Először 2002-ben engedélyezték az 5 MHz-es sáv használatát, akkor csak néhány ország – például USA, Nagy-Britannia és a skandináv országok – amatőrjei számára. Az elmúlt évben az ideiglenesen kiadott frekvenciaengedélyek száma rohamosan nőtt, míg végül november 18-án a genfi WRC-15 rendezvény nyilatkozatai alapján megállapodás született a 60 méter, mint másodlagos rádióamatőr sáv felhasználásra vonatkozóan – igaz, szigorú megkötésekkel.

November 18-án az ITU jóváhagyta a frekvencia egész világon való amatőr célú használatát. A használható teljesítmény (EIRP) régiótól függően 15 és 25 watt között lesz az 5351,5 és 5366,5 kHz közötti tartományban, amint azt a nemzetek saját törvénykezésükbe is átvezetik. Erre várhatóan 2017 január elsejétől kerül sor.

A sáv amatőr célra ajánlott használata általában 5250 és 5450 kHz között van, aminek kialakítása az adott országok jogköre. A legelterjedtebb gyakorlat szerint az engedélyezett tartományt csatornákra osztva határozzák meg. Az üzemmódot tekintve felső oldalsávos, elnyomott vivőjű (USB) modulációt engedélyeznek, tekintettel a szükségszerű együttműködés lehetőségére, hiszen a 80 és 40 méter sajátosságai között hidat képző sáv NVIS jelentőségét már évtizedekkel korábban katonai kísérletek szükségeikhez igazítva igazolták, megfelelően dokumentálták.

A sáv terjedési sajátosságaihoz tartozik, hogy a nappal meglévő D-réteg elnyelő hatása kevésbé érezhető, mint 80 méteren, így a függőlegesen felfele(!) sugárzott visszaverőd jel alkalmassá teszi közeli állomásokkal való kommunikációra. Ennél a funkciójánál természetesen nagy jelentőséget kell tulajdonítani az akár 8 megahertzes határfrekvenciával is bíró, sokszor éjszaka is meglévő F2 ionoszférikus rétegnek.

Az amatőr kézen forgó készülékekkel gond lehet a sáv használata során. Ennek az az oka, hogy számos gyártó nem készítette fel a rádiót még „kinyitott” állapotban sem az 5 MHz-es tartományra. A 80 és 40 méter között fekvő szegmenst hiába tudja áthangolni egy-egy rádió, a szűrői az alsóbb sávban már nem, a felsőben még nem engedik kellően jó paraméterekkel dolgozni. Jellemző, hogy az utóbbi években – elsősorban az ázsiai és észak-amerikai piacra – készített rádiók már vígan üzemelnek a sávban.

60 méter a nagyvilágban

60 méter a világ mintegy két tucat országában van engedélyezve, az USA-ban 2003 óta használható, ahol öt csatornát osztottak ki 5330-5406 kHz között. A briteknél ez a felosztás jóval kaotikusabb, 2013 januárjában 5258,5 és 5406,5 kHz között tíz szegmens lett engedélyezve számukra.

A WRC-15 szerint 5351,5-5366,5 kHz szegmensben az ITU-R1 és R3 15-15 wattal, míg a Region-2 25 wattal dolgozhat, természetesen csak a nemzeti szabályozás után. Ez utóbbi régió szabálya alól kivétel a Közép- és Dél-Amerika valamint Karibi térség rendjétől a maga 20 wattos csúcsával eltérő Mexikó.

A szélsőségek sem túl nagyok

A legnagyobb szabadsága (ellentétben a szuverenitással) Szomáliának van. Az identitásával is küzdő terület 2004-től egészen 5060 kHz-től engedi a sáv használatát; 5446,5 kilohertzig. Kuba egészen kicsiny szeletet enged amatőrjeinek, akik viszont 5418 és 5430 kHz között 50 wattal adhatnak SSB, CW és PSK31/63 módban.

A mostani módosítások Magyarország mellett Andorrát is érintik, akik rádiósai 2017-től még Banglades, Dánia, Grenada, Trinidad és Tobago, Szamoa, Grönland, Barbados, Norvégia, Izland és Görögország állomásaira is vadászhatnak majd.