Nagyszerű előnyei vannak a LiPo akkumulátoroknak. De mielőtt telepakolod ilyennel mindened Kínából, nem árt tudni, hogy borzasztó veszélyeket is rejt az alkalmazásuk.

Könnyű, nagy árammal, gyorsan tölthetőek, és hatalmas áramot tudnak leadni – nagyjából ezzel minden jó tulajdonságuk el is lett mondva a száraz polimereknek. Nyilván feltűnt, hogy a strapabíróság nincs köztük.

A LiPo akkuval rendre kísérleteznek az amatőrök is, ám kevesen tudják, hogy a gyakran töltés előtt illetve közben balanszolásra szoruló cellarendszerek alkalmazása valójában nagyobb kockázatot rejt, mint előnnyel kecsegtet.

Nem sznobizmus az ilyen akksikat tűzálló tasakban tárolni és páncélkazettában tölteni, ugyanis főleg a régebbi, használódott köteg rendkívül érzékeny a környezeti behatásokra. Ilyen a használat során képződött gázok felhalmozódása is, melytől gyakran felpuffad a telep, vagy az a melegedés, amit csupán az elhasználódott celláknál tapasztalni.

Személyes tapasztalatból két esetről számolnék be. Az egyik, amikor munka közben szisszent a drón mellettem töltődő 3S (három cellát tartalmazó) akkupakk, és igen kevesen múlott, hogy nem történt nagyobb baj. Azonnal az udvarra dobtam, és még levideózni is volt időm, olyan sokáig tartott az olthatatlan szúróláng.

Hasonlóképp járt egy osztrák kolléga is; a szkóp tetején kiégő LiPo akkumulátor mellett sajnos senki nem volt, a teljes épületrész leégett. Az esetről egyébként Waidhofen tűzoltósága számolt be.

A másik személyes tapasztalat két mérnök szörnyű halálához vezetett, ám a valódi ok soha nem lett kimondva – ennek is megvannak az okai. Egy közelben lévő repülőgépgyár helyi üzemének átadására voltam hivatalos, ahol egyedülálló elektromos repülőket is gyártanának.

Az éppen akkumulátorokat cserélő mérnökökkel keveredtem beszélgetésbe, azt kérdezve, ezek milyen rendszerű cellák. Nem szeretett volna rá válaszolni, ezért rákérdeztem. Miután megbeszéltük a szárazpolimerek veszélyeit, elmondta, hogy épp másnap indulnak Kecskemétre lecserélni a most használt akkukat. Másnap délelőtt vezető hírünk volt, hogy soha nem érkeztek meg – a gépből csak néhány kilogramm olvadt műanyag maradt az irtózatos hőmérséklet hatására.

Ha beüt a baj, az alacsony töltöttségű cellák is kegyetlenül el tudnak bánni a környezettel: irritatív gáz képzése mellett nagy hővel, gyorsan, nem oltható módon égnek, nagyon sok hőt képezve. Gondolj csak bele, mi történik, ha épp egy gyalográdiós 818 alját pakolod velük tele, az agyonhasznált akkut néhányszor odavered valahova, vagy csak hagyod megöregedni de változatlan árammal tolod…

De nem kell messzire menni keserű tapasztaltért, elég a felgyulladó drónokra keresni, bízva abban, hogy velünk ez nem történhet meg. Hogy mi a megoldás? Időben lecserélni az akkut.

Korábban volt róla szó, hogy ezeknek a típusoknak a repülőn való szállítását is korlátozzák, de nem kell gondolom bemutatni a gyorsan tölthető és feltöltés után sok üzemórát ígérő Samsung telefonok legendás lobbanásait sem.

Végezetül egy kísérlet: ha van ilyen akkud és az már öreg vagy felpuffadt, vidd ki egy üres parkoló közepére, és vágd földhöz. Ha elmarad a kaland, szúrj bele egy szöget és garantált lesz a tűzijáték.