Ezen az elosztón tuti, hogy nem kell leeső feszültségtől tartani

2022. november 08. kedd
Mozaik | Szerk: HA8LHT

A közepes teljesítményű berendezések jellemzően egyetlen, közös tápról működnek, mely csatlakoztatási felülete véges. Ahogy gyűlnek a rádiók, ez viszont probléma lesz.

Amíg nem több száz wattos végfokokat üzemeltetünk róla, bőven megfelel a legolcsóbb kínai tápegység is, főleg, ha garanciát is ad rá az üzlet. Erre aztán szépen rápakoljuk az összes 100 wattos rádiót, egyszerre úgyis csak egyet használunk.

A probléma itt nem is a 20 ampernyi áramfelvétellel van, hanem a rendelkezésre álló hellyel. Ez gyűrűzött be nálam is, hiába hagytam csak a minimális, egész nap bekapcsolva lévő holmit rajta, a kábelek száma így is oda vezetett, hogy nem bírtam a leszorító csavart meghúzni, valahol mindig felakadt, felült valamelyik alkalmatlankodó fülre.

Tápegység csatlakozósora

Miután kiderült, hogy a lazuló kötés csak egy része a nagyobb terhelésre eső jelentős feszültségnek és a tápegység nevetséges konstrukciója volt a főbb ok úgy döntöttem, hogy a méltatlanul agyonajnározott QJE-t kicsit feltuningolom. Mivel egy ennyire primitív konstrukció garanciáját vagy élettartamát amúgy sem tartom sokra, egyebek mellett kapott egy izmosabb belső kábelt, a csatlakozók számát azonban nem volt hely kulturáltan bővíteni.

A vezetékes elosztók, banándugók nyilván szóba sem jöhetnek, így maradt a merev megoldás, miszerint két-két vörösréz sínt szorítottam le a tápegység csatlakozóival, míg a rádiókat az egymás alatt elcsúsztatott furatokra, a sínek közé fűztem fel. Bármi is történik, az egészen biztos, hogy a pólusonként két 15×1,5 milliméteres vezetőn nem esik le a feszültség. A közvetlen rövidzár elleni védelmet egy műanyag távtartó oldja meg – ez a H alakú elem a képen még nincs bent. Az alsó sínt 3 milliméterrel kiemeltem a csatlakozó szintjétől, hogy a felfelé álló vezetékek ne feszüljenek a pozitív szálnak.

supply-rail

A felhasznált réz sínt Kínából volt a legolcsóbb megvenni. Két 250 milliéteres darabot vágtam ketté, melyek együttes összege szállítással együtt 2.680 forint volt. Az ígéret szerint nagy tisztaságú vörösréz, de legyen bármilyen ötvözet is, a fúrás közben bizonyossá vált, hogy alapvetően réz és nem csak valami futtatott vacak, így a célnak – ami a többszörös túlméretezés volt – maximálisan megfelel.

A megoldás egyébként kicsi mása a nagyáramú DC tápvonal tervének, ahol három, az asztal hátlapjára rögzített párhuzamos sínen vannak végigvezetve a fő egyenáramú vonalak; a rádió és a végfok tápellátása 40×20-as réz szálakon történik, melyekbe nem átmenő lyukak, hanem M8-as menetek vannak metszve. A több mint 100 amperes és 6 kilowattos rendszereknél csupán arra kell vigyázni, hogy az őket véletlenül rövidre záró csavarhúzó nehogy a szemedbe fröccsenjen (HI). Megelőzve a kérdést itt nem asztali tápok dolgoznak; a 13 voltos egy szerver tápegység, az 50 voltos pedig egy Cisco moduláris táp. Egy ilyen rendszer legdrágább részei egyébként sem ezek, hanem maga a sín anyaga…