Több állomást dekódolhatunk egy jobb minőségű hangkártyával FT8 üzemmódban? Érdemes akár csak egy tízezres kategóriát is beújítani a jobb eredmény reményében?

Könnyű azt hinni, hogy az FT8 üzemmód alfája és omegája a hangkártya, az a frontoldal, ahol az ömlesztett hang találkozik a szoftverrel. De ez valóban így van? Több állomást dekódolhatunk, ha professzionális hangkártyánk van; nagyobb bitmélység, jobb mintavételezés és alacsonyabb zaj illetve jobb dinamika?

Meg kell jegyezni hogy a különböző, amatőrök számára épített interfészekben valamint magukban a rádiókban sincsenek olyan hiper-szuper a hangkártyák, DAC-ok, mint amilyen ódákat zengenek róluk. Ezekben a készülékekben épp ugyanaz a PCM van, mint az 5-10 ezer forintos kínai stickekben vagy az átlagos alaplapokon. A Signalink USB esetében például PCM2904, az FT991-ben pedig az ugyancsak filléres PCM2903 zajong. De külön kártya esetén vajon érdemes szintet lépni egy jobb OPA vagy magasabb szintű DSP felé?

Ha hangkártyáról beszélünk, az előnyben részesített paraméterei a zajszintje, a mintavételezési frekvencia és a felbontás. Vegyük sorra, hogy ezek miként viszonyulnak az FT8 üzemmódhoz.

Elsőként a  bitmélységet  nézzük meg. Leggyakrabban 16 és 24 bit közül választhatunk, ám ne feledjük, hogy ezeket a dacokat legrosszabb estben is olyan zenére tervezték, mely dinamikája messze-messze túlmutat a rádió kimenetéről levett hangfrekvenciás jelen, így említésre sem méltó a felbontás kérdése. Vagyis de, ugyanis a 24 bites mintával komolyan megnövekszik a processzor terheltsége – az előzőkre visszatekintve teljesen feleslegesen. Hogy szemléltessem, a CPU-nak sokkal-sokkal több homokszem között kell megtalálnia a sziklát, amit egyébként sem tévesztene el. Nem lassítanám felesleges munkával.

A tizenkét-tizenhárom másodperces hangminta 24 biten sokkal több adatot jelent, mint 16 biten, nem biztos, hogy bölcs dolog ekkora adatmennyiséget zúdítani egy kisebb processzorra, könnyen lehet, hogy nem fogja győzni a dekóder. Az viszont, hogy a kattintásra magmaradt 2 másodperc durván lecsökken az utolsó pillanatban is megjelenő sorok miatt, biztosra vehető.

Második tényező a  mintavételezési  frekvencia. A Nyquist-Shannon tétel értelmében kétszer akkora frekvencián kell mintát venni, mint amit információvesztés nélkül reprodukálni akarunk. Nomármost ha a rádió 3 kHz-es jelét vesszük alapul, könnyen beláthatjuk, hogy az alsó hangon is 44 kHz-es mintavételi frekvencia sokkal-sokkal több ennél, míg alapból akár 22 kHz-es jelet is képes lenne kompromisszum nélkül előállítani. Ez több mint hétszer nagyobb a  szükségesnél, ami borzasztó sok.

Harmadik szempont a  zajszint  lehetne, de bizony ez sem számít. Ha nem egy egydolláros kínai sticket használsz hangkártyának (vagy még azzal is), bizony nagyságrendekkel kevesebb sajátzajjal kell számolnod, mint a legköri vagy környezeti zaj, a QRN vagy QRM. Az arányok annyira nagyok, hogy a leggyengébb állomás esetén sem sorsdöntő a dekódolás során.

A legegyszerűbb fokmérője annak, hogy szükséged van-e másik hangkártyára vagy inkább zavarszűrésre (!) nem más, minthogy teljesen lehalkítod a rádiót és megnézed a spektrumképet, hogy mennyi szemét marad.

Egyébként magát az FT8 üzemmódot szándékosan úgy tervezték, hogy az a legigénytelenebb körülmények között is működőképes legyen egy manapság használt teljesen átlagos, alaplapi vagy olcsó 16bit/44kHz kártyával, mely messze-messze túlmutat az igényein.