Gyötrelmes szenvedés után kimúlt a Rádiótechnika
Hosszú szenvedés után kimúlt a Rádiótechnika nevű, korábban rádióamatőr vonatkozású lap. Az összehányt oldalon már semmi sem működik, nem rendelhető és december óta nem ad életjelet sem magáról.
Az újság régi kiadója 2021-ben adta át vagy el a kiadás jogát az akkor frissen grundolt Press4world Media Kft-nek. Nehéz szavakat találni arra a gyalázatra, ami az eladás után következett, az igénytelen borítók, az érdektelen tartalmak és az értékesítés iránti megalázó közöny odáig vezetett, hogy a három évvel később vívott haláltusát szinte senki észre sem vette.
A megújulásból és hasonló ígéretekből semmi sem lett, és bár hamar egyértelművé vált, hogy egy teljesen dilettáns vezetésről van szó, a lap kiadója korábban minden tartalmi és kiadói segítséget elutasított. Akár büszkeség, akár hülyeség vagy más oka volt erre, sajnos szorgalommal sem ellensúlyozta azt. Nem tudni, hogy a különböző jogokat miként szerezte meg – vagy ahhoz is kevés volt -, hiszen a régi, sikeres cikkek felidézése is előrébb vitte volna az ügyét, ám erre sem került sor.
Az soha nem derült ki, hogy kinek szól a lap, de hogy nem rádióamatőröknek az hamar biztossá vált. A redőny lehúzása talán mindenki számára jobb: egy hosszú, keserves és felesleges szenvedés ért nagynehezen véget, amikor némi vergődés után az érdektelenség tengerébe fulladt az új projekt.
A kiadó Press4world Media Kft. az utolsó lezárt üzleti évében kétmillió forint bevétel mellett százezres veszteséget realizált, de minden évben gyakorlatilag nullára lett kihozva olyan jelentéktelen költségvetéssel, ami ilyen felvállalt feladat mellett teljesen irreális. Az egyszemélyes cég tevékenységei idén januárban megújultak, most elektronikai termékek gyártása, oktatás és villanyszerelés is szerepel köztük, amire inkább nem mondok semmit. Még egyszer elolvasva a kiadó 2021. decemberében írt levelét azt kell hogy mondjam, csupán utolérte az akkor és abban kőbe vésett sorsa.
![Garanciális ügyintézés a Wimónál [5. frissítés – megérkezett]](https://qrp.hu/wp-content/uploads/2025/10/ftdx10-garancia-doboz-320x180.jpg)
Régen jó is tudott lenni, amikor a rádiótechnika még arról szólt, hogy fogok egy kapcsolási rajzot, aztán bemegyek egy alkatrészüzletbe, (többe) megveszem a hozzávalókat, nyákot maratok, fúrok, forrasztok, aztán lesz belőle valami. Meg ekkor voltak még valódi rádióklubok. Én a Fehérvári Videoton alá tartozó hajdani HA4KYN -nek voltam tagja a 90-es években. Be lehetett menni fúrogtni, forrasztgatni, dumálni, és persze rádiózni. De ebben az időben kezdtek ömleni a FT23R, FT411-ek, stb. gyári rádiók. Régen kimúlt az otthoni rádiókonstruálás. Ma bemegyek a DND-be, Anico-ba, és ami kell, azt megveszem. És nem utolsósorban kimúlt a szoci gépjárműállomány, amihez végtelen mennyiségű stroboszkóp, sziréna, megy mindenféle kapcsolási rajzot közöltek, persze minden évben ugyanazokat. Amit még szerettem az RT évkönyvekben, az Sipos Gyula Videó tanácsadó rovata volt. Innen származtathatom a mai kenyérkereső munkám. Persze már egész más formában. Szóval kár az RT-ért, de tényleg úgy szűnt meg, hogy már mindenki elfelejtette, nem tudtak lépést tartani a korral.
Azért már az ezredfotdulón az újságot ellepő nápolyireklámok megpecsételték a sorsát…. Én is akkor mondtam le….
Már épp elfelejtettem, erre itt van. Irigység nagyúr…
Nem irigy volt hanem öntelt nem kért segítséget meg is lett az eredménye. Meg lehet nézni hova vezetett.
A „megújult” Rádiótechnika Évkönyve számára készítettem egy rövidke összefoglalót a szuperregeneratív készülékekről. A szerkesztőség által örömmel fogadott anyag a honlapjuk tanúsága szerint meg is jelent. A későbbiekben azonban a szerkesztőség teljesen elzárkózott a kapcsolattartástól, egyszerűen nem válaszolt a leveleimre. A lapban megígért tiszteletdíjtól is elzárkóztak, a honlapjukon már nem létezett az erre szolgáló adatlap. Információim szerint másokkal is ugyanez történt: a megjelent újságcikkek után beígért díjat nem fizették ki és nem válaszoltak a megkeresésekre sem.
Megítélésem szerint ezzel a magatartással a szerkesztőség – bár nekem is okozott kellemetlenséget, – elsősorban a folyóirat olvasóinak és volt munkatársainak okoz ennél sokkal jelentősebb erkölcsi kárt. A „Rádiótechnika” mindeddig egy széles olvasókör szaklapja volt, az egyszerű leírásoktól kezdve, a mérnöki szintű szakcikkekig bezárólag korrekt információkkal látta el az olvasókat. Hosszú évtizedeken át (akár az 1930-as évektől számíthatóan) megjelenő, kitartó és becsületes munkával létrehozott felépítményt rombol szét ezzel a magatartással a jelenlegi, vagy már nem is létező szerkesztőgárda. Tudvalévő, minden újrakezdésnél benne van a lehetőségek között a nem várt anyagi nehézség, a nem megfelelő előkészítés. Feltételezhetően most is erről van szó: a keményen megemelt ár sem fedezte a kiadásokat, miközben igencsak szellősen megírt oldalak fogadták az olvasókat. De azért becsületesebb dolog lett volna beismerni: elszámítottuk magunkat, ezért nem tudjuk az eredeti ígéretünket teljesíteni, bocsánatot kérünk érte, mintsem szó nélkül eltűnni. Itt nem a néhány tízezer Forintnyi tiszteletdíjról van szó, hanem a szavahihetőségről, pontosabban annak hiányáról!
Még egy, csak a személyemet érintő apróság: A külső borítókon általában az újdonságot, az előremutató dolgokat jelenítik meg a kiadványok, felkeltve ezzel az olvasó érdeklődését. A – már nem elérhető honlapon láthatóan – az Évkönyv külső borítóján a saját, 1965-66-ban, diák koromban épített szupreg vevő fényképét vélem felfedezni, amely a leírásban is szerepel. Két megjegyzés: Egyrészt: nem gondolom, hogy a csaknem 60 évvel ezelőtt összebarkácsolt berendezésem 2023-ban előremutató lett volna, bár vállalhatónak tartom most is. Másrészt: nem igazán illik annak a személynek a munkájával ajánlani a lapot, akinek nem fizetem ki a megígért tiszteletdíjat.
Még egyszer hangsúlyozom: a fentiek nem a 2022-ig megjelenő Rádiótechnikára vonatkoznak!
Üdvözlettel, 73!
HA5LR