Hétvégén rendezték meg a RUS WW PSK-t, mely az ARRL WW Digihez vezető felkészülési sorozat első, laza menete volt. Sokadik ilyen versenyem, ám ennyire színesnek már rég éltem meg.

Hát, ukránok és amerikaiak nem voltak. Vagyis ukránok voltak, csak nem versenyeztek, hanem igyekeztek széttrollkodni az egészet, olyannyira, hogy éjszaka inkább aludtam rádiózás helyett. A mérlegen így is több mint négyszáz QSO és kilencvenegynéhány DX körzet van, valamint néhány keserű, ám még több kedvező tapasztalat az FTdx-el.

Amikor a szovjet berendezkedést sirató cár csapatai megtámadták a világ egyik legkorruptabb országát vegyesek voltak az érzéseim. Mára ez elmúlt, és azt kell mondanom, hogy míg az oroszok nem ártottak nekem, az ukránokból nagyon elegem van az autópályától kezdve kibertéren át az éterig mindenhol. Estére szinte nem lehetett úgy meghívni orosz állomást – vagy válaszolni neki -, hogy ne tűnt volna fel valami idióta zsebnáci, aki azt az üzenetet akarta átpasszírozni a kis időrésében, hogy épp egy tömeggyilkost, erőszakolót és háborús bűnöst készülök logozni.

Na de mindegy. A lényeg, hogy nyugodt légkörrel, csendes időjárással indult az idei RUS WW PSK verseny. Mivel a Napunk a megelőző héten sem volt túlságosan aktív, a terjedési predikció is megbízhatónak ígérkezett.

Napközben a felsőbb sávokon indult a munka, a kezdeti nagy nyüzsgést 20 méteren kihagytam, inkább 21 megán töltöttem több időt a langyos vízben, miközben visszarázkódtam az ütembe és felidéztem, hogy melyik makrónak mi a dolga. A többieket megkeresem majd estefelé, amikor már senki sem tud mit csinálni unalmában. Nem vettem túl komolyan a versenyt, alsó hangon 100-150 QSO-t és legalább egy tizes szorzót buktam ezen a stratégián – vagyis a menet közben megváltoztatott terven.

Az este leszálltával 80 méterre tekertem, ahol a szegmens első részében lévő zavarás miatt a mezőny 3.585 kHz-re költözött. Kicsit későn, 19 óra után éledt 3,5 mega, ám tíz magasságában már kezdett unalmas lenni, hogy a sáv hullámzásában mindig ugyanazok az állomások bukkannak elő. Összetalálkoztam 3FMZ-vel, szinte fej-fej melletti sorszámmal. Ez kicsit feldobta az estét. A szűksávos CQ-zásból széles spektrumú vadászat lett, gyorsan hozva néhány új pontot és szorzót, de a fáradtság oltárán nem áldoztam a hajnali terjedést. Pedig nem ártott volna, lássuk be, a japánokra kár volt számítani egy ruszki versenyen.

Talán csak eddig nem tűnt fel, de fura dolgok mennek már ezen a kis versenyen is. Megmosolyogtató, amikor egész nap fül alatt döngicsélő honfitársunkra harmadszor kérdeznek rá, hogy NR?, majd a következő periódusban a teljes sávot beteríti valami ótvar jellel, majd jó ideig így is dolgozik tovább. Ó, biztos csak a hangolóját kapcsolta be… Szerintem a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy látszik a spektrumképen, ha szar végfokkal fröcsköli tele a sávot. De ha ennyire kell az a néhány plusz, csináljon amit akar, az egyetlen őszinte kategória úgyis a MOAB/QRO, az alatt ne nyafogjunk, ha szorzót gyártanak.

Megmaradt és beköszönt a „kedvenc” szovjet (szó szerint) módszerem is, amikor jó ideje CQ-zok és gyártom a QSO-kat egy frekin, meghív, majd QRZ-vel köszön el és marad is a bejáratott helyemen.

Azon már meg sem lepődöm, hogy hiába van leírva, mivel kell hívni – nem mintha sok jelentősége lenne -, de véletlenül sem hív úgy senki. Az viszont problémás, hogy le van írva, mit kell adni: RST-t! Erre mit küld; 5NN-t. Ez vajon hiba lesz a logban? Most mégis mit írjak be, ő mit fog? Csak a logozást nehezíti – bár hamar túllendülünk ezen az intervallumon -, hogy hiába van szájba rágva, hogy 001-től kezdődnek az ellenőrzőszámok, van, aki nem fárad a nullákkal, sokan még a tizesek csoportjában sem.

A rig egyébként jól vizsgázott, bár a legnagyobb hibája, hogy nem Icom. Az érintőkijelző kimondottan kellemesen kezelhető, de a szűrő nullázása illetve a rotary rettentően kemény, nehezen nyomható. A verseny végére gondot jelentett, hogy három ujjam is fájt. Sajnos úgy tűnik, nem megszokás kérdése, hogy a bal kéznél lévő rádió gombjait és forgóit nem lehet biztonságosan kezelni. A túlságosan kiálló VFO, a mélyen fekvő gombok és a kijelző előtt átnyúló kéz sokat szivatott.

A hibrid üzem és a szűrők nagyon jól vizsgáztak, a rádió dinamikájára sem lehetett panasz: erősen elgondolkodtató, hogy az 500 és 3000 Hz-es roofing mellé egy 1800-as is jól jönne, egyszerűen felesleges annyira leszűkíteni! Rettentően hiányzik a sokműszeres nézet, bár az ALC az alap, SWR-re néha jó lenne rápillantani és a PWR remegő műszere is segít tartani az ütemet. A Yaesu úgy gondolta, elég, ha egyszerre csak egyet nézek, én pedig azt mondom, az Icom multiméteres ablaka óriási segítség.

Az antennák tekintetében most még nem volt semmi variálás, egyetlen, belógó, 10/10 méter magasan lévő T2FD-vel toltam végig az egészet, nem a magas pontszám vagy a begyűjtött  százas szorzó volt az elsődleges cél, tekintve, hogy a legtöbb állomás úgyis orosz, a szorzók zöme pedig az ázsiai országrészből származik majd.

Átnézve a történteket és az elhibázott váltásokat a március 8-án és 9-én esedékes EA PSK63 Contest már jobban tervezett lesz, terv szerint a május 17. és 18. között megrendezésre kerülő EU PSK DX versenyen pedig már keményen pontszerzésre megyek. A főpróba a június 7-8. közötti világbajnokság, az ARRL International Digital Contest lesz, ahol az immáron teljesen szubjektív stratégia három szegmense összeér.