Teljesen véletlenül belebotlottam, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS) SSTV adásokat sugároz ebben a néhány napban. A Földet másfél óránként megkerülő állomás első adásidejének utolsó lehetőségét kár lett volna elszalasztani.

Az ISS két küldetést hajt végre SSTV adásával. Az első – ami most ért véget – a két napon adott Inter-MAI-75 aktivitás, a másik, ami augusztus elsején 0940 és augusztus 4. 1815 UT között zajlik az ARISS SSTV aktivitás. Ez természetesen bármikor megváltozhat, de tartsuk magunka ehhez.

Az űrállomás helyzetét ezen az oldalon követem, szépen látszik, mikor kerül a QTH a látókörébe. Első és egyetlen tapasztalatom alapján ez meg is felel a valóságnak.

A vételhez legegyszerűbb felállás egy SDR, egy lapos sugárzási karakterisztikájú antenna és ON6MU RX-SSTV szoftvere, amit innen tölthetünk le. Az ő szükséges üzemmód-beállítása a PD120 lesz, több dolgod nincs vele, amit hallasz a hangkártyán keresztül, ő is azt hallja és majd kihámozza belőle a bitecskéket.

Az űrállomás 145,800 MHz-en adja a képet, ezt a gyakorlatban néhány kHz-cel alatta fogod találni. Az ARISS (Rádióamatőrök a Nemzetközi Űrállomáson) program szervizmodulban elhelyezett Kenwood TM-D710E rádiója FM üzemmódban sugározza, nekünk is erre kell kapcsolni.

Az ISS néhány percenként – talán 50-50 százalék kitöltéssel – adja az aktuális képet, melyet az SSTV szoftverrel fogunk venni. Egész egyszerűen amikor meglátod a jellegzetes SSTV spektrumképet a vízesésen, és nem indul automatikusan (de fog) rákattintasz az RX-re, a végén pedig elmented a dekódolt ábrát. Arra figyelj, hogy a vétel befejezésekor a szoftver a vágólapra másolja a képet.

Az állomás csak egy-két percig lesz látható, ahogy számolgatom, a megjelenéstől az eltűnésig fér bele két képnyi periódus, de arra kell készülni, hogy egy kép fog csak biztonsággal lejönni.

Nyilván, minél jobb a vétel, annál jobb lesz a kép: ügyelni kell az erősítésre, lehetőség szerint csak néhány, 4-5 kHz-es sávszélességre állítsuk be a vevőt illetve a szűrőt, az egér görgőjét pedig 100 Hz-es raszterre tegyük a könnyebb finomhangolás érdekében Erre szükség lesz, ugyanis az állomás frekvenciája nem túl meglepő módon el fog mászni lefele.

Az én vevőm egy SDRPlay, antennám pedig a közönséges discone, mely semmilyen szempontból sem kecsegtetett most jó eredménnyel: felfele még nyomokban sem sugároz, komolyabb nyeresége pedig nincs. Az ideális megoldás egy QFH vagy egy GP lenne.

Az orosz videokommunikációs program, a MAI-75 nyomán egyébként 12 különböző ábrát tartalmazó emléklapot sugároztak az orosz szegmens számítógépéből július 29-én és 30-án délutánonként 6-6 órán át, melyek legszebb gyűjteményét – nem egy magyar állomásét is – ide kattintva találod, mind a tizenkét képet pedig DK3WN gyűjteménye mutatja igazán szépen be.

Sajnos az utolsó néhány periódusban egy interfész hiba miatt nagyon gyenge volt a moduláció, a következő, négy napon át megszakítás nélkül tartó üzemre ezt talán megjavítják az űrhajósok. Azt, hogy akkor milyen képeket kapunk még nem tudni, meg kell nézni (HI).

Az űrállomáson most egyébként hat ember van fent, közülük közül három rádióamatőr: az előző küldetésre érkező Nick Hague KG5TMV, valamint a 60. misszióban szolgáló Luca Parmitano KF5KDP és Drew Morgan KI5AAA.

Ennyit az elméletről, melyet a gyakorlatba – korábbi tapasztalat nélkül – a fenti, nagyjából várakozásoknak megfelelő kis kép tanúsága szerint lehetett átültetni.

Az abszolút kezdőknek segítségére lehet az alábbi képernyőkép.