Kispadra került az IC-7300, így adódott a kérdés, mi legyen vele. Újonnan került hozzám, tökéletes állapotban van, eladni nem akarom, végül a transzverter építése mellett egy konverter lehetősége is felmerült.

Mivel a 2 méteres sávra van egy félig kész berendezésem a több tucat befejezésre váró projekt és félezer cikk között, így a meteorológiai műholdak felé fordultam inkább. Az ide való konverter felépítése azon túl, hogy nem bonyolult, gyakorlatilag készen adja magát: bőven akad ADE keverő, és még 100 MHz-es TCXO is.

Ekkor jött a felvetés, hátha Kína is ad valami ötletet, és nem kellett csalódni. Egy komplett repülési sávú konvertert kínál nem is vészes áron, így a kattintást és két hét várakozás követően az asztalon landolt a kis csomag.

A millió helyről visszaköszönő, nagyjából 5×5 centis, bordázott alumínium profil házból két SMA csati, egy háromállású kapcsoló, két led és egy USB-C aljzat kandikál kifele, az egészet pedig nyilván még az első bekapcsolás előtt szétkaptam.

A panelen semmilyen jelölést nem találni, ami a gyártóra vagy típusra utalna, mint ahogy azt sem különböztetik meg rajta, hogy a 100 vagy a 110 MHz-es lokáljellel szerelt készüléket látjuk. Végülis semmi frekvenciamenetet ennyire pontosan meghatározó szűrő sincs benne, ami miatt ez fontos lenne.

Az első, amit lecsekkoltam, a varázskapcsoló, mely egyszerre rejti a skippelt jel sorsát, meg a dokumentáció nélküliség miatt külön izgalmas HI-Z állás mibenlétét. Ez semmi mást nem csinál, mint a bemenen lévő szűrőt – ez az egyetlen áramkör, ami hiánytalanul van benne – kihagyva az antenna jelét egy kondin keresztül rögtön a keverőre köti.

Bevallom, a külön vezérlővel töltögetett 1S LiPo akksira nem is számítottam, de mielőtt felpuffad és agyonnyom mindent, kiszedtem belőle. A legnagyobb IC egyébként a töltőáramköre.

A kis konverter alapvetően egy ADE-6 keverő köré épül, amihez mindenféle szűrés nélkül csupán kapacitívan csatolva egy 110 MHz-es oszcillátor kapcsolódik. Nyilván többszöröző fokozat nélkül ilyen magas frekvencián sok probléma nem jelentkezhet, a diódás mixer pedig elbírja. A probléma azért nem ennyire egyszerű, de egy lenéző pff-t ejtve el lehet fogadni, hogy így vagy úgy, de működni fog.

A bemeneten az antiparallel diódapár és a kapcsoló után három tekercs köré épülő talán sávszűrő van, bár elég nehéz kivenni. Ez fontos éramkör, erre úgy látszik a konstruktőrök is rájöttek. Sajnos az értékek nem lenyomozhatóak, szétszedni pedig nem fogom azért, hogy minden egyes kockát megméricskéljek. Pedig lehet, hogy nem ártana, tekintettel arra, hogy a készüléket a 118…138 MHz-es sávban ígérik működni, aminek igencsak a tetején lenne dolgom…

A rádió felé való illesztéssel sem bajlódtak sokat, egyetlen kondenzátorral csatolják, biztos úgy voltak vele, hogy a rövidhullámú készülék szűrői messze-messze levágnak mindent, ami ezen a tartományon kívül esik. Lássuk be, 100 megás léptékben itt sincs matematikai hiba, a dinamikával meg ne foglalkozzon, aki Kínából vesz rádiót.

A félvezetők után többségében hiába kutattam, de ahogy néztem, csak stabilizátor, kapcsolók és a hozzájuk való tranzisztorok vannak felszórva a panelre. A kínai feliratot érdemes lefordítani, két lehetőséget ajánl: a köd és az eső élete mellett kicsit beszédesebb, ám éppúgy semmit sem jelent, miszerint az ember örökké ködben és esőben akar élni.

Tesztelés során abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egymás mellett lévő két Diamond X30 van a tetőn, amik közül az egyik egy Yaesu VX-2 rádión van, a másikat pedig a konverterre tudtam kötni. Repülési sávon fej-fej mellett hallgatva a Yaesut és az Icomot meglepődve tapasztaltam, hogy a konveretes IC-7300 hallhatóan jobban teljesít, mintegy két S-értékkel többet is mutat. Az APRS frekire hangolva is meglepően jól hallottam a távolabbi állomásokat.