A zivatarok közeledte nem csak a rádióamatőrök számára jelenthet feladatot. Egy könnyen és olcsón megépíthető detektor kiváló időtöltést nyújt az elektronikával hobbi szinten ismerkedőknek is.

Az egyik első bejegyzésem egy egyszerű villámdetektor volt, melyben egy műszerre vagy hangfrekvenciás fokozatra cserélhető led villogott. A mostani, 1. ábrán látható konstrukció sem tér el sokban, de néhány kisebb változtatást hordoz magán és egy panelt is terveztem hozzá.

1. ábra
egyszerű villámdetektor kapcsolási rajza

A kis villámdetektor működése könnyen megérthető. Tulajdonképpen egy egyszerű vevőről van szó, melynek 200-300 kHz-es működési tartományában érzékelhetőek a légköri elektromos kisülések, a villámok.

A készülék a C1-L1-L2 alkotta szűrővel indul. A tekercsek Q-ja nem kritikus, az R1 szerepe eleve a kör jóságának rontása, az oszcilláció megakadályozása. A T1 tranzisztor erősítőként szolgál, a felerősített jel a C3-on keresztül jut a T2-T3 alkotta monostabil multivibrátor vagy másnéven billenőkör bemenetére.

A monostabil multivibrátor egy olyan áramkör, aminek egyetlen stabil állapota van. Instabil állapotba a bemeneti jellel kapcsoljuk, amiben addig marad, amíg az áramköri elemek azt engedik. Ezt követően visszabillen az eredeti állapotába.

Amikor egy megfelelő nagyságú jel érkezik a multivibrátorunk bemenetére, az átbillen, és egészen addig úgy marad, amíg a C4 elkó ki nem sül, azaz el nem veszíti a töltését (kb. 0,6 volt alá esik a feszültsége). Ekkor a monostabil áramkörünk ismét bezár.

A nyitott multivibrátor a D2 diódán keresztül tölti fel a C5 kondenzátort, a T4 által vezérlet műszert villámlások közt lassan visszatérő, vagy egyre feljebb és feljebb ugró mutató utal a kisülések átlagos intenzitására. Ezekkel az időkkel lehet játszani a C5 vagy R8 értékének megváltoztatásával, de nem érdemes kísérletezni, a fenti paraméterek tökéletes látványt hoznak. A készülék – vagyis a meghajtó fokozat – érzékenységét a P1 potméterrel állítjuk be, melyet a gyakorlati tapasztalat szerint célszerű lehet 10 kilósra változtatni. Mivel nincs meghatározva – az A jelölést nem írjuk ki -, lineáris potméterről van szó.

A korábbi verzióban egy ledet villogtatott a hasonló áramkör, a D2 után következő komplexum helyett ide is be lehet iktatni egy világító diódás fokozatot akár csak a 2. ábra szerinti kapcsolásban is.

2. ábra
ledet villogtató helyettesítő áramkör

A tranzisztorokat bármilyen NPN és PNP típusú kisjelű kapcsolótranzisztorral kiválthatjuk, ami éppen a fiókban van, csak ez esetben ügyeljünk az általános lábkiosztásra. Ugyanígy használható a 914-es diódák helyett 1N4148 is. Az induktivitások célszerűen gyári kivitelűek legyenek, az értékükön túli paramétereik mint már írtam nem kritikusak.

3. ábra
az elkészült detektor

A detektort automata öngyújtó piezo szikráztatójával tesztelhetjük, antennaként egy félméteres huzaldarab is megteszi, hosszával az alapvető RF érzékenységet befolyásolhatjuk.

A készülék áramfelvétele nyugalmi helyzetben alig egy tized milliamper, ami töltéskor sem megy a háromszorosa fölé, ez pedig igen hosszú készenlétet prognosztizál egy sima USB-s akkubankról vagy három ceruzaelemről is. Ennél nagyobb tápfeszt nem érdemes neki adni, mert túl érzékeny lesz és még a szomszéd utcában elhúzó trabantra is jelezni fog. Apropó, tudod mi az az NB funkció, ami rádiók generációit kísérte végig és valami rejtélyes oknál fogva még ma is megtalálható a készülékekben? Nemsokára elmondom.

 schematic, BOM  |  gerber