A régi 803-as végfok cserére érett. Az átalakítása sosem ért véget, aminek alapvetően konstrukciós okai voltak. Az új berendezés alapja két darab GI7B-vel épített erősítő, amivel már hosszabb távra is érdemes építkezni.

Ott, ahol a végfok központi szerepet kap, egy SDR mellé az állomást is önmagában vezérlő, levehető előlapos Acom vagy PW2 illik, de az asztal sarkára bőven elég a következő évtizedben ez is. Jó konstrukciónak tűnik, amibe érdemes még pénzt folyatni. Amíg nem legal limit megoldásokra van szükség, nem is kell több.

az eredeti erősítő

Ez elektronikát nem is alakítottam át, maga a végfok tetszik úgy, ahogy van. A külcsíny és a belső, lengő vezetékes megoldások viszont alaposan megváltoztak. Meg kell jegyezni, hogy ezek egyáltalán nem a hangsúlyos részek egy végfoknál, a fókusz most csak azért van rajtuk, mert ezek lettek módosítva.

A gondolatébresztőnek szánt bemutató elején nem árt tisztázni, hogy a hasonló végfokok néhány milliméterben valószínűleg eltérnek egymástól, ezért az utánépítés, vagy készlet szerinti csere nem feltétlenül zökkenőmentes. Az asztalomon lemért SB-2010 verzióhoz teljesen egyedileg lett megtervezve minden.

A kialakításon nem szerettem volna változtatni, így sem LCD vagy TFT nem váltotta a kijelzőket, sem pedig a panelen átvilágítós felirat nem lett megvalósítva: egy csöves végfok úgy autentikus, ha lendülnek a mutatók, glimmlámpák és ledek világítanak. A hangulat annyira magával ragadó, hogy még a rizsszem izzót sem váltottam ledre, filamentre vagy világító panelre.

az új skin HA8LHT műhelyéből

Az elektronikához nem nyúltam, teljesen felesleges lett volna, bevált a kapcsolás, a paneleket meg nem lenne értelme kicserélni csupán esztétika miatt, bár lenne néhány jó ötletem a hő szempontjából is. Bár egy full piros, lakkozott belső baromi jól nézne ki, de csöves végfokot a látvány miatt open frame-ként üzemeltetni nem a hosszú élet titka. Persze ha valaha hozzá kell nyúlni a nagyfesz vagy vezérlő panelhez, teljesen biztos, hogy egy új, kidolgozottabb és célszerűbb lapot kap, egységesítve a dizájnt, de most még csak felesleges macera lenne kiemelni csupán az újratervezés miatt. Ha viszont ide jutok, a lengő vezetékek is flexi panelekkel lesznek kiváltva. Nem a legolcsóbb mutatvány, de kétségtelenül felsőkategóriás, professzionális megoldás.

Akármennyire is kiforrott, bevált és egyszerűségében tényleg nagyszerű a konstrukció, néhány módosítás azért helyet kapott. Egyrészt kicseréltem az előlapi kapcsolókat, így piros, narancs és zöld lámpák követik egymást – azonos típusból. Ez utóbbi 12 voltos változat a STBY karos kapcsolóját váltotta, mert az eredeti megoldás nem tetszett.

ilyen volt – a HA2SB-féle végfok műszereinek eredeti elrendezése

A kétáramkörös kapcsolást relével váltottam ki, ami a műszereket is egybentartó, a végfok egyetlen kusza részét is rendbe szedő panelen kapott helyett. Ez a relé egyébként lehetne kicsit kisebb, G2R helyett G5R, sőt, HEF31 sorozat is, de nincs jelentősége. A választás azért esett erre, mert a lábkiosztás jobban passzol a csatlakozók elrendezéséhez. A rizsszemet az esetleges cserére gondolva jól hozzáférhetővé tettem az áramköri lap kialakításával, így a komplexum kiemelése nélkül is ki lehet majd forrasztani.

ilyen lett – készül az új belső

Ugyanez a panel hordozza a korábban külön panelre erősített ledeket, amik a hagyományos kerek kialakítás helyett téglalap alakúak lettek. Az üzemet zöld, a problémát piros, a figyelmeztetést pedig narancs szín jeleníti ezentúl meg.

A műszerek hátuljáról is száműztem a forrfüles megoldást, egy dedikált panel kapott helyet a diódákkal, forrasztási pontokkal és a kétoldalon stoppos, furatgalvanizált érintkezőfelületekkel.

Minden csatlakozóban az eredetileg használt típust követtem, úgy kialakítva a panelt, hogy semmiféle átkötögetésre, áthuzalozásra ne legyen szükség: minden kezelőszervhez közvetlenül, egyetlen, letisztult kábelköteg megy. A 230 voltos részek csokijait wagókra cseréltem, esztétikusabb.

Nem szép, de teszi a dolgát – komoly funkciók kulcsa lesz a backend panel

A csatlakozók és a relék maradtak az eredeti kialakításban, tökéletesen megfelelő, de egyáltalán nem szép. Ha hozzá kell nyúlni valamihez, egy panelt kap az egész, több antenna- illetve vevőantenna csatlakozóval, komoly kontaktokkal, több adóvevő PTT és ALC csatlakozójával, USB-s ptt-vel, satöbbi. Egy ilyen hátlapi panel további lehetőségeket is rejt, például szellőzési megoldások, vagy a fedél kapcsolójának hordozása, igaz, egy új előlap után is kiált az új funkciók miatt. De ne kalandozzunk el.

fekete, egységes design jellemzi ezentúl a végfokot

A forgatógombokat eltérő méretű, de azonos típusú alumínium kezelőszervekre cseréltem, a tengelyt egy kettévágott, majd stiftezett bakelit csővel szigetelve el, ám ehhez az alumínium tömböt is esztergálni kellett.

A ventilátorok is megújultak, bár az eredetileg is benne lévő Sunon nem egy rossz gyártó, azért a csapágyas, keskeny kialakítás azonos légáram mellett sokkal de sokkal halkabb.

Nyilván sokakban felmerül a kérdés, hogy mindez mégis miért, és mennyibe került. A műszereket is tartó kijelzőpanel cseréjére a mechanikai kivitelezés miatt volt szükség, az egyéb módosításokra pedig csupán egyéni ízlés miatt. Így kicsit jobban magaménak érzem a berendezést, és amint a hatásfok, úgy a költségek sem fontosak egy szinten túl: ezzel a végfokkal sokáig tervezek, szeretném tudni, hogy minden rendben van vele és érdemes vele tovább foglalkozni, ha a szükség valaha úgy hozza.

A GI7B mellett nyugodtan tettem le a voksot, mert így a VHF végfok cserealkatrészei és mechanikai megoldásai is adottak. És hogy egyáltalán miért használok végfokot? Erről korábban itt írtam.