Forgatható DunaX: annyira bejött, hogy még egy kellett belőle
Alapvetően a 40 méteres sáv szükséglete, az alacsony telepítési magasság és a helyhiány miatt döntöttem a vertikál mellett. Most azonban jó ötletnek tűnik, hogy eldöntsem, és még eggyel kiegészítve forgatható dipólt csináljak belőle.
Három éve használom a négysávos Duna-X GP-met, az utolsó darabokból vettem, néhány apróságot leszámítva tökéletesen meg vagyok vele elégedve. A kiválasztásánál a forgatható dipólokat elég hamar elvetettem.
De az a pici mínusz, de azok a feleslegesen égbe kiáltott CQ-k a versenyeken, de a föld reflexiós hatása a magasabb sávokban, és az a néhány méter, amivel még feljebb tudnám tolni… És ami már elég is lenne ahhoz, hogy… A kis hangocskák nem hagytak nyugodni, és a hajnali kávézások alkalmával a tornyok alatt először csak motoszkáltak, majd harsány kiáltásokká erősödtek bennem, hogy mégiscsak jobb lenne egy forgatható dipól.
Azt most szögezzük le, hogy huzalantennára esélyem sincs, csak felfelé tudok nyújtózkodni. Még úgy is csak 26 métert tudok kihúzni, hogy az utánfutóra szerelt teleszkópos antennaárboc a szomszéd utca túloldalán van felállítva – tényleg, azt még nem is mutattam. No de ne kanyarodjunk el.
Nem is kérdés, hogy tapasztalat híján a Chuscraft D4 minden tekintetben a legszuperebb választásnak tűnik a maga 140 ezer forintos árával. Hát de egy fél antenna már van, miért nem azt egészítem ki? Így is tettem. A D4 talpponti megoldása – a felfogatása és a csatlakozás – egyébként is fapados, azt én is reprodukálom. Egy keserű tapasztalaton alapuló megoldást ellopva a Chuscrafttól nekifogtam hát, hogy egyszer az életben jó időben is antennázzak, ne csak viharban vagy hóesésben.
A talppontjában sok bonyodalmat nem lehet találni, a dipólus két szála egy-egy szemes csavarral csatlakozik az esőtől valamely védett amphenol aljhoz, ahonnan a légmagos fojtóval folytatódik a történet. Innen jön a 28 méter koax. A koaxból kialakított 8 menetes tekercs ökölszabálya, hogy hossza ne legyen nagyobb az átmérőjénél. Én egy 160-as peremes PVC idomra tekertem, ahol előre kireszeltem a menetek rögzítéséhez szolgáló kábelkötegelők lyukait is. A végén pedig az egészet axiálisan betekertem önvulkanizáló szalaggal. Jó, ez talán olyan túlzás a mozzanat végén, mint amikor azt számolgattam, hogy 70 vagy 80 centire kell az antennatornyot leásni, a végén meg kiöntöttem 2 tonna betonnal…
Az immáron közel 14 méter széles antenna két-két merevítést is kapott, az alsó trappok után valamint az utolsó előtti elemnél kötöttem fel az árbóc meghosszabbított részéhez, nagyjából 1 méter magasan.
Az önmagában tuner nélkül használt antennából készített dipól SWR-görbéje szerint kiválóan teljesít: 40 és 20 méteren szépen sikerült lehangolni, a felsőbb sávokon pedig különösebb erőfeszítés nélkül végig 1,5 alatt van az állóhullámaránya.