Mi mást is építene első készülékének az ember, mint a legendás Pixie-II minimalista adóvevőt? Az egyszerű, néhány tranzisztorból álló kapcsolás alkatrészeit bárki összeszedheti a fiók aljából, és máris egy házon vagy utcán belüli gyakorlásra, sőt, QRPp munkára is alkalmas távíró-adóvevőt kap.

Egy kicsit továbbgondolva és átdolgozva megannyi hasonló projekt található, most azonban más irányba mentem el, és George Dobbs G3RJV (SK) tiszteletes ötletét vettem elő.

Az egész adóvevő egy CA3046 (CA3146) tranzisztorarray köré épül, a tokban egyedül a hangfrekvenciás végfok nem kap helyet. A panelkészítéssel nem bajlódtam, „pókhálós” megoldással tettem bele egy korábban VFO-t hordozó, sokat forrasztgatott telefóliás panellel bélelt műanyag dobozba.

Az első tranzisztor köré épülő Collpits oszcillátorban semmi meglepő nincs, a varikap hangolófeszültségével 1 kHz-cel elhangolhatjuk az üzemi frekvenciát. A második tranzisztor feladata már kettős: vételkor a kollektor-bázis átmenet keverődiódaként funkcionál, de adáskor a hangfrekis némítóként is szolgáló billentyűt lenyomva az emitter – és az L2 fojtó révén egyenáramilag a bázis is – földre kerül, az L3 pedig kollektorköri munkaellenállásként üzemel. Így egy C osztályú, 200mW-os végfokot kapunk. A nagyfrekvenciás jel a C7-L4-C8 tagokból álló Csebisev karakterisztikájú szűrőn át jut az 50Ω-os tápvonalra. Vételkor a darlingtonpár bázisán lévő C6 10n segítségével leválasztjuk az előerősítőre jutó nagyfrekvenciás komponenseket, majd a C9 10µ kondival csatoljuk a hangfrekvenciás LM386-tal épített végfokot.

A készülék szinte valamennyi RH sávra megépíthető. A „XIT/RIT” egység egy sima forgókondival kiváltható, a kapcsolásban azért szerepel ez a verzió, mert így egy 2N7000 segítségével valódi RIT funkciót is hozzákapcsolhatunk.

L1, L2: gyári 100µH (275 mA) fojtótekercsek
L3: gyári 1mH fojtótekercs
L4: 23 menet, ø 0,4mm CuZ, T37-6 gyűrűn (2,2µH)