rádiózás azon aspektusai, amelyek az én életemben hozzátok kötődnek. Amelyek nélkületek más lenne. Olyan is jöhet, ami a társadalmasítás része volt anno.
Ha már az a kérdés, hogy melyek azok a dolgok a magyar rádióamatőr életben, amelyekhez a MRASZ-nak köze volt, és amelyek nélküle talán másképpen alakultak volna, akkor nézzünk néhány konkrét példát.
Érdekképviselet és szakmai egyeztetés az NMHH-val.
A MRASZ rendszeresen részt vesz a rádióamatőröket érintő jogszabályok, frekvenciahasználati és engedélyezési kérdések szakmai egyeztetésében.
Ennek kézzelfogható példája a 2026-os antennatelepítési szabályozás könnyítése is, amelynek előkészítésében a Szövetség egyeztetett az NMHH-val.
Ez nemcsak a MRASZ-tagokat érinti, hanem minden magyar rádióamatőrt, aki antennát szeretne telepíteni.
Vagy ami épp aktuális WRC-27 előkészítésének helyzetéről szóló szakmai megbeszélésen is jelen lesz a MRASZ.
A rádióamatőröket érintő jogszabályok és szabályozások véleményezése.
Amikor rádióamatőr engedélyezésről, különleges hívójelekről, frekvenciákról, teljesítményhatárokról, vizsgarendszerről vagy más hatósági kérdésről folyik egyeztetés, kell valaki, aki a rádióamatőr közösség szempontjait képviseli.
Ez tipikusan az a munka, amelyből kívülről kevés látszik, de az eredményét adott esetben mindenki használja – az is, aki soha életében nem volt MRASZ-tag.
A Kezdő – sokak által „gyerekvizsgának” nevezett – vizsgafokozat és a fiatalok belépésének megkönnyítése.
A rádióamatőr utánpótlás szempontjából alapvető kérdés, hogy egy gyereknek vagy fiatalnak ne kelljen rögtön ugyanazzal a követelményszinttel szembenéznie, mint annak, aki komoly műszaki háttérrel érkezik a hobbihoz.
A Kezdő vizsgafokozat éppen arra ad lehetőséget, hogy a fiatalok számára legyen egy valóban elérhető belépési pont a rádióamatőr világba.
A 14. életévét még be nem töltött jelentkező is vizsgázhat megfelelő támogatással, a későbbiekben pedig továbbléphet CEPT Novice, majd HAREC szintre.
Ha valóban utánpótlást akarunk, akkor a gyerekeket először be kell engedni az ajtón, sikerélményt és valódi rádiózási lehetőséget kell biztosítani számukra, majd később lehet őket továbbvezetni a magasabb vizsgafokozatok felé.
A Kezdő és CEPT Novice amatőrök számára használható frekvenciák bővítése és a teljesítményhatárok emelése.
Ez talán az egyik legjobb válasz arra a kérdésre, hogy:
„Jó, de mit változtatott a MRASZ az én rádiózásomban?”
A MRASZ érdekképviseleti munkájának fontos része volt, hogy a Kezdő és CEPT Novice kategória ne egy alig használható, erősen korlátozott jogosultság legyen, hanem valódi rádiózási lehetőséget adjon.
Ennek eredményeként a kezdő és Novice amatőrök számára használható frekvenciatartományok bővültek, és az alkalmazható adóteljesítmény is jelentősen emelkedett.
Ma több RH-sávban a Kezdő fokozat 100 W, míg a CEPT Novice 200 W maximális adóteljesítménnyel használhatja a számára engedélyezett frekvenciatartományokat. URH-n szintén jelentősen jobb lehetőségeket kapnak, mint korábban.
Vagyis itt nem valamilyen elvont „érdekképviseletről” beszélünk.
Több használható frekvencia és nagyobb teljesítmény került a kezdő rádióamatőrök kezébe.
Aki ma Kezdő vagy CEPT Novice engedéllyel ezekkel a lehetőségekkel rádiózik, az egy olyan szabályozási környezet előnyeit használja, amelynek kialakításáért és javításáért a MRASZ éveken keresztül egyeztetett és dolgozott.
Ingyenes Novice- és HAREC-vizsgafelkészítés.
Fontos hozzátenni, hogy a közvetlen vizsgafelkészítés nem klasszikusan MRASZ-alapfeladat. Sokkal inkább a tagegyesületek, rádióklubok természetes feladata lenne, hiszen ők vannak helyben, ők tudják közvetlenül megszólítani a kezdőket, közösséget építeni köréjük és a vizsga után is megtartani őket.
A MRASZ feladatát ezen a területen inkább abban látjuk, hogy irányt mutasson, módszertani és szakmai segítséget adjon, támogassa a klubokat, és olyan mintát teremtsen, amelyet a tagegyesületek helyben tovább tudnak vinni.
Ennek ellenére a MRASZ maga is vállalt közvetlen szerepet, és éveken keresztül ingyenes, személyes Novice- és HAREC-vizsgafelkészítő tanfolyamot szervezett, heti többórás foglalkozásokkal, oktatókkal, teremmel és rengeteg önkéntes munkával.
Az elején nagy volt a lelkesedés. Aztán sajnos hamar kiderült, hogy többen abban a tévhitben érkeztek: ha „közelebb kerülnek a tűzhöz”, akkor talán majd súgunk valamit a vizsgán, vagy valamilyen előnyük származik abból, hogy hozzánk járnak.
Hát, ebben tévedtek.
A vizsgán ugyanazt kellett tudniuk, mint bárki másnak. Erre néhányan hamar rájöttek, és szépen le is morzsolódtak.
Akik viszont kitartottak, tanultak és komolyan vették a felkészülést, azok sikerrel vették az akadályokat és levizsgáztak.
Nem is titkolt célunk volt, hogy a vizsga ne a történet vége, hanem inkább a kezdete legyen. Reméltük, hogy közülük néhányan rádióklubokhoz csatlakoznak, közösségbe kerülnek, esetleg idővel még a MRASZ közelébe is kerülnek.
Sok lehetőséget és alternatívát mutattunk meg előttük, mert a cél nem pusztán az volt, hogy valaki megszerezzen egy hívójelet, hanem hogy valóban bekapcsolódjon a rádióamatőr közösség életébe.
Sajnos végül talán egy-két ember volt, aki valóban ezt az utat követte. A többiek jelentős részéről a sikeres vizsga után többet nem hallottunk – sokszor még egy köszönés erejéig sem.
Ettől azonban az oktatók és szervezők által befektetett munka még megtörtént.
Ez a tapasztalat is megerősített bennünket abban, hogy hosszú távon az a jó modell, ha a MRASZ segíti, támogatja és ösztönzi a tagegyesületeket, hogy minél több klub maga tudjon helyben felkészítést, mentorálást és valódi közösségi folytatást biztosítani a kezdők számára.
Utánpótlástáborok és fiatalok megszólítása.
Nem egyetlen alkalomról van szó. A MRASZ több éven keresztül szervezett utánpótlástáborokat, ahol a gyerekek és fiatalok rádiózhattak, antennát építhettek, forraszthattak, morzézhattak, kipróbálhatták a rádiós tájfutást, a kitelepülést és a rádióamatőr élet számos más területét.
Ez pontosan az a fajta munka, amelynek eredménye nem feltétlenül másnap, hanem évekkel később jelenik meg.
Rádiók és eszközök biztosítása fiatal kezdőknek.
A MRASZ olyan fiatal rádióamatőrök számára is biztosított pályázati lehetőséget RH- és URH-rádiók, illetve más eszközök használatára, akiknek még nincs saját felszerelésük és önálló keresetük.
Mert könnyű azt mondani egy gyereknek, hogy „rádiózz”.
Sokkal nehezebb megoldani azt is, hogy legyen mivel rádióznia.
Nemzetközi YOTA-részvétel és utánpótlás-nevelés.
Magyar fiatalok rendszeresen részt vesznek IARU Region 1 YOTA-programokon és nemzetközi táborokon.
Ezek nem egyszerű kirándulások. Kapcsolatokat, rádiós gyakorlatot, versenyzési tapasztalatot, nyelvi és nemzetközi környezetet biztosítanak azoknak a fiataloknak, akik valóban komolyan gondolják ezt a hobbit és sportot.
Az utánpótlás-nevelés egyik kézzelfogható eredménye: VK9XY.
A VK9XY Christmas Island DXpedíció magyar résztvevője, HA1TMP, Tóth Máté Péter szereplése számunkra különösen fontos visszaigazolás.
Ez igenis a MRASZ utánpótlás-nevelő munkájának egyik eredménye.
Évek óta próbálunk fiatalokat bevonni a rádióamatőr életbe: táborokat szervezünk, versenyzési lehetőséget biztosítunk, nemzetközi YOTA-programokra küldünk fiatalokat, szakmai és közösségi kapcsolatokat építünk köréjük, és igyekszünk megmutatni nekik, hogy a rádióamatőrködés jóval több annál, mint megszerezni egy vizsgabizonyítványt és egy hívójelet.
Ennek a munkának az eredményét Magyarországon sokan valamiért nem akarják észrevenni vagy elismerni.
Az óceán túloldalán viszont észrevették.
Egy nemzetközi DXpedíciós csapat meglátta azt a tudást, hozzáállást és lehetőséget, amelyet itthon évek óta építünk és támogatunk.
Ezért a VK9XY számunkra nem egyszerűen annyi, hogy „egy magyar is ott lesz a csapatban”.
Sokkal többről szól.
Annak bizonyítéka, hogy a MRASZ utánpótlásba fektetett munkája nemzetközi szinten is látható eredményt képes hozni.
Kicsit furcsa helyzet, hogy ezt néha előbb veszik észre az óceán túloldalán, több ezer kilométerre Magyarországtól, mint idehaza.
De talán éppen ez a legjobb visszaigazolás arra, hogy érdemes folytatni.
A nemzetközi QSL-iroda működtetése.
A QSL-forgalom talán nem látványos közösségi médiás téma, mégis folyamatos szolgáltatás.
Évről évre QSL-lapok ezrei jutnak el magyar amatőröktől külföldre és külföldről magyar amatőrökhöz ezen a rendszeren keresztül. (A tagság részére a küldés ingyenes húlykorlátozás nélkül).
Versenyek, országos bajnokságok és aktivitások.
RH-, URH-, ifjúsági és különböző szakági versenyek, országos bajnokságok, aktivitások szervezése és értékelése szintén olyan háttérmunka, amely nélkül egyszerűen kevesebb lehetőség lenne rádiózni és versenyezni Magyarországon.
ARDF és HST szakágak működtetése és nemzetközi képviselete.
Magyar versenyzők világ- és Európa-bajnokságokon indulnak, utánpótlás-nevelés folyik, hazai és nemzetközi versenyeket rendezünk.
Ezek a rádióamatőr sport olyan területei, amelyekről sok klasszikus rádióamatőr talán keveset hall, ettől még komoly szakmai és szervezési munka van mögöttük.
Rádióamatőr Szakmai Nap.
Szakmai előadások, rádióklubok, kiállítók, börze és személyes találkozási lehetőség egy helyen.
Ezek a rendezvények is azt szolgálják, hogy klubtag, MRASZ-tag és szervezeten kívüli rádióamatőr találkozhasson egymással, információt cseréljen, tanuljon és kapcsolatokat építsen.
Közösségi rendezvények, kitelepülések és találkozási lehetőségek.
A rádióamatőrködés nem kizárólag arról szól, hogy valaki otthon ül a rádió előtt.
A klubok, kitelepülések, szakmai napok, versenyek és közös programok egyik fontos szerepe éppen az, hogy legyen hol találkozni, tapasztalatot átadni és új embereket bevonni.
És még biztosan lehetne folytatni.
Lehet szeretni vagy nem szeretni a MRASZ-t.
Lehet kritizálni a vezetését, egyes döntéseit, sőt kell is, ha arra ok van.
De azt állítani, hogy a Szövetség semmit nem tett a rádióamatőrökért, vagy hogy nélküle minden pontosan ugyanilyen lenne, egyszerűen nem fér össze a tényekkel.
A Kezdő vizsgától és az utánpótlás-neveléstől a használható frekvenciák bővítésén és a teljesítményhatárok növelésén keresztül a jogszabályi érdekképviseletig, antennaállításig, oktatásig, vizsgafelkészítésig, QSL-szolgáltatásig, versenyekig, YOTA-programokig és a nemzetközi szereplésig számos olyan terület van, amelyben a MRASZ munkája jelen van.
És van ennek még egy fontos része:
ezeknek az eredményeknek jelentős részét az is használja, aki nem MRASZ-tag.
Aki Kezdő vagy Novice engedéllyel nagyobb teljesítménnyel rádiózik, aki az új frekvencialehetőségeket használja, aki könnyebben állíthat antennát, aki versenyen indul, aki QSL-lapot küld, vagy akinek a gyereke a rádióamatőrködés felé indul, az akkor is találkozhat ennek a munkának az eredményével, ha közben soha nem lép be a Szövetségbe.
Talán éppen ezért furcsa néha azt hallani:
„Mit tettetek értem?”
Mert nem minden eredményhez jár névre szóló csomag.
Van, amit egyszerűen csak természetesnek veszünk miután valaki más előtte éveken keresztül dolgozott érte.
A spanyolok a mai napig URE-znak az antennáik kapcsán: az ő szervezetük 40-50 éve valóban kiharcolta az építési engedélyeket, itthon, most viszont semmi sem változott. Bár de, a szomszéd már nem „köteles tűrni”, azt az érdeket senki sem képviselte (hi). Az antenna, antennatartó kérdésköre tény, hogy meg lett normálisan fogalmazva, de érdemben semmi sem változott, csak összeboronálták a jogterületek kijelentéseit. Jó, mert így könnyebben megérti az amatőr, mit szabad és mit nem, nem veszik el a szolgáltató, az antenna, az antennatartó, hasznos magasság és egyéb kérdésekben. Elég a Hészekkel megküzedni.
Az engedélyes fokozatok vizsgarendszereit nem helyben döntik el, csak kell valaki, aki a szakmát képviseli. Ezért is von be a szabályzó civileket, akit ilyen dolgokra jelöl ki, ez hazánkban a Mrasz. Sokszor, talán épp fentebb is az íreket hozom fel, szervezésben és a feladatok allokációjában figyelemre méltóan ügyesek, a csőlátású börükratizmus előnye.
Vizsgák. A korábbi vizsgarendszer kompetenciatérképére azért kíváncsi lennék (legközelebb azzal könnyebb és koherensebb lesz). Oktatáspolitikai, oktatásszervezői szakmeberek, ráadásul mindez a mérnöki szakterület(ek) aspektusában sajnos megkerülhetetlen, nem ismerem az erőforrásokat, de kíváncsian várom az eredményt.
Érdekképvisletre nem igazán látok példát, de valójában nem is volt rá szükség még. Igaz, itt ilyesmire gondolnék, mint például az Rsgb a 60 métert Eu-szerte megreformáló mozgalma (mert az ugye a wrc-15 alapjain nyugszik), vagy korábban a 479 kHz. De a Darc közelharca a 2m-es sávért (valami légiszolgálat akart lecsípni belőle, majd a cept tette erőssé) is említésre méltó, főleg, hogy ők nem cska implementáltak, hanem új vizsgakategóriát is grundoltak. Idehaza a hit- és erkölcstan mellett a ham kultúra lehetne a harmadik kötelező választható tárgy :D Ez persze csak vicc. Amúgy az íreknél volt még egy igazi érdekképviseleti csörte, amikor a 35 és 54 megás sávot kapták meg. (Bocs, a 630m úttörői kontinentális szinten talán a belgák voltak).
Kemény dolgot mondok, de az ilyen „érdekképviseletek” kb. olyanok (nem mellékesen speciel a példák tényleg hasznosak), mintha ti azzal fitogtatnátok az erőtöket és befolyásotokat, hogy kiharcoljátok a 147-148 megás szegmenst. Egy ilyen után például nem lenne létjogosultsága egy ilyen kérdésnek.
Oh bocs, az előbb említett spanyol érdekképviselet egy vagy két éve taposta ki a QO100 brutális sávengedményei mellett a 40 megás sávot. Kezdésnek az is jó lenne ;)
A 40 méteres sávra rágyúrhatunk, inkább az a kérdés, hogy itthon, HA-ban mekkora lenne rá az igény. Bár az is igaz, hogy a dolog nem kizárólag ezen múlik.
40méteres = 40 megás
Hogy mekkora lenne az igény? 40 méter aktuális kérdés, be lehet mögé állni. De nem is számít az igény, a lényeg a potenciál, főleg, ha nem ideiglenes próbaként vagy a nemzetközi trenddel jön. Elmagyarázom.
Nem azt mondom, hogy tíz iskolában pilot jelleggel indujon rádiós tájfutás az unalmassá duzzasztott tesióra keretében, de mondjuk ha a soros módosítás előtt a kezdő fokozatot egy éves érvényesség mellett mindenkire kiterjesztitek és ezt a hatóság elisemri az érdemeiteknek, szerintem sokáig nem lehet ilyen vagy hasonló kijelentést tenni. Lefordítom: erőssé váltok. Ráadásul sokak szemében nagyot nőttök, mert erre valódi társadalmi igény van. Kapják hát meg a 10m/2m/70cm hármast, kit zavarnak? Déemerezzenek, meg ha akarnak cébézzenek komolyan, legalább a többieket sem idegesítik, hogy várprofi rádióamatőrnek imsertetik el magukat az esernyőjavítók vagy utcaseprők. A korábbi rh/urh a-b-c rendszer ugyanis nagyon komoly szubkulturális rendet tartott, ami ma szétborult: mindenki tudta hol a helye, nem vágyott magasabbra és küzdött, ha feljebb akart jutni. Ez bizony fontos eleme egy társadalomnak, enélkül egyszerűen nem lehet szervezni és megérteni a viszonyokat. Ebből van manapság a legtöbb gond. Na de ne kalandozzunk el, bocs ha csapongok, ez egy hosszú nap volt.
40 méter nehéz kérdés, mert egy ideiglenes megoldás nem működik fecskeként, főleg, hogy a karibi térségben (asszem ott megy igazán) nem szegmentálták. Bár a hétvégi RTTY versenyen voltak benne, legalább lett volna hely. Mindegy.
Az a gáz, ha már minta, hogy egy szövetség (még ha sport is – hi) olyan ügyekben marad láthatatlan vagy eredménytelen – vagy ahogy összefoglalóan korábban kiakasztottalak -jelentéktelen – amelyekben más országok szervezetei hatékonyak vagy fellépnek. Mi va nha elvesznek egy sávrészt, lefaragnak a jogosultásgokból, vagy lemaradunk valami nemzetközi trendről? Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e majd, hanem az, hogy mikor. Akkor végleg roló? Dehogy, minden emgy tovább. A valódi dilemmám az, hogy ezekben nem érzem biztonságban a ham szolgálatot, mert nem látom az érdekképviseletben a potenciált. A mostani felállás kényelmes, mert nem történik semmi. És mi van, ha megjelennek más szakmai szereplők? Bár enélkül most nincs referencia, és jön a beszámolóükban való győzködés, önigazolás. A vizsgarendszert nem említem, hazánk kábé félúton van a lemaradásban, szerintem ez tartható, mégha itt-ott torzak is a követelmények. Nyilván ennek mértéke fájdalmas lehet, de mondom, ezt kíváncsian várom.
Mindezzel nincs semmi gond, csak ne akadj ki, ha szóba kerül. Mert persze, hogy szóba fog kerülni. Főleg ha kimaradtok valamiből, ahol más példa szerint helyt kellett volna állni. Hidd el, a nyolc közül legalább négy azért volt ott, mert ott akart lenni… Az ember egyszerűen így működik. Mert ha egyszer ott van, évekig mindenki kussol. Legyen ez egy útravaló ;)
40 méteren a felső 100 khz-re gondoltam az előzőekben, később jött a második hozzászólás. 40 mega kiváló lenne, épp említették.
Navárj. 40 méter baromi nagyot szólhat, elég összetett a helyzet és egy idióta halt értelmetlen bölcsőhalált még jó régen, azóta mindenki kínosan hallgat róla, csak Kína zavart be a képbe mert ő meg adókat indított. Holnap kifejtem.
A 40 méteres sáv kiterjesztése szerintem minden vitán felül áll. Én a 40 GHz-re gondoltam, hogy vajon mekkora lenne rá az igény.
Arra viszont kíváncsi leszek, hogy ha netán megkapjuk a 40 méteren a +100 kHz-et, vajon mit kérnek majd érte cserébe. Van egy olyan sejtésem, hogy a 23 cm-es sávból kerülhet valami terítékre.
40 giga, nem 40 mega? Nincs terítéken a wrc27-ben a 23 centi, azt néhány éve lezárták azzal, hogy megmarad amatőrsávnak, de biztosítani kell a rádiónavigációs zavarmentességet. Ezt egyénként a Galileo miatt tették bele, így maradt a béke. Népszerű sáv és legyártottak rá kétmillió rádiót :)
Késő volt már :-) Maradjunk inkább a 40 méternél.
Azért a 23 cm-es sávot még elővehetik egyszer… de ne legyen igazam.
Amúgy érdekes, hogy a 23 cm-es sáv egyik legnagyobb összefüggő szegmense az amatőr televíziózás számára kijelölt tartomány.
Nekem a 23 cm-hez a ’90-es évek végén annyi közöm volt, hogy az esztergomi RMNC csomóponton két link is ezen a sávon üzemelt 19k2 sebességgel. Akkoriban ez már szinte szélessávnak számított – majdnem gyorsabb volt, mint a betárcsázós modemem
Komolyan mondom, borzalom, ami itt folyik. Nem vagyok MRASZ tag, mert nem tartozom klubhoz. Magányos farkasként QSO-zgatok a saját örömömre. Miután nem vagyok a MRASZ tagja, egyszerűen jogom nincs beleszólni (ez a finomabbik kifejezés, erősebbet akartam írni) a szövetség dolgaiba. Itt viszont néhányan vehemensen támadtok egy szervezetet, amihez talán semmi közötök. Ha viszont MRASZ tag valaki az itt megnyilatkozók közül, akkor a kritika mellé lássuk a tevékeny munkátokat! A javaslatokat, és mellette a megtett munkát, vagy legalább a szándékot!
Én pl. nem vagyok a Magyar Autóklub tagja sem, eszembe nem jutna bírálni, kritizálni a működésüket. Ti miért teszitek? Megfordítom: ti mit tesztek azért, hogy az általatok felvetett gondok megoldódjanak? Tesztek bármit is azon kívül, hogy kritizáltok? Jó kibúvó, hogy: nincs megfelelő jogi ismeretem, meg hasonlók. A nagy büdös fenét! Szóval, szerintem le kellene állni az ész osztogatásról. Ötleteitek, javaslataitok vannak a jobbá tételre? Rajta! Tegyetek is valamit!
HA2NA-nak pedig: ne védekezz! Aki elfogult, semmilyen ész érveket nem fog meghallani, kár rájuk pocsékolni energiát, időt, idegeket. Mondom ezt úgy, hogy életemben kétszer találkoztam veled, jószerével nem ismerlek, viszont a legutóbbi MRASZ szakmai nap fantasztikusan jól sikerült, le a kalappal a MRASZ, a szervezők előtt!
„15/2013. (IX. 25.) NMHH rendelet a rádióamatőr szolgálatról”-ben szerepel
„a rádióamatőrök nemzeti képviseleti és érdekvédelmi szervezete”.
Körülbelül ez felel meg a „Magyar Mobilitási és Autóklub”-nak.
Van rádiós sportági szakszövetség: „Magyar Rádióamatőr Szövetség”.
Ennek a „Magyar Nemzeti Autósport Szövetség ( MNASZ )” felel meg.
Apró kiegészítés HA1SU-nak: Az IARU országonként csak egy szervezetet ismer el, tehát másik nemzetközi képviseletet is ellátó szervezet létrehozása értelmetlen.
A létező szövetség deklaráltan csak egy részét integrálja a hívójeleseknek, ezzel kirekeszti azokat, akik nem értenek velük egyet. Az alapszabály tökéletesen lehetetlenít el bármilyen változtatási kísérletet, így a belépünk és belülről változtatunk módszer sem működhet. Marad a kívülről való vélemény nyilvánítás, vagy a távolmaradás.
Hála az égnek, alanyi jogon kérhető hívójel. Amíg ez így marad, szóra sem érdemes az egész. Ha változik, legfeljebb még kevesebb rádióamatőr lesz. Senkinek nem fogunk hiányozni…..
Pedig, ha lenne legalább két szervezet, amelyek a hazai és/vagy a nemzetközi képviseletért versenyeznének ( ennek a versenynek semmi köze a sporttörvényhez! ), nem lenne ördögtől való.
Remélem nem bántok egy olyan kommentet is, ami egy (még, fő az optimizmus) nem hívójelestől jön.
Engem lassan egy éve érdekel még csak a rádióamatőrség, az anyaggal komolyabban pár hónapja foglalkozom és mostanra érzem azt, hogy megy annyira a dolog, hogy följelentkezzem az októberi vizsgaidőpontra. Mint teljesen kívülről érkező, azt kell mondjam annak, aki ne adj Isten annyira nem akar klubba járni annak (hiába gyönyörűszép ez a hobbi!) elég siralmas a felkészülési folyamat.
Értem és megértem, hogy senkinek se érdeke konkrét kérdéssort közzétenni (egyébként ez kissé kútba esett téma, mert ott vannak a Joubert és HG9IEG oldalon található ősrégi beszkennelt vizsgák). Meg azt is, hogy a rádióamatőr önképzést végez. De, hogy nincsen egy modern, központi helyről elérhető tananyag, ami a törvény és követelmények módosulásával lépést tart, hanem úgy kell 15-20 éves oldalakról összemazsoláznia az embernek az anyagot és aztán megbizonyosodnia afelől, hogy amit olvas még mindig releváns a jelenlegi törvények szerint, az nagyon kellemetlenné teszi a folyamatot és saját korlátozott tapasztalataim alapján példátlan.
Én jelenleg a HA5KDR jegyzetéből, a hamhu tankönyvből, meg a Brékó/CQDX próba vizsgájából igyekszem magamra venni a tudást, de egyik se az igazi: A jegyzetben olyan dolgok vannak, amik elvileg CEPT Novicehoz nem szükségesek (pl. Kirchoff-törvény) és mivel a legújabb verzió 2015-ös, ezért a 2018-as tövénymódosítások benne sincsenek. A tankönyv szintén húsz éves és helyenként még németül van. A Brékó vizsgában pedig még abszolút kezdőként is találtam pár hibás választ (pl. az árnyékolást főképp balesetek megelőzésére használjuk a vizsga szerint, nem pedig az interferencia megszüntetésére).
És akkor persze felmerül, hogy hát mit akarok én, ott a törvény abban ott a táblázat amin feketén-fehéren ott van minden. Igen ám, csak ez a táblázat nem igazán magyarázza meg magát helyenként. Két egyszerű, hülye, de remélhetőleg illusztratív példát mondok:
– Az osztást elvárja a CEPT Novice vizsga, mint szükséges tudás, de a törtek ismeretét nem. El tudom képzelni, hogy ez valójában azt jelenti, hogy ismerni kell a törteket, de mondjuk nem kell tudni két számot közös osztóra hozni, de akkor sem egyértelmű.
– Egymás alatt van pl. a „sávszélesség” és a „sáváteresztő szűrő” az „Áramkörök” kategóriában. Mivel a sávszélesség nem áramkör, hanem fogalom ezért gondolhatjuk, hogy akkor ez a szekció valójában fogalmakat vár. Viszont a szűrő maga egyszerre lehet fogalom is („mit tud?” / „hogy néz ki grafikonon?”) vagy áramkör („milyen elemekből áll?”). A válasz gondolom én, hogy tudni kell mindkettőt, de jó lenne, ha oda lenne írva, mert törvényből tippelgetni nem szerencsés.
Remélem az itt leírtak valamennyire igazolják, hogy igyekeztem utánajárni a témának és nem csak várom, hogy az ölembe hulljon a vizsga. Tényleg csak arra szeretnék kilyukadni, hogy akinek nincs kedve vagy ideje klubokon át tanulni, az olyan hátrányból indul, ami szerintem indokolatlan és nem lennék meglepve, ha részben hozzájárulna ahhoz, hogy alig ~háromezer rádióamatőrt számol az ország. A németeknek ott az 50ohm, az amerikaiaknak az FCC maga csinál tananyagot, de az angoloknál is úgy hallottam korrekt központi képzés van, úgyhogy igazán nem mondhatja bárki, hogy az internetes archaelógia meg linkvadászat az egyetlen megoldás.
Kissé úgy érzem magam, hogy azért fizetem ki azt a négyezres díjat, hogy egyáltalán meg tudjam tapasztalni, mit is várnak a vizsgán és, ha nem megy, akkor legalább legközelebb már okosabb emberként mehessek.
Hogy a cikkbe belekössem a mondanivalóm, én nem vagyok se cébés, se rokkantnyugdíjjas, se kamionsofőr, de mégis azt szeretném látni, hogy itthon is modernizálás és valamiféle centralizálás történjen és ennek egyáltalán nem kell a tananyag egyszerűsödését jelentenie (a hozzáférhetőséget kivéve).
(Arról meg ne is beszéljünk, hogy 2026-ot írunk és még mindig ötletem sincs, hogy valójában fel vagyok-e jelentkezve a vizsgára vagy majd jelentkezhetek újra potyára Októberben a novemberi alkalomra, mert hiába teltek el hetek, az NMHH-tól egy mukkot nem hallottam. Elhiszem a kormányhivatal nem akar emailben kommunikálni, de akkor meg küldjék meg a DÁP-ra mielőtt a fizikai levél megérkezik vagy nem tudom.)
Indítsak egy vizsgára felkészítő konyhanyelvtanfolyamot? Had másoljam be egy facebookos hozzászólásomat:
Teljesen más a vizsga adta ismeret és a tudás. Figyelj. Hiszem, hogy mindez csak megközelítés kérdése. Mondják a zokosok, hogy a természet a matematika nyelvén íródott, ám ez visszafele is igaz! Beszélhetek székfoglalói szinten az ikerprímekről, de mutathatok is egy csigát. Órákat adhatok a megszakításvezérlésről olyan szavakkal amiket nem is ismersz, vagy elmondhatom, mi történik ha becsenget a postás. A lényeg, hogy ugyanazt fogod elképzelni ugyanarról amiről én, csak más megközelítésben. Nem más mélységben, hanem más megközelítésben. A vizsgarendszer is ilyen, erre készít fel a rádiózás aspektusában. Nem okos vagy kevésbé okos leszel, nem másként fogod tudni, hanem megismered. El fogod tudni képzelni, és ha valaki hozzátesz valamit, be fogod tudni fogadni. Tanulsz, fejlődsz.
….ésatöbbi…. Lenne igény egy ilyen sorozatra, amin átmegyünk az összes ponton elejétől a végéig? Lehet, hogy nem illeszkedik a teszthez, de legalább ad némi fogalmat arról, hogy mi a kérdés. Csak hát baromi nagy meló. :\ Nem egyszerűbb egy klubban bejárni órára? Van egyáltalán olyan?
Kedves HA8LHT!
>Indítsak egy vizsgára felkészítő konyhanyelvtanfolyamot?
Én minden hazai anyagot nagyon szívesen fogadok (például így is találtam erre az oldalra, a „Kezdők rovata” szekció remek és nagyon köszönöm, hogy vetted a megírására a fáradtságot!) úgyhogy én legalábbis nem fogok erre nemet mondani, de úgy érzem ez nem a te felelősséged kéne, hogy legyen és nem is feltétlen oldaná meg a fentebb felvázolt problémát.
Sőt, meg merem kockáztatni, hogy még csak nem is az egyes klubokat kéne hogy ez a felelősség terheljen, hanem ennek valami össznépi dolognak kéne lennie az NMHH-val az élen és alájuk bedolgozva azok a klubok és önálló amatőrök, akik éreznek magukban pedagógiai késztetést.
Nem tudom van-e erre bármiféle kezdeményezés. Ha igen megkövetem magam, de azok alapján, amit a hazai online térben láttam, nem találtam semmi ilyesmire utaló jelet.
>Teljesen más a vizsga adta ismeret és a tudás.
Ezt egyáltalán nem is szeretném vitatni! Az világos, hogy a vizsga arra elég, hogy az ember elkezdje, nem arra, hogy úgy érezze be is fejezte a tudását.
Az egész kacifántos mondandóm tézise összesen annyi, hogy itthon autodidaktának lenni hatványozottan nagyobb fölösleges szívás mint más országokban és biztos vagyok benne, hogy ez sok fiatal (de akár nem túl fiatal) kedvét szegheti, akiket egyébként tökre érdekelne a téma és tanulékonyak, de mondjuk mellé vidéken laknak vagy csak szimplán nincsenek olyan körülmények között, hogy +1 helyre el tudjanak járni.
>Nem egyszerűbb egy klubban bejárni órára? Van egyáltalán olyan?
Hát egen, ez is egy találós kérdés. Egyrészt ugyanúgy nyolcórázom mint mindenki más és másfél órákat utazni, hogy késő délután két órát egy klubban töltsek és utána este érjek haza, másnap ismét melóval nem annyira vonzó. De, ha ez a személyes szocporbléma nem is volna, több klub oldala elég szellemváros hatást kelt. Tavalyi vagy tavalyelőtti képzésekre mutatnak a linkek, így jószerével még az is felmerül az emberben, hogy egyáltalán van-e itt még aktivitás vagy sincs. Ha jól látom egyedül a HA5KDR-nek van most online kurzusa, arra igyekszem még benézni.
Egy szó mint száz, nagyon szívesen olvasom bármi tananyagot is teszel fel, de a problémám gyökere sokkal mélyebbre hatol és túlmutat egy-egy ember tevékenységén.
Jó de mit? Megmosolyogtató, de sok érettségizett ember nem tudja elvégezni a 6/2(1+2) műveletet. Pedig ez a számtan is elég bonyolult, nem beszélve arról, hogy neked összeadás, kivonás, szorzás és osztás, másnak addíció, szubtrakció, multiplikáció és divízió. Ebben a világban nem számok vannak, csak absztraktabb matematikai objektumok, változók, vektorok és tereik, paraméterek, polinomok, tenzorok, sokaságok, meg a többi megszelidítendő rém :)
Osztom Galileo nézetét, hogy a világot a matematika nyelvén írták, de szerintem ezt az egészet félre kell tenni. Meg lehet érteni anélkül is, hogy egy egyszerű alapművelet mögött egész algebrai struktúrákat, absztrakciókat és strukturális szabályrendszereket láss. 1+1 akkor is 2, ha két kockacurot raksz egymásra és nem halmezelméletekben vagy peano aritmetikában gondolkozol. Egszerűen nem kell.
És ez csak az első kérdés volt :D Szóval ami a lényeg, hogy alapozni kell. Megfelelő alapokkal a kockacukrok is éppoly jól érthetőek, mint az iuntermodulációs torzítás vagy a linkbudget vagy mittomén a lo-fáziszaj, jitter, impedancia, satöbbi. Vagyis fordatva, érted.. Egy kapcsolást is könnyebb megismerni, ha szereted azt, ami mögötte van. Egy sztori, egy történet, vagy egy érdekesség ha fogékony vagy a műszaki dolgokra, esetleg a tudománytörténetre. Bármi.
Nyilván vannak, akik élből utasítják el ezt az egészet, azt fel kell ismerni és el kell engedni. Még sosem sikerült megfejtenem, hogy miért akarnak hívójelet vagy mit látnak a rádiózás mögött ezért szorgalmazom hogy ne kelljen hívójel a dmr rendszer eléréséhez, úgysem rádiós rendszer).
A legnagyobb gond, hogy nincs oktatási kultúra, de egy rádióamatőr könyv sem, amiben olvasmányosan vagy legalább fejezetesen benne lenne minden. A gyűjtemény nem működik, sajnos már bebizonyosodott.
Egy jó könyvet nyomdába küldeni nagyjából egy év. 30 órát leadni „csak” 30 nap és 15 táblafilc. Ha úgyis barázdát szánt az eke mindegyik végtelen időpazarlás.
Meg eleve. Ha nem is adom senki szájába a kérdést, a tsztsort jó lenne ismerni. Sajnos vidéki vagyok, így nem tehtem meg, hogy egy évig minden vizsgára és pótvizsgára bemegyek megbukni, hogy lássam. De nagyon jó lenne, hogy a kompetenciák szintjén át tudjam adni. Igen, amit mondtál példának, hogy az áramköröknél kapcsolás és fogalom is volt, csak úgy lesz átjárható, azaz összetartozó ismeret, ha komplexitásában kezeljük. A vicces az, hogy kábé hetente egy estém arról szól, hogy valakivel beszélgetek egy-egy kérdésről vagy témáról. Ha ezt az időt egy könyvre fordítottam volna, már rég kész lenne :D
Ami most megy, az az, hogy a visszatérő kérdésekből írok beginners taggal néhány gondolatot (ez a kezdők rovata). Erre találtál ezek szerint rá, örülök, hogy nem volt hiába, és legalább már tudom, ki volt az aki rákattintott :))